Pár szó a rosette-i kőről

Bernád Emese  2006.1.21. 23:19

A titokzatos egyiptomi kultúra régóta foglalkoztatja az embereket.

Már az ókori görögök is megpróbálkoztak a hieroglifák (hieroglif -- görög eredetű szó, jelentése: szent véset) megfejtésével. De a piramisok árnyékában egykor viruló birodalom életéhez csak 1822 óta sikerült közel férkőzni, miután Jean-François Champollion megfejtette a hieroglifák titkát.

Évszázadokon át sokan próbálkoztak az egyiptomi írás megfejtésével, de a Champollion előtti kísérletek már az első lépésnél hibát vétettek. Azt tartották ugyanis, hogy minden egyes hieroglifa egy szót vagy gondolatot fejez ki. Ezt a szövegekben gyakran előforduló emberalakok, madarak, halak, bogarak ábrázolásával indokolták.

Ám a valóságban a hieroglif írás képszerű jeleket alkalmazó mássalhangzós írás. Miként a írott sémi nyelvekben (például az arabban vagy a héberben), úgy a leírt egyiptomi nyelvben sincsenek feltüntetve a magánhangzók. És mivel a nyelvet már akkor sem beszélték, az az érdekes helyzet állt elő, hogy az egyiptomi írást ugyan ismerjük, de a szavak pontos kiejtését nem. Az írás többnyire jobbról bal felé halad, de gyakori a balról jobbra irány is.

A 19. századi kutatások sikerességében nagy szerepe volt a rosette-i kőnek. A fekete bazaltból készült követ 1799-ben, Napóleon egyiptomi hadjárata során találták meg a francia csapatok. A kőbe háromnyelvű feliratot véstek: a hieroglifákkal írott szöveg mellett démotikus írású (az egyiptomi kultúra későbbi korszakában jelent meg ez a leegyszerűsített írásmód) egyiptomi szöveg és görög felirat is volt. (A kő jelenleg a British Museumban van kiállítva).

Az írás megfejtői feltételezték, hogy mindhárom szöveg azonos, így a görög nyelvű felirat segítségével könnyebb volt értelmezni a szöveget, amely egy papi gyűlés határozatait örökítette meg Ptolemaiosz Epiphanész idejéből.

Hozzászólások

@

Küldés