Bűnbak kerestetik


Jády Mónika  2009.5.19. 11:12

Amikor azt érezzük, hogy a világ összeesküdött ellenünk, hajlamosak vagyunk arra, hogy otthon, a párunkon vezessük le a feszültséget.

Vigyázat, ez egy veszélyes „játék”!

„Rossz kedve van! Kinek másnak, talán nekem? Én nem vagyok rosszkedvű. Ezt csak ő képzeli be magának. Na jó, bevallom, morcos vagyok, mert megint elfelejtett szemeteszsákokat venni. Soha nem csinálja meg azt, amire megkérem…” És még tovább folytathatnánk a sort… Ismerős a helyzet? Fáradtan esünk be az ajtón, a főnök aznap letolt bennünket, az eladó a szupermarketben jó pár kiszáradt szalámiszeletet is becsomagolt nekünk a frissek mellé, az előttünk haladó autós túl későn jelezte letérési szándékát, és csaknem beléhajtottunk – és akkor ott áll a párunk az ajtóban, és gyanútlanul azt kérdi, hogy jó napunk volt-e. Jó?! Átkozottul rossz! Alig állunk a lábunkon, a főnökünket a pokolba kívánjuk, és akkor ott áll a párunk széles mosollyal az arcán. Ki részesedik a pocsék hangulatunkból?A felettesünk nem, mivel legfeljebb a fantáziánkban szegülünk szembe vele. Az eladó nem, mert túl későn vettük észre, hogy mit sózott ránk. És a kis híján balesetet okozó autós sem. Tehát a párunk az áldozat – és még azt gondoljuk, hogy az ő rossz kedve miatt van elrontva az esténk.

„Soha nem csinálom meg, amire megkértél?” – kérdez vissza egyszerre meglepetten és felháborodottan a férjünk, majd elkezdi sorolni, mi mindent végzett el aznap: elhozta a gyereket az óvodából, a ruhákat a tisztítóból, szemeteszsákot is próbált venni, de nem talált a kívánt méretben. Vagyis tiszta a lelkiismerete, de most már ő is rosszkedvű. Nekünk pedig most már a vacak hangulatunk mellett lelkiismeret-furdalásunk is van, hogy minden ok nélkül leszidtuk a férjünket. Kimondjuk-e: „Ne haragudj, szörnyű napom volt, nem úgy gondoltam?” Néha talán. De sokkal gyakoribb az, hogy veszekedéssé fajul a dolog, és jönnek a kölcsönös vádaskodások. „Ha szolgálati úton vagyok, lustaságból a mosodába viszed a szennyest, miközben én spórolni próbálok, és magam mosok mindent” – lendül támadásba a feleség. „Igen? És ki vette a mosógépet? Ki fizeti a bejárónőt? Én!” – kontrázik a férj. „A bejárónő hetente egyszer jön. A többi napon én takarítok-mosok-vasalok. Én úgyis csak egy cseléd vagyok neked, lábtörlőnek használsz” – jön a válasz.

Ahelyett, hogy elemeznénk a saját érzéseinket, és megkérdeznénk magunktól, miért is rossz a hangulatunk, a másikat hibáztatjuk azért, hogy kutyául érezzük magunkat. John Dollard és Neal E. Miller amerikai kutatók felállították az úgynevezett frusztráció-agresszió hipotézist, ami alátámasztja azt, amit naponta átélünk: Ha sok frusztráció éri az embert, előbb-utóbb agresszíven fog viselkedni. Mivel jól nevelt, nem a nehézfejű kollégájával fog kiabálni, és nem is a lassú banki alkalmazottat fogja siettetni, mert várja a gyereke az óvodában, hanem a saját gyerekét – aki az óvónővel már az ajtó előtt álldogál szomorúan – szidja meg, mert nem tette fel a sapkáját.

A szakemberek projekciónak nevezik azt, amikor átvisszük a problémáinkat valaki másra, mert magunk nem akarjuk értük vállalni a felelősséget. Ha valaki mást teszünk felelőssé a gondjainkért vagy a pocsék hangulatunkért, megkönnyebbülünk. A probléma csak az, hogy továbbadjuk a mérgünket, ami aztán újra visszakerül hozzánk. A velünk szemben álló ugyanis tudja, hogy ő nem tett semmi olyat, ami miatt haragudnunk kellene rá, így felhúzza magát, és már kezdődik is a veszekedés. Vannak párok, akik szinte már rutinosan űzik ezt a veszélyes játékot: az egyik a másikat rendszeresen lelki szemetesládának használja. Persze, ez nem tesz jót egyikük önbecsülésének sem. Ahelyett, hogy egymáshoz simulnának, vagy nevetéssel próbálnák enyhíteni a feszültséget, boxzsáknak használják egymást. Csakhogy ez hosszú távon nem vezet semmi jóra – még a legrobosztusabb boxzsák is elszakad egyszer… Aztán gyűlöletet érzünk egymás iránt (jobb esetben csak rövid ideig), és önsajnálatba esünk.

