Gyógyíthatatlan?
Az ember, ha beteg, minden lehetőséget magragad a gyógyulásért. Főleg, ha rákos.
Az élet teljesen felborul, kivizsgálások, kemoterápia, gyengeség, hányinger… Csak úgy lehet elbánni az életet fenyegető veszéllyel, ha bízunk a lehetőségeinkben. A pozitív elvárás növelheti a gyógyulás valószínűségét. Az aktivitás visszaadja önbizalmat és csökkenti a kiszolgáltatottság érzését. Ennek ellenére lesúlytó nap mint nap szembesülni a rettegett kórral.
Kati egészségügyi nővér lévén gyakran találkozott rákos beteggel. Kilenc évvel ezelőtt azonban először fordult elő, hogy összeomlott. Az egyik legértékesebb családtagja, az akkor tízéves fia szembesült a rákkal, agydaganatot diagnosztizáltak nála. Azonnal felkutatta a legjobb orvosokat. Operáció, kemoterápia, alternatív kezelés töltötte ki napjaikat. Hónapok teltek el, együtt szenvedtek, együtt bizakodtak. Egy percre sem adták fel a reményt. Bálint derekasan viselte a megpróbáltatásokat annak ellenére, hogy az amúgy is vékony fiúcska csontsoványra fogyott. Rövid időn belül elsajátították a reiki gyógyító mechanizmusát, majd pszichológus segítségével helyre rakták a lelki tényezőket. A kiváló öngyógyító módszer lassan, de meghozta a várt eredményt. Azóta köszöni, jól van. Leérettségizett, és dolgozik. Boldog ember.
Zoli nem volt ilyen szerencsés. A negyvenes évei végén járt, mikor váratlanul megbetegedett. Mint derült égből villámcsapás. Öt hét adatott meg neki az életből. Olyan gyors lefolyású volt a gyilkos kór, hogy nem volt segítség. Csoda folytán nem szenvedett, nem voltak fálydalmai. A műtét után három hétig élt. A legjobb ember volt, akit valaha is ismertem. Megsirattam, és még ma is sokat gondolok rá, pedig hét hosszú esztendő telt el azóta. Hiányzik nagyon. Mindig azt várom, mikor lép be az ajtón, és megkérdezi: „Mit főztél?“ Pedig soha nem volt nagy étkű ember, de szerette, a finomságokat, és a régi, házias étkeket. Mikor megbetegedett, feneketlen lett a gyomra. Ha meglátogattam a kórházban, mindig vittem neki abból az ételből, amit tudtam, hogy szeret. Az utolsó morzsáig megette. Emlékszem az utolsó találkozásra, nézett rám nagy szemekkel, de beszélni már nem tudott. A nevem még kimondta. Álltam az ágya mellett egyik keze az én kezemben, másik pedig annak az asszonynak a kezében pihent, aki életet adott neki, és összetört szívvel nézte, ahogy a rák felemészti. Reggel kaptam a hírt, hogy meghalt. Máig nem dolgoztam fel. Sem a szülei, sem a családja.
A rák, mint a példák is bizonyítják, nem minden esetben gyógyíthatatlan.
A gyógyulás érdekében mindent ki kell próbálni, nem szabad feladni a harcot. Van akinek sikerül, van akinek nem. Ez sok mindentől függ. A kezelés egy összetört, betegségébe beletörődött embernél teljesen reménytelen.
Itt lépnek a képbe a hozzátartozók, akik felrázzák, és lelket öntenek beléjük.
Sok türelmet és kitartást hozzá!
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Előzzük meg a mellrákot!
A mellrákról nem lehet eleget beszélni, ezt mutatják a statisztikai adatok is:
2010.10.19.
Műtétek, műtétek (5)
Tavaly azzal fejeztem be a történetemet, hogy soha többet nem írok, akármi történik is velem.
2010.4.14.
Csodaszép tavasz
Az a csodaszép tavasz! Lesz-e olyan még egyszer? Zöldelltek a fák, sok már virágba is borult, és azok az illatok…!
2009.3.28. 3
Műtétek, műtétek (3)
Mikor szavakba öntöttem történetemet és harcomat az emlőrákkal, még nem gondoltam, hogy folytatást is fogok írni.
2009.2.5. 5
Soha ne keseredjünk!
Tavaly augusztusban a mammográfián derült ki, hogy több kisebb daganat van a jobb mellemben.
2008.10.20. 3
Diagnózis: petefészekrák (2)
Mintha az első adag kemoterápiás infúzió még jót is tett volna nekem…
2008.9.20. 4