Hová tűntél férfiember?


Nagy Csivre Katalin  2011.7.13. 6:20

Egy babakocsit tologató kismama elmélkedése.

Ez a cím a legmegfelelőbb kezdet gondolataim megosztására, és csak igen halovány sejtésem van, hogy a válasz nyitott marad ezen elmélkedés végére is...

Közhely az utcán közlekedő babakocsis anyuka: olykor sietve, máskor nyugalmasan sétál ide-oda, intéz ezt-azt, ügyes-bajos dolgokat, s talán többen irigykedve gondolják róla: ó, ezek az anyukák! Egész nap csak lófrálnak, „shoppingolnak“, naphosszat kávészünetet tartanak...

Nos, ha esetleg a kedves olvasó nem volt még anyuka, vagy már régen volt az, esetleg a kedves olvasó az „erősebb nem“ jeles képviselője, hamar fellibbentem a fátylat: a helyzet csalóka! A kávészünetek csak röpke pillanatok, és a shoppingolós pl’xsi életmód sem áll közel hozzánk kisvárosi, anyukákhoz. És bátran kijelentem – több sorstársam nevében beszélhetek.

Mondok egy köznapi, talán gyakori és számomra bosszantó személyes példát. A tikkasztó nyári nap végén, mikor már fogytán az energia, a strand, az úszómedence képe csak-csak földereng emlékezetemben, ám a reménytelen sóvárgást maximum egy pohár hideg vízzel enyhíthetem, s letörölhetem a száraz, forró levegő, a városi szmog nehéz vaskos keze nyomát testemről és arcomról.

Nem ritka alkalom, ha júliusra van lapozva a naptár oldala, gyakorta fordul elő, hogy babakocsival is nehéz, olykor magas lépcsőfokokat kell megmászni, mégoly ügyetlenül is, de valahogy el kell jutni a babákkal A pontból B-be. Sajnos az sem ritka alkalom, hogy emberek viharzanak el mellettem, és egyre csak cipelem, cipelem a babakocsit gyerekestül, pakkostól, feljebb és feljebb. Jobb kerék hopp, bal kerék hopp, már egy lépcsőfokkal feljebb, újabb hopp... Talán véletlen, talán nem, de a mellettem elhaladó emberek sorra férfiak voltak. Egytől egyig.

Mondjuk, hogy nem véletlen, és a történtek „jó“ motivációként hatnak, hogy e gondolatok megfoganjanak bennem. Felvetődik bennem a kérdés: vajon a nőtársaim szolidárisak lettek volna, és segítettek volna kocsit cipelni a lépcsőn fel vagy le? Vagy legalább ajtót nyitottak volna nekem? Ki tudja? Viszont, ami foglalkoztat, hogy a mellettem személytelenül, érzéketlenül, bambán, bunkón és szánalmasan, szinte zombiként elsuhanó emberek tényleg férfiak voltak-e, nagy F betűvel? Vagy magukat az erősebb nem tagjaként oly előszeretettel hangoztató, lábuk közt a természet fintoraként, némi plusszal „megáldott” teremtmények. Női hatodik vagy sokadik érzékem jelezte, s szinte a bőrömön éreztem a tekintetüket és az egyikük-másikuk fejében átsuhanó gondolatot: Jujjj, megfogjam a kocsit, ne fogjam meg a kocsit...? De végül mindegyiknél az utóbbi gondolat győzedelmeskedett.

Magamban elgondolkoztam egy percre: talán félnek tőlem? Uramisten! Ilyenek a mai férfiak?! Egy n ő már nem ér meg ennyi figyelmességet, tapintatot? Úgyis mindent elintéz... Megy ez neki nélkülem is..., illetve hasonló gondolatok villanhatnak át ilyenkor egy férfi agyán? Vagy egyszerűen ennyire közönyösek?

A „bezzeg a nagyanyám idejében!“ téma hosszú gondolatsor, most nem kezdem boncolgatni, az olvasóra bízom a folytatását.

Tudom köznapi, banális eset, mindenkivel előfordul hasonló történet, sorolhatnánk naphosszat a hasonló példákat, esetleg még sokkal szánalmasabbakat is. Napjaink rutinja, szürke, semmitmondó, mindennapos kicsiny dolga ez az eset. Vajon jogos-e viszont az ehhez kapcsolódó kérdésem, amivel kezdtem a történetet, és amire egyre csak várom és vááárom választ: Hová tűntél férfiember?

U.i.: Nincs a hétköznapoknak olyan szürke pillanata, amelyben ne csillanna meg egy kimeríthetetlen forrásból ömlő fény, amely minden pillanatban átváltoztatja a csüggedt szomorúságot kifogyhatatlan örömmé. Ebben a pillanatban ez kisfiam tekintete volt, egy következő nemzedékbeli FÉRFIEMBERÉ!



Hozzászólások

Ilcsi, 13. 07. 2011 17:07:43
Végre egy őszinte írás!!! Nem festi rózsaszínre a valóságot. Örülök hogy a szerző meg merte írni a véleményét. Nagyon tetszik. Gratulálok.
@


A rovat további cikkei

Babagondozás hőség idején

Kovács Márta

Ne takarjuk le a babakocsit nyáron! Semmiképpen ne fedjük le – még a legvékonyabb, muszlinszerű anyag is szinte termosszá változtathatja a kocsi belsejét!

2023.7.19.   


Kényelmes kismamaruha

Itt egy kis segítség a kismama-leggings vásárláshoz!

2022.12.4.   


Mikor nagyobb a gyerek

Karácsony Mária

Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond. Ezúttal a mondás második felével foglalkozunk.

2022.2.24.   


Mikor kicsi a gyerek

Karácsony Mária

Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond... Ugye ismerős a mondás?

2022.2.17.   


Tápszer a babának

Szülés után nagyon sok anyuka kerül abba az elsőre kétségbeejtőnek tűnő helyzetbe, hogy nincs elég teje...

2020.12.20.   


Melyik a legjobb tápszer?

A legideálisabb és legjobb dolog a szoptatás, de nagyon sok újdonsült anyuka, valamilyen okból nem tudja szoptatni a kisbabáját.

2020.12.7.   


Mi legyen a gyerekkel?

Póda Erzsébet

A mai anyáknak nincs asszonyos alakjuk, lányosak maradnak, csinosak, szexisek, fiatalosak, szeleburdik.

2020.9.22.    34


Nem értem...!

Kovács Márta

Nem mindig értem a mai fiatal anyukákat. Az az érzésem, hogy elhitették velük: az a jó kisbaba, kisgyerek, akivel nincs semmi gond.

2020.2.12.   


Apák a szülőszobán

Kovács Márta

A gyermek születésekor két dolgot él át egy apa: csodát, a születés élményét, és az anya iránti tiszteletet.

2019.10.19.   


Gólyák és nők

Póda Erzsébet

Avagy nem akarok otthon szülni!

2017.9.14.    17


Mikortól szobatiszta?

Jády Mónika

Megfogadandó jó tanácsok kezdő (és újrakezdő) szülőknek.

2017.5.15.    2


Sokadszor a szoptatásról

Kabók Zita

Ez a cikk nemcsak arról szól, mennyi támadás érte az ötödször is apává vált Jamie Olivert, mikor a szoptatás fontosságáról szólt: a szerző saját tapasztalatait és tanácsait is megosztja az olvasókkal.

2016.8.30.    4