A tetoválás, mint művészet

Kozma Eszter 2015.4.30. 0:35

Ideje, hogy a tetoválásra művészetként tekintsünk, mert mára már fantasztikus tereket hódít.

A tetoválás máig megosztja az embereket, sokan az ostoba, sőt esetleg agresszív, börtönviselt embereknek tulajdonítják a viselését, pedig valójában az egyik legősibb művészeti ágról van szó.

Már több, mint ötezer évvel ezelőtt léteztek tetoválások. Az ősi egyiptomi és görög kultúrában díszítésként, míg a rómaiaknál – igen, az előbb említett embereknek is igaza van – a bűnözők és rabszolgák megjelölésére használták. Persze számtalan funkciót betölthettek a tetoválások: lehettek egy néphez való tartozás jelei, hordozhattak mágikus vagy vallási jelentést. Talán Japánban volt a legnagyobb kultúrája, itt az egész testet beborító díszes tetoválások terjedtek el.

A nyugati kultúrában a középkorban még élt a tetoválás hagyománya, de később hosszú időre elfelejtődött, csak az 1600-as évek tengerészeinek köszönhetően tért vissza. Egyébként máig szokás, hogy a tengerészek legalább egy tetoválást csináltatnak. Az az elképesztő, hogy míg a felsőbb osztályokban divat lett, egyszerre használták a bűnösök megjelölésére is. A 19-20. század fordulóján illegálissá vált, így sokáig ismét kikerült a kultúránkból. Noha a két világháború alatt újra népszerűségre tett szert, a hatvanas években megjelent hepatitisnek, és a sajtó keltette rémhíreknek köszönhetően visszatetszést váltott ki az emberekből. Érthető hát, hogy hiába visel tetoválást lassan minden harmadik ember, még napjainkban is súlyos előítéletekkel viseltetnek a tetováltakkal szemben.

Valóban, a tetoválás nem mindig szép, sokszor egy nem eléggé átgondolt ötlet szüleménye. Valóban vannak, akiknek a tetoválásai rossz érzést keltenek, komoly ostobaságról árulkodnak. De van itt egy másik szeglet is, ami mellett célom kiállni. Ez a szeglet pedig a művészi tetoválásoké. Nem, nem a gyerekünk arca – ezzel szemben a kisgyerekkori rajz nagyon bájos lehet –, és nem később megbánt dátumok. Nem azok a kilencvenes-évekbeli nonfiguratív izék, amik mára messze divatjamúltak – és amilyenek a végtelen jellé váló love feliratok is lesznek később. A kézzel felvarrt Marika szeretlekekről már ne is beszéljünk!

A tetoválás művészete mára fantasztikus tereket hódít, bárki megtalálhatja a magához illő darabokat a pointilista, minimalista, geometrikus vagy temperatetkók között. A klasszikusabb tetoválások is virágkorukat élik, bátran válogathatunk. Egy az, ami igazán fontos: csakis és kizárólag komoly művészekkel kell dolgoztatnunk! Ez pedig mára nálunk sem nagy ördöngösség. Sorra nyílnak az igényes tetováló szalonok, olyan művészekkel, akik annyira gyönyörű dolgokat tudnak alkotni, hogy sokan csak a nevük miatt választják őket. Tudják, hogy akármit is varrnak rájuk, az tökéletes lesz.

A mai huszonévesek korosztályában a stílus mércéje egy jó tetoválás, de ciki az, ha valami rosszul sikerült van az emberen. Még előfordulnak a hirtelen ötlettől vezérelt vackok, de a tetoválás viselése egyre átgondoltabb, igazán díszítő célú lesz. Számomra egy tetoválás egy örökre szóló ékszert jelent, így kell kinéznie: díszként a testen. Ha pedig mégis balul ütne ki a dolog, az sem baj, ha később megbánjuk. Rengeteg profi tetováló tudja szép alkotásokkal eltakarni a korábbi hibáinkat.

Egy tetoválás lehet tiszteletadás, megemlékezés, a szeretet jelképe, vagy egy hitvallás, és ha jól választunk, a kedvenc képünk lehet, amit nem a szobánk falán tartunk, hanem a bőrünkön. Jól választani pedig könnyű, mert a tetoválás művészetté fejlődött – jó pár olyan tetoválót tudnék felsorolni, akikben bátran meg lehet bízni. Sokan például előre készítenek rajzokat, amiket kedvezményes áron varrnak fel, hogy végre elkészíthessék, és persze nem az olcsóságukért kapkod mindenki ezekért az egyedi darabokért.

Van még egy jó hírem a tetoválással kapcsolatban: egyre nagyobb teret hódítanak ebben a művészeti ágban a nők, és könnyedén jutnak az élvonalba, mert nem ragaszkodnak a konvenciókhoz. Az arcképek, mesefigurák és hasonlók helyett különleges műalkotásokat készítenek. Ugyanígy egyre több nő tetováltat, noha még mindig inkább réteghez kötött a dolog.

Megértem azokat is, akiknek ellenérzései vannak, de úgy gondolom, mindenkinek érdemes lenne egy kis időt kutakodással töltenie a neten, hogy megismerhesse a tetoválás művészi vonulatát. Egy valamit viszont le kell, hogy szögezzek: ugyan én magam még nem csináltattam, de sok ismerősöm igen, így pontosan tudom; az első után nincs megállás. És ha igazán szép dolgokat választunk, meg persze (és itt ütközünk ellenállásba), olyan munkahelyet találunk, ahol ezt tolerálják, akkor ezzel nincs is baj.