Hová tűntél férfiember?


Nagy Csivre Katalin  2011.7.13. 6:20

Egy babakocsit tologató kismama elmélkedése.

Ez a cím a legmegfelelőbb kezdet gondolataim megosztására, és csak igen halovány sejtésem van, hogy a válasz nyitott marad ezen elmélkedés végére is...

Közhely az utcán közlekedő babakocsis anyuka: olykor sietve, máskor nyugalmasan sétál ide-oda, intéz ezt-azt, ügyes-bajos dolgokat, s talán többen irigykedve gondolják róla: ó, ezek az anyukák! Egész nap csak lófrálnak, „shoppingolnak“, naphosszat kávészünetet tartanak...

Nos, ha esetleg a kedves olvasó nem volt még anyuka, vagy már régen volt az, esetleg a kedves olvasó az „erősebb nem“ jeles képviselője, hamar fellibbentem a fátylat: a helyzet csalóka! A kávészünetek csak röpke pillanatok, és a shoppingolós pl’xsi életmód sem áll közel hozzánk kisvárosi, anyukákhoz. És bátran kijelentem – több sorstársam nevében beszélhetek.

Mondok egy köznapi, talán gyakori és számomra bosszantó személyes példát. A tikkasztó nyári nap végén, mikor már fogytán az energia, a strand, az úszómedence képe csak-csak földereng emlékezetemben, ám a reménytelen sóvárgást maximum egy pohár hideg vízzel enyhíthetem, s letörölhetem a száraz, forró levegő, a városi szmog nehéz vaskos keze nyomát testemről és arcomról.

Nem ritka alkalom, ha júliusra van lapozva a naptár oldala, gyakorta fordul elő, hogy babakocsival is nehéz, olykor magas lépcsőfokokat kell megmászni, mégoly ügyetlenül is, de valahogy el kell jutni a babákkal A pontból B-be. Sajnos az sem ritka alkalom, hogy emberek viharzanak el mellettem, és egyre csak cipelem, cipelem a babakocsit gyerekestül, pakkostól, feljebb és feljebb. Jobb kerék hopp, bal kerék hopp, már egy lépcsőfokkal feljebb, újabb hopp... Talán véletlen, talán nem, de a mellettem elhaladó emberek sorra férfiak voltak. Egytől egyig.

Mondjuk, hogy nem véletlen, és a történtek „jó“ motivációként hatnak, hogy e gondolatok megfoganjanak bennem. Felvetődik bennem a kérdés: vajon a nőtársaim szolidárisak lettek volna, és segítettek volna kocsit cipelni a lépcsőn fel vagy le? Vagy legalább ajtót nyitottak volna nekem? Ki tudja? Viszont, ami foglalkoztat, hogy a mellettem személytelenül, érzéketlenül, bambán, bunkón és szánalmasan, szinte zombiként elsuhanó emberek tényleg férfiak voltak-e, nagy F betűvel? Vagy magukat az erősebb nem tagjaként oly előszeretettel hangoztató, lábuk közt a természet fintoraként, némi plusszal „megáldott” teremtmények. Női hatodik vagy sokadik érzékem jelezte, s szinte a bőrömön éreztem a tekintetüket és az egyikük-másikuk fejében átsuhanó gondolatot: Jujjj, megfogjam a kocsit, ne fogjam meg a kocsit...? De végül mindegyiknél az utóbbi gondolat győzedelmeskedett.

Magamban elgondolkoztam egy percre: talán félnek tőlem? Uramisten! Ilyenek a mai férfiak?! Egy n ő már nem ér meg ennyi figyelmességet, tapintatot? Úgyis mindent elintéz... Megy ez neki nélkülem is..., illetve hasonló gondolatok villanhatnak át ilyenkor egy férfi agyán? Vagy egyszerűen ennyire közönyösek?

A „bezzeg a nagyanyám idejében!“ téma hosszú gondolatsor, most nem kezdem boncolgatni, az olvasóra bízom a folytatását.

Tudom köznapi, banális eset, mindenkivel előfordul hasonló történet, sorolhatnánk naphosszat a hasonló példákat, esetleg még sokkal szánalmasabbakat is. Napjaink rutinja, szürke, semmitmondó, mindennapos kicsiny dolga ez az eset. Vajon jogos-e viszont az ehhez kapcsolódó kérdésem, amivel kezdtem a történetet, és amire egyre csak várom és vááárom választ: Hová tűntél férfiember?

U.i.: Nincs a hétköznapoknak olyan szürke pillanata, amelyben ne csillanna meg egy kimeríthetetlen forrásból ömlő fény, amely minden pillanatban átváltoztatja a csüggedt szomorúságot kifogyhatatlan örömmé. Ebben a pillanatban ez kisfiam tekintete volt, egy következő nemzedékbeli FÉRFIEMBERÉ!



Hozzászólások

Ilcsi, 13. 07. 2011 17:07:43
Végre egy őszinte írás!!! Nem festi rózsaszínre a valóságot. Örülök hogy a szerző meg merte írni a véleményét. Nagyon tetszik. Gratulálok.
@


A rovat további cikkei

Gólyák és nők

Póda Erzsébet

Avagy nem akarok otthon szülni!

2017.9.14.    13


Mikortól szobatiszta?

Jády Mónika

Megfogadandó jó tanácsok kezdő (és újrakezdő) szülőknek.

2017.5.15.    2


Mi legyen a gyerekkel?

Póda Erzsébet

A mai anyáknak nincs asszonyos alakjuk, lányosak maradnak, csinosak, szexisek, fiatalosak, szeleburdik.

2017.3.17.    29


Sokadszor a szoptatásról

Kabók Zita

Ez a cikk nemcsak arról szól, mennyi támadás érte az ötödször is apává vált Jamie Olivert, mikor a szoptatás fontosságáról szólt: a szerző saját tapasztalatait és tanácsait is megosztja az olvasókkal.

2016.8.30.    4


Ötös meglepetés

Kabók Zita

A facebook-sztár anyuka megmutatta a világnak ötösikreit!

2016.5.11.    26


Nem értem...!

Kovács Márta

Nem mindig értem a mai fiatal anyukákat. Az az érzésem, hogy elhitették velük: az a jó kisbaba, kisgyerek, akivel nincs semmi gond.

2016.2.1.   


A császármetszésről (4)

Kovács Márta

Ma már mindenki gyorsan és fájdalommentesen akar szülni. Sorozatunk befejező része.

2015.12.15.    6


A császármetszésről (3)

Kovács Márta

Császármetszés esetében felléphetnek komoly szövődmények is.

2015.11.26.    23


A császármetszésről (2)

Kovács Márta

A császármetszés fejlődésének következő lépése az volt, hogy az anya túlélte a beavatkozást.

2015.11.4.    8


A császármetszésről (1)

Kovács Márta

A császármetszést valószínűleg már az ókori rómaiak is alkalmazták, de nem maradt fenn bizonyíték, miszerint az anya túlélte volna a beavatkozást.

2015.9.19.    9


Az örökbefogadás kérdései

Timár Tímea

Az örökbefogadás lehetősége óriási ajándék azon szülők számára, akiknek nem adatik meg a természetes gyerekáldás.

2015.7.14.    5


Kérdések a természetes szülésről

Oriskó Renáta

Gyakran halljuk, hogy a szülést is az üzlet uralja, sok a felesleges gyógyszer és érzéstelenítés.

2015.6.2.    7