Szívnyitogatós téli este

Puha Andrea  2008.12.23. 17:56

Kora este van, de már egyre sötétebbre színeződik az ég.

Itt-ott felpislannak a csillagok, átragyognak a vékony ködfoszlányokon.

Csendesen állok az ablaknál, figyelem, ahogy lustán és nyugodtan szállingóznak a nagy, kövér hópelyhek. Épphogy csak felérek a párkányhoz, az orrom az üveghez nyomom, kis párafoltok futnak szerteszéjjel. Körmömmel kaparni kezdem az ablak sarkaiban viruló jégvirágokat. Ujjaimmal újra és újra végigszántok a síkos felületen, kriszkraszokat, ákombákomokat hagyva rajta.

Hirtelen felkapom a fejem. Mintha a távolban halkan megcsendült volna egy csengő. Kinézek az utcára, csak úgy szikrázik a hó. Valahonnan a sötétség mélyéből kirajzolódik egy mozgó árny. Mintha egy csizma kotorná előbbre a havat, s egy hosszú kabát lebbenne meg a léptektől. Egyre közelebb ér, az utcalámpa fénye láthatóvá teszi fehér szakállát, hosszú süvegét, pirosló arcát. Jön, jön egyre mosolygósabban, a hópelyhek körbelengik hatalmas alakját. Mellette szarvasok poroszkálnak, húzzák a szánt. Hirtelen ragyogni kezd az ég...

A szám önkéntelenül kinyílik, ám a hang bent reked. Tágra nyílt szemekkel közelebb lépek az ablakhoz, hogy lássam a csodát.

Angyalszárnyak suhogása tölti be a levegőt. Az aranyhajakon megcsillan a Hold fénye, kék szemekből árad a vidámság. Pici lábacskák érkeznek a hóba, az ajkak között kivillannak a fehér fogacskák, ahogy mosolyognak. Kéz a kézben sétálnak előre, némelyikük a levegőben táncol. Egy didergős férfi szunnyad a kuka mellett, köréje gyűlnek, melengetik. Az csendben alszik tovább, reszketése alábbhagy, észre sem veszi, hogy egy takarót ejt vállára egy kis angyal.

Harangok csilingelnek a kezecskékben, ragyogó csillagpor hint be mindent. Egyre több ablakban párásodik a szuszogó gyermekorrocskák előtt az üveg. Boldogan felvillanó tekintetek kereszttüzében vonul tovább a sereg.

Hirtelen egy csillagokból álló Bak szökken a menet elé, havat szórva mindenfelé. Az angyalok vidám sikkantással rebbennek szertesztét, majd nagy kacagással fogadják a Tejúton lebucskázó csillagtesteket. Ott ballag mellettük békésen a Nyilas fiú, tegeze a vállán, eszében sincs hegyes fegyverét előkapni. A Bika nyájasan hátára kapja a Szüzet, az kedvesen megsimítja őt a két szarva közt. Mögötte sétál a Vízöntő, korsójából csak úgy bugyog az ezüst fény. A béke fénye. Elárasztja szinte az egész világot...

A sírástól eltorzuló arcokról eltűnnek a könnyek. A gondoktól ráncos homlok kisimul az angyalérintések nyomán. A civakodó testvérek szétválnak, a fenyőillattól nyugodtabb álma van minden embernek. A felnőttek pihennek gyanútlanul, számukra csendes az este. Pedig cseng és bong minden, ropog a talpak alatt a hó. Lángra gyúlnak a gyermekszívek, ajtót nyitnak a szeretetnek. Érzik, ma este valami történt. Ma este beköltözött lelkükbe valami szép.

Mert ma este megérkezett a szeretet ünnepe: a Karácsony!

Hozzászólások

@

Küldés