Kamaszkori átalakulások

Kovács Márta 2015.5.19. 0:40

Hétvégén pirosra festette a haját. Hétfőn piercinget akart az orrába rakatni, egy (szerinte) gyönyörűséges karikát.

Kedd estére lebeszéltem róla. Szerda reggel azzal ébredt, hogy kitalálta, milyen oltári jó tetkója lesz nyáron. Nem fogadtam kitörő örömmel. Kétnapi duzzogás után mégis inkább a fültágítás mellett döntött.

Vajon mi jön ezután? Holnap reggel mivel áll elő ez a kamaszlány?

Ismerős szituáció másnak is? Gondolom igen.

A kisgyermeket még elnéző jóindulattal támogatjuk, amikor próbálkozásokat tesz a fejlődés útján.

De mi a helyzet a kamaszokkal?

Velük bizony gyakran ingerülten bánunk, amikor a felnőtté válás útján csetlenek-botlanak. A látható testi változásait sokkal könnyebben elfogadjuk, mint a belső lényük átalakulását. A kamaszok egyre jobban vágynak arra, hogy kipróbálják saját problémamegoldó képességüket – a saját fejük után szeretnének menni. Már nem a szülei gyermeke, hanem önmaga szeretne lenni. Olyan személy, aki keresi, megtalálja, irányítja önmagát. Kifelé fordul a családból, hogy példaképeket és olyan embereket keressen, akik elfogadják őt. Már nem csak a szülők véleménye lesz a fontos, hanem épp olyan fontossá válik a kortársak, barátok véleménye is. Ezt elfogadni a szülőnek nem egyszerű. Ez az időszak a lázadás kora, amikor a kamasz legkevésbé a szüleire szeretne hasonlítani. Meggyengül a szülők befolyása, de ha kitartunk a gyerek mellett, megértjük és elfogadjuk a helyzetet, hamarosan újra a legfontosabb személyek leszünk az életében.

A hormonrendszer és az érzelmi élet bonyolult kölcsönhatásban vannak egymással. Gyakran változik a hangulatuk, az egyik percben még a boldogságtól repdeső kamasz hirtelen búskomorrá válik. Az érzelmi viharaikat természetesen nem tekinthetjük mindig hormonális eredetűnek. Be kell néha látnunk, hogy néha nagy a rájuk rakott teher, ami miatt idegesek, ingerlékenyek. A környezetük gyakran nem hajlandó észrevenni a bennük végbemenő változást, nem kapnak lehetőséget arra, hogy kipróbálják képességeiket. Úgy tűnhet, folyamatosan küzdenek szüleik és más felnőttek ellen, hogy megtalálják a helyüket.

Gyakran értetlenül állunk a kamasz magatartása előtt, amikor mindenkit kritizál, vagy éppen meg nem értéssel vádol bennünket. Sokszor tűnnek mások érzéseivel szemben közömbösnek, magukba zárkóznak.

Ezidáig a szülők a megszokták, hogy gyermekük élete nyitott könyv előttük. Most azonban kellemetlenül érinti őket, hogy a kamasz kizárja őket a szobából, nem osztja meg a gondolatait, nem magyarázza meg tetteit. A szülő persze aggódik: vajon mi történik a zárt ajtó mögött? Mi lehet a baj? Mit csináltam rosszul? Ebben az időszakban nagyon nehéz bizalmas beszélgetést kezdeményezni a serdülővel, annak ellenére, hogy a szüksége van a beszélgetésre. Nehéz feladat ez: megadni a kellő tiszteletet és önállóságot is nyújtani. Elengedni a megfelelő útmutatással, de ott maradni a közelben, ha segítségre van szüksége.

Nagy megkönnyebbülés a tinédzsernek, ha kiírhatja magából vágyait, gondolatait, félelmeit. Éppen ezért sok kamasz vezet naplót vagy ír minden nap levelet a barátjának, még ha nemrég beszélt is vele. A szülőnek érdemes odafigyelni a véletlenül nyitva felejtett könyvre, elhagyott levélre, elejtett megjegyzésre. Ezekből sok mindent kikövetkeztethetünk, és ha kell, a kamasz segítségére siethetünk.

Rendkívül fontossá válnak ebben a korban a barátok, és bizony a barát személye nem mindig nyeri el a szülők tetszését. Gyakran választ olyan barátot, akiről már előre tudja, hogy nem fog a szülőknek tetszeni – ez pedig arra jó, hogy megmutassa, képes szembeszállni a szülő hatalmával.

A kamasz bizony néha sportot űz abból, hogy felülbírálja, átalakítsa a szülei értékrendjét. Végül aztán elfogadja azt, de már azzal az érzéssel, hogy ő alakította így, és nem csak elfogadta. Ennek érdekében néha a legrémisztőbb viselkedésmintákkal lep meg bennünket, hetente változtatja öltözködési stílusát, természetesen mindig egyedi és kirívó szeretne lenni. A hajviselet, a hajfestés, a sminkelés, az ékszerek, de legfőképpen a ruházat stílusa arra szolgál, hogy magukat más csoportoktól elkülönítsék. Meg kell értenünk, hogy a legvadabb stílus is csak a kamasz csoportjának a szimbóluma. Természetes, hogy a szülők aggodalmát a külsejük miatt feleslegesnek és túlzottnak tartják.

Gyakran érezhetjük úgy, hogy kamasz gyerekünk kicsúszott a kezünk közül. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy bezzeg a szomszéd gyereke sosem tenne ilyet, mint a miénk. Ne dőljünk be ennek! Higgyük el, hogy a mi gyerekünk semmivel sem rosszabb, mint az átlag. Gondoljunk vissza a saját kamaszkorunkra és kezeljük humorral a dolgokat! Legyünk társai a gyereknek, akire bármikor, bármilyen szituációban számíthat, de ne engedjük,hogy kibújjon a felelősség alól!