Sál a puccban


Nagy Csivre Katalin  2011.7.20. 4:11

A minap betévedek egy jó módú, elegáns, „márkás“ ruhaüzletbe.

Bizsergető luxusérzés ragad magával, ahogy nézegetem a szép, csinos ruhadarabokat, amikben csak a válogatott plázacicák és plázamacák szoktak billegni. Akik „státusszimbólumként“ viselik e darabokat, és ügyesen leplezik velük mindennemű kishitűségüket, rejtett szorongásaikat vagy együgyűségüket. Szinte el sem tudjuk képzelni, mi mindent takar a smink, az ál-arc, a szép luxuskacat...

Belibbenek hát a boltba, természetesen illően (Jó napot!) köszönve. Hogy világos legyen az olvasónak: én vagyok a vevő. A potenciális vevő. Akinek köszönök, jó napot kívánva, az az eladó. Ha a korát kellene saccolnom, úgy 16-18 évesnek mondanám. Ha a modorát, észjárását vagy munkahelyi alkalmatosságát – úgy nem kommentálom, az nem publikus. Vadul rágja a rágógumit, felpillant a Cosmopolitan sorait olvasva, majd szó és reakció nélkül ismét visszabújik a sorok közé.

Ha már a vevő köszönését sem fogadja, miért is gondolhatnám, hogy egyáltalán kiszolgál. Mit kiszolgál? Felkínál néhány eladásra váró ruhadarabot, esetleg beszélgetést kezdeményez, mosolyog...
Rögtön eszembe jut egy ide vágó mondat Hofi Gézától: ‚,Megismer? Mire az eladó: Nem. Én vagyok a vevő!“

Írásom ilyenformán rövidre zárul, ugyanis percekig nem történik semmi. Semmi az égvilágon, amiért megérne további pár sort körmölnöm. Hallgatag, légüres tér, semminemű kontaktus eladó és vevő közt...

Csak egy kiegészítő kis selyemsálat szerettem volna vásárolni. A puccosan csillogó, előkelő, neves márkaboltban. Megköszönve a „szíves látást“, kijöttem az üzletből, majd sarkon fordulva, betértem a szomszédos secondhandba, magyarul a turkálóba, ahol a kedvesen mosolygó, csupaszív Terka néni fogadott.
Terka nénivel ugyan nem beszéltünk a hermetikus filozófia alapjairól, a részecskegyorsítókról vagy az anyag-antianyag fogalmáról, de mindenképp egy kellemes, laza baráti beszélgetés közben – a kedves olvasó fantáziájára bízom, hogy hány darab sálat vettem...



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Mi közöm hozzá?

Nagy Csivre Katalin

Emlékszem milyen izgatott voltam, amikor ellátogatott hozzánk Bohus Marika néni. Az alsótagozatos osztályfőnököm volt, és rendszerint szülői látogatásra jött, amit én gyerekként mindig kitüntetésnek éreztem.

2025.12.11.   


Ne mozogj!

Póda Erzsébet

Vajon mindenki tudja, hogy a hagymaaprítás az emberiség néma időrablója?

2025.12.9.   


Ékszerünk: a magyar nyelv

Póda Erzsébet

Már a legelső szívdobbanásunk az anyanyelvünk ritmusára történik. Születésünknél fogva bennünk él ez a lüktetés, amit nyelvünk különleges dallamossága okoz. November 13-án van a magyar nyelv napja.

2025.11.13.   


Amit az őszben szeretni lehet

Oriskó Renáta

Ősz lett. Szőlőillatos, levélhullatós, kabátba-sálba burkolózós, nyirkos reggeles, hosszú estés ősz.

2025.10.19.    12


Ide nekem a betegségemet! (2)

Póda Erzsébet

Preventív biztosítások lehetséges betegségek esetére, avagy kössünk-e szerződéseket az egészségünk érdekében?

2025.8.11.   


Szavak

Póda Erzsébet

A naponta átlagosan legtöbbször elhangzott szó egy ideje egész biztosan az elfogadás, a másság, a megértés és a tolerancia.

2025.7.19.   


Ide nekem a betegségemet! (1)

Nagy Csivre Katalin

Betoppanok a rendelőbe: üres, csöndes és sötét. Netán elnéztem volna az időpontot? Nem. Reggel hét óra, a dátum stimmel.

2025.7.14.   


Hátsó szándék

Fodor Tekla

Mutogatós bácsik helyett anyámasszony katonái?

2025.7.8.  1   


A lelkemig hatol

Oriskó Renáta

A női lélek bonyolult és összetett. Érzékeny és átérző, érzéseket beengedő, azokat intenzíven megélő, máskor elutasító, bezárkózó.

2025.7.4.   


Randi

Póda Erzsébet

Ésszel is lehetünk szerelmesek…(?)

2025.4.22.  2    4


Szuper lesz a napunk!

Kozma Eszter

Coco Chanel legjobb gondolata: „Minél rosszabbul állnak a dolgaid, annál jobban kell kinézned!"

2025.2.25.    23


Üresség

Póda Erzsébet

A minap az aktuális kérdést feszegették ismét – mi mást, mint a „járványhoz” kapcsolódó oltás/nemoltás témáját

2024.11.20.