Szoptatás, a feladat (2)

P. Csordás Gyöngyvér  2009.8.23. 18:43

Szülés után a nő fejében amúgy is nagy a zűrzavar, összevissza kavarognak benne a kérdések.

Önbizalom és támogatás

A magazinokban és a szakirodalmakban a terhesség alatt olvasott, sokszor ellentmondásosnak tűnő válaszok tucatjai zakatolnak a fejében. A segítőkész rokonok és barátok sokszor kéretlen jó tanácsai általában még nagyobb káoszt okoznak. A szoptatáshoz pedig, főleg kezdetben, csend kell. az agyban is. Magunkban kell összegeznünk a tanultakat. Látni kell, hogy a rengeteg kérdésre valójában mindig ugyanaz a pár válasz adható. El kell hinni, hogy a szoptatás tényleg egyszerű. Kevés kivétellel (amikor a kismamának valamilyen egészségi vagy szervi ok miatt nincs teje) – Bárki meg tudja csinálni! Anya és baba együtt. Mert ez közös tevékenység. A szülés-születés után ez a második, szép, hosszú kaland, amelyben egymásra vagyunk utalva. És ez az egészben a legszebb. Egymás nélkül semmire sem megyünk, együtt viszont minden sikerül. Babánk előnye az, hogy ő nem aggódik. Neki minden természetes. A mi félelmünk, tanácstalanságunk az, ami akadályt jelenthet.

Az egyik legfontosabb dolog tehát az önbizalom. Hogy legyen elég erőnk és hitünk kitartani a mellett az irányvonal mellett, amit a kezdetekkor helyesnek tartottunk. El kell köteleznünk magunkat nézeteink mellett – bizonyos könyvek, vagy olyan családtagok, barátok, szakemberek mellett, akiknek adunk a véleményére, és akikre hivatkozhatunk. A tapasztalat azt mutatja, hogy az igény szerinti szoptatást, azaz amikor nem az órához és a mérleghez igazodunk, hanem a baba jelzései alapján, a szívünk diktálta módon és tempóban szoptatunk, könnyű betartani – ha minden jól alakul. Amint azonban probléma támad – például csökken a tej mennyisége, sokat sír a baba, vagy a helyes szopási technika elsajátítása ütközik nehézségekbe, hajlamosak lehetünk a könnyebb utat választani – tápszerhez nyúlni, és elhinni a kétkedőknek és a kishitűeknek, rosszabb esetben a harminc évvel ezelőtti nézeteket valló orvosnak, hogy nekünk ezért vagy azért nem sikerülhet.

Ilyenkor van különösen nagy szerepe a támogató családnak, elsősorban az apukának. A támogatás viszont nem azt jelenti, hogy az anyát próbálják meggyőzni a saját igazukról, hanem azt, hogy megerősítik abban, hogy a helyes úton jár, bátorítják, kitartásra és küzdésre ösztönzik. És nem utolsósorban segítenek meglátni, mikor van valóban szükség szakember, lehetőleg képzett szoptatási tanácsadó segítségére.

(Folytatjuk)

Hozzászólások

@

Küldés