Szoptatni akartam


Vég Erzsébet  2006.4.25. 8:23

A szoptatásról még manapság is megoszlanak a vélemények: van, aki támogatja, mások nem akarják anyatejjel táplálni a gyermeküket.

Első gyermekemet várva egészséges kisbabáról álmodoztam, és tudván, hogy az anyatejjel szoptatott csecsemők egészségesebbek, szervezetük ellenállóbb, szoptatni akartam. Anyukám pedig azzal igyekezett a „földön tartani”, hogy sem neki, sem a nővéremnek nem volt teje…

A kisfiam egy szombati napon, 3000 grammal és 52 cm-el érkezett közénk. Táplálását illetően megingathatatlannak hittem magam. Farfekvése miatt császármetszéssel jött a világra, ebből kifolyólag a tejtermelésem az átlagosnál később indult be. Ráadásul két napig ki sem mertem őt kérni magam mellé, úgy fájt a sebem, komoly gondot okozott a felkelés és lefekvés is. Addig viszont háromóránként kihozták őt, amikor pedig elvitték, mellszívóval próbáltam működésre ösztönözni a melleimet.

Alig elvitték a babát, már nyúltam is a készülék után… Sokszor még éjszaka is „gyötörtem magam”. Egyik nővér sem világosított föl, hogy inkább aludjak, mert kipihenten mégiscsak jobbak az esélyeim. Sajnos az erőfeszítésemet elég későn koronázta siker, addigra a baba már kapott 20-30 grammnyi pótlásokat etetésenként – természetesen tápszer formájában cumisüvegből. Sajnos nem voltam elég határozott, hogy a nővéreket megkérjem, ne tápszerezzék a gyereket, inkább nekem segítsenek, hogy minél előbb és minél több tejem legyen. Gondolom, belenyomkodni a cumisüveget a baba szájába egyszerűbb, mint fél délutánt eltölteni a sok „tudatlan” kismamával. Az ötágyas kórteremben egyébként nem én voltam az egyetlen „problémás eset”. Szinte mindannyian sokat küszködtünk ezzel, aztán ki jobban, ki kevésbé jól „teljesített”.
Mindeközben nem kis számban érkeztem hozzám a látogatók, így pihenésre nem igazán jutott idő.

Csütörtök reggelre úgy belázasodtam, hogy alig tudtam magamról. A bölcs orvosok a nagyvizitnél megállapították, hogy begyulladt a mellem, kérjem a csecsemősök segítségét. Az amúgy nagyon aranyos nővérek közül aznapra a kevésbé emberbarátokból jutott, akik annyival elintéztek, hogy: „Anyuka! Masszírozza és fejje!”
(Elkeseredésemben a legszívesebben hozzájuk vágtam volna a mellszívót…) Ha tudták volna, hogy én mennyit próbáltam, és mennyit szenvedtem! Estére sem ment le a lázam, amikor is az éjszakára beosztott ügyeletes nővéreke megsajnált és kimasszírozta a csomókat a mellemből (potyogtak a könnyeim a fájdalomtól), minek eredményeképpen reggelre végre megnyíltak a tejcsatornák.

Másnap viszont már haza kellett menni (úgy is fogalmazhatnék, hogy kirúgtak a kórházból). Hétvégére engedtek el, ami nekem rettenetes traumát okozott. Még bele sem tanultam a helyzetbe, már mennem is kellett. Kezdőként és mindannyiunk figyelmetlensége miatt – tápszer nélkül jöttünk el a kórházból, így első utunk az ügyeletre vezetett azt felíratni. Az ügyeletes doktornő alaposan megszidott segítő támogatás mellett – holott jómagam is idegeskedtem eleget.

A védőnő és a gyerekorvos is csak hétfőre vállalta a látogatást úgyhogy a „hogy fogom ezt egyedül megoldani?” pánik szépen elhatalmasodott rajtam. Ez persze nem használt a tejtermelésnek. Kisbabám sokat sírdogált, mert a mellből közel sem jött olyan könnyen a tej, mint az üvegből a tápszer, és bár nagyon igyekeztem tartani magam, sokszor bizony elgyengültem és a cumisüvegért nyúltam.
A hét első napján végre megérkezett a gyerekorvos, egy segítőkész, igazi EMBER, aki igyekezett megnyugtatni (kisírt szemeimet látva), hogy minden babának a saját anyukája teje a legjobb, és elég, amennyi van, stb. Anyukám szerint u.i. „gyenge” volt a tejem, és az éhség miatt sírt a fiam. (Íme a „jóakaró” anyák „sokat segítő” „jó” tanácsainak egyike! – a szerk.megj.).