Előbb-utóbb világossá válik a másik számára, hogy szörnyű napunk volt, ezért érezzük úgy magunkat, mint egy kapcarongy, és vigasztalásra van szükségünk. De nem biztos, hogy a kölcsönös vádaskodások és sértegetések után magához ölel bennünket, és azt mondja: „Dehogy vagy a cselédem. Te vagy a legdrágább kincsem. Meséld el végre, mi bánt, látom, hogy valami bajod van.” Lehet, hogy veszi a kalapját, és dühösen ránk csapja az ajtót, és akkor már nincs senki, akinek a vállán kisírhatnánk magunkat…

Tulajdonképpen fel szeretnénk venni a kontaktust a partnerünkkel, de a bonyolultabb utat válasszuk ahelyett, hogy egyszerűen megkérnénk őt, hogy ma szenteljen nekünk több figyelmet, mert vigaszra szorulunk. Sokunknak ugyanis nehezünkre esik magunkról, a bennünket bántó dolgokról beszélni.

Pedig meg kellene tanulni magunkról, nem pedig másokról beszélni. Nem máshol és másokban, hanem magunkban keresni a rosszkedvünk okát. Meg kellene tanulnunk meghallgatni a másikat, ahelyett, hogy rögtön támadásba lendülünk, és alaposan lehordjuk. Felesleges hangos, erőt rabló vitákba keveredni ahhoz, hogy visszataláljunk a párunkhoz.

Írásunk a Freundin cikke alapján készült.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Hat alapelv étrendünk megváltoztatására

Póda Csenge

Ha szeretnél tenni valamit a környezetedért, emellett vigyázni az egészségedre is, kezdd az étrended megváltoztatásával!

2018.7.10.    10


Hat dolog, amit soha

Oriskó Renáta

...de soha ne tegyél meg egy férfiért! Igaz, minden nő boldog párkapcsolatban szeretne élni. Mégsem mindegy, mit teszünk meg ennek érdekében.

2018.5.3.    6


Alvási pozíciók

Timár Tímea

A nyugodt és pihentető alvás elengedhetetlen szükséglet mindenki életében...

2018.4.4.    6


Hányadik gyerekként születtünk?

Timár Tímea

Az élet egy örökös körforgás: magatartásunkat a megszokott családi minták és értékek is meghatározzák.

2018.3.17.    19


Legyen ökokarácsonyunk!

Póda Csenge

Ha van rá módunk, ajándékozzunk kézzel készített termékeket, ezek a legkevesebb hulladékot vonják maguk után, emellett igazán értékesek.

2017.12.11.    17


Nők és romantika

Vajon miért kedvelik a nők a romantikus könyveket?

2017.8.18.    2


Modern társkeresés

Tompa Orsolya

Mára jelentősen megváltoztak a társkeresési szokások. A személyes kapcsolatépítés, ismerkedés helyét sok esetben felváltja az online forma.

2017.4.5.  1    10


Társkeresés applikációval

Tompa Orsolya

Kis házi felmérésünk a különböző társkereső applikációk világáról, eredményeiről. Sok adat, sok érdekesség!

2017.1.27.    5


Csajos fotózás

Szalay Mona

Sokszor olvasom, vagy hallom a fotózások előtt a következő mondatot: "Pár szép fotót szeretnék magamról, de egyáltalán nem vagyok fotogén."

2017.1.10.    1


Karácsony és szilveszter ünneplőben

Az év legsötétebb napjait mindig is összejövetelekkel, egymás közt, fények gyújtásával élték át az emberek.

2016.11.30.    1


Elképzelni a lehetetlent (7)

Zana Anita

Riportsorozatunkban kivételes fiatal sportolók történeteit mutatjuk be. A hetedik részben a tizenkét éves Bőr Marcival ismerkedhetünk meg.

2016.11.29.    27


A maratoni futás hősnője

Póda Erzsébet

Sok mindent tanulhatunk az egykori, 86 évesen is maratont futó, Joy Johnson történetéből. Elsősorban azt, hogy mindenre képesek vagyunk, ha akarjuk.

2016.10.19.    39