Nemsokára teljesen elapadt a tejem. Sajnáltam, mert a szándék bennem tényleg megvolt. Ám az is igaz, hogy pár nap múlva a sajnálkozást egy hatalmas megkönnyebbülés váltotta fel. Most talán többen szándékoznak megkövezni engem, de: már nem kellett görcsösen odafigyelnem, hogy mit, mennyit eszem és iszom. Nem főztem liter szám a „szoptatós teát” és nem méregettem kétségbeesve a fiamat, hiszen a cumisüvegen egyértelműen látszott, hogy mennyi fogyott belőle… Ma is mindent megtennék, hogy legalább 6-8 hónapos koráig szoptathassam a babát, de sajnálatos módon így alakult.

Magamnak azért megpróbáltam megfogalmazni a tanulságot. Biztos vagyok benne, hogy ha az első gyerekes, tapasztalatlan, pánikolós kismamák mind a kórházban, mind a saját családjukban megkapnák azt a testi-lelki támogatást, ami ilyen esetben elengedhetetlen és szükséges, akkor az anyatejes táplálás sokak számára válhatna kellemes élménnyé.
A második babánál szeretnék okosabb lenni. Nem gyötröm magam hajnali egyig, inkább alszom. Megpróbálom a negatív hangokat kizárni, a látogatók és a telefonok számát pedig minimálisra csökkentetni. Ezeken kívül a legfontosabb dolog a nyugalom, a babára és a magamra figyelés.

Foto: Mihály Krisztián



Hozzászólások

eva, 25. 04. 2006 12:29:13
Kedves leendo anyukak, menjenek olyan korhazba szulni, amelyik Baby-friendly es ahol termeszetesnek veszi mindenki, hogy a gyerekeket szoptatassal kell taplalni es segitenek is az anyukanak ennek erdekeben. Vannak ilyen korhazak, csak kerdezoskodni kell. A csaszaros anyukaknak is sikerulhet, ha van aki segit nekik!
    
Vég Erzsébet, 02. 05. 2006 13:16:49 Re: baba barát kórházak
Kedves Éva! Először is elnézést, hogy csak most válaszolok! Ahol én szültem anno, az bababarát kórháznak számított, ennek ellenére történt ami történt. A másodikat máshol fogom szülni, de túl sok választás nem volt, vidékre költöztünk, ilyenkor sok minden dominál, pl. a gyors elérhetőség is. Egyelőre a doktornő nagyon aranyos és segítőkész, bízom benne, hogy ezúttal minden rendben lesz! Köszönöm az észrevételt! Minden jót! Erzsébet
Mária, 27. 04. 2006 23:36:41 Türelem rózsát terem!
Kedves Erzsébet! Nagyon sajnálom, hogy nem sikerült gyermekét szoptatnia! Szeretnék Önnek tanácsot adni, bár úgy vélem sokat tanult a hibáiból is. Gyermekét minél többször tegye mellre, és ha úgy érzi mellét idöben fejje le.Segíthet a melegvizes zuhany vagy borogatás.Soha ne nyúljon tápszerhez, és ne foglalkoztassa, hogy mennyit szopott a baba. Higgye el ök tudják mennyire van szükségük, nyugodtan rájuk bízhatjuk. A tej minőségét se vonja kétségbe! Az első hetekben a csecsemők szopás közben hamar elfáradnak, van hogy már fél óra múlva sírni kezdenek, mert rájönnek, hogy még éhesek.Annyiszor szoptasson, ahányszor a baba megkívánja.Legyen nagyon türelmes! A szoptatás csodálatos dolog és a babának is a legjobb! Sok sikert!
    
Vég Erzsébet, 02. 05. 2006 13:19:07 Re: Türelem rózsát terem!
Kedves MÁria! Köszönöm a tanácsot és bocsánat, hogy csak most reagálok! Igyekszem megfogadni a javaslatokat, már előre tervezgetem, hogy mit hogyan szeretnék... Persze ember tervez, de mégis. Bízom benne, hogy sikerülni fog! Még egyszer köszönöm és minden jót kívánok Önnek is!
Csilla, 29. 04. 2006 18:07:10 Anyai jótanácsok
Csak annyit szeretnék az előzőekhez hozzáfűzni, hogy nekem is három gyermekem van, és a saját tapasztalatom az, hogy az első gyerek megszületésekor vagyunk a legrosszabb helyzetben. Anyák és babák is. Az anyák, hiába olvasnak, hiába beszélgetnek a témáról, nem igazán tudják, mi vár rájuk. Sajnos különböző tévhitek forognak közszájon, amiknek képesek vagyunk bedőlni. Ilyen például a "gyenge tej" megnevezés is. Az én édesanyám is azzal riogatott, hogy a kisbabám azért sír, mert nem elég "erős" a tejem, és a baba éhes, és sovány marad. Ez az egész, higgyétek el, kismamák, NEM IGAZ. Az első babámnál pont emiatt a vélemény miatt álltam át a tápszerre. A gyerekem azonban továbbra is sírt, sokszor órákon át, és teljesen kétségbe voltam esve, mi baja lehet. A másik két gyermekemnél már nem tápszereztem. A tejemtől mind a kettő jól fejlődött, bár anyám szerint továbbra is "gyenge minőségű" volt, mivel szerinte átlátszó volt a tejem. A babát egyszerűen a mellre kell tenni, és ő, igaz, némelyikük nagy nehézségek árán, de megtanul szopni, és pontosan tudja, mennyire van szüksége. Azt is butaságnak tartom, hogy a gyereket háromóránként kell szoptatni (más könyvek szerint négyóránként). A baba akkor sír, ha éhes. És annyit eszik, amennyire szüksége van. A felesleget pedig kiböfizi. Kismamák, miért nem hallgatunk saját anyai ösztöneinkre? Miért akarunk ebben a kérdésben is másokhoz igazodni? Kívánok minden kismamának és kisbabának jó egészséget! Csilla
    
Vég Erzsébet, 02. 05. 2006 13:21:28 Re: Anyai jótanácsok
Kedves Csilla! Köszönöm szépen, teljesen egyetértek! Bocs, hogy csak most reagáltam! Minden hasznos tapasztalat nagyon jól jön az embernek! Üdvözlettel: Erzsébet
@


Kapcsolódó cikkek

Az anyatej a legjobb

Kovács Márta

A szoptatás, különösen az első időkben, nagyon fontos mind a baba, mind az anya számára.

2017.8.5.    31


Sokadszor a szoptatásról

Kabók Zita

Ez a cikk nemcsak arról szól, mennyi támadás érte az ötödször is apává vált Jamie Olivert, mikor a szoptatás fontosságáról szólt: a szerző saját tapasztalatait és tanácsait is megosztja az olvasókkal.

2016.8.30.    4


Szoptatás, mozgás, fogyás?!

Földes Gyöngyi

Ezzel kapcsolatban sok téves információ olvasható. Szeretnék ezzel a cikkemmel a kisbabás anyukák segítségére lenni.

2013.11.26.   


Meddig szoptassunk? (2)

Jády Mónika

Van, aki szigorúan három, később négyórás ritmusban eteti a babát, mások az igény szerinti szoptatás hívei, és akár óránként is megszoptatják a picit.

2013.7.25.   


Meddig szoptassunk? (1)

Jády Mónika

A fenti kérdésre különféle válaszokat kapunk, attól függően, éppen kit kérdezünk meg.

2013.7.4.   


Amit a szoptatásról tudni érdemes (4)

Kovács Márta

A szoptatás egy mély, kellemes élmény, melynek során erős érzelmi kapocs alakul ki. Ámde a következő problémák is jelentkezhetnek:

2013.3.14.    7

A rovat további cikkei

Gólyák és nők

Póda Erzsébet

Avagy nem akarok otthon szülni!

2017.9.14.    13


Mikortól szobatiszta?

Jády Mónika

Megfogadandó jó tanácsok kezdő (és újrakezdő) szülőknek.

2017.5.15.    2


Mi legyen a gyerekkel?

Póda Erzsébet

A mai anyáknak nincs asszonyos alakjuk, lányosak maradnak, csinosak, szexisek, fiatalosak, szeleburdik.

2017.3.17.    29


Ötös meglepetés

Kabók Zita

A facebook-sztár anyuka megmutatta a világnak ötösikreit!

2016.5.11.    26


Nem értem...!

Kovács Márta

Nem mindig értem a mai fiatal anyukákat. Az az érzésem, hogy elhitették velük: az a jó kisbaba, kisgyerek, akivel nincs semmi gond.

2016.2.1.   


A császármetszésről (4)

Kovács Márta

Ma már mindenki gyorsan és fájdalommentesen akar szülni. Sorozatunk befejező része.

2015.12.15.    6