Egy kis börtönélet


Kabók Zita  2013.5.23. 4:40

A ma működő börtönökben többnyire már teljesen mások az életkörülmények, mint régen.

Sokak szerint a börtön kellemes menedék az elkövetőknek, hiszen rendes ruháztatásban, egészségügyi ellátásban és étkeztetésben részesülnek, ami sokaknak még szabadon sem adatik meg. A rabok gyakorolhatják a vallásukat, olvasgathatnak a könyvtárakban, és dolgozhatnak a börtönnel együttműködő cégek üzemeiben. Nem csoda hát, hogy a közvéleménynek ez nem tetszik, hiszen minden börtön a becsületesen dolgozók adójából van fenntartva.

Végre az angol parlament napirendi pontjára veszi, hogy elemezze a helyzetet. Nemrég hallhattuk a hírekben, hogy Angliában szigorításokat vezetnek be a börtönökben, miszerint a raboknak ki kell majd érdemelniük, megfelelő magatartással, hogy tévé legyen a cellájukban. A terv szerint az erőszakos és a korhatáros (18 éven felülieknek szóló) filmeket is megtiltják majd a fegyházakban. Jelenleg a rabok tévéhez és a börtön területén lévő tornateremhez is korlátlanul hozzájuthatnak. A brit igazságügyi miniszter kijelentette: „Helytelen, hogy a fogva tartottak órákig henyélhetnek a tévé előtt a celláikban, amíg az ország többsége keményen dolgozik.”

Munkám során volt szerencsém egy angliai és magyarországi börtönben is látogatást tenni, hogy egy kis betekintést nyerjek a rabok életébe.

A Parc nevezetű angol, férfi magánbörtön Bridgendben található, 1200 férőhelyes, Wales területén fekszik. A kolléganőmmel érkeztünk, majd a recepción várakoztunk, hogy beengedjenek. Nagy kulcscsomóval jelent meg a börtönőr, akinek az volt a feladata, hogy körbevigyen bennünket. Két nagy vasajtón kellett átmennünk. Az ajtóhoz való kulcsot egy kis ablakon nyújtották át az őrnek, aki – miután kinyitotta és bezárta az ajtót –, újra leadta a másik kisablakon. Ezen kívül minden személyi tárgyát le kellett adnia. A börtönnek több szárnya is volt: egyik részében a szexuális bűnözők, a másik két részében pedig a fiatalkorúak kaptak helyet. A két szárnyat szép virágos kertek kötötték össze, amelyeket a fogvatartottak gondoznak. Az épületek mellett foci és kosárlabdapálya volt. Nem éreztem a bezártságot, mivel a börtön elég nagy területen fekszik, és a magas falak távolra esnek. A nagy épületen minden kis ablakban néhány, legalább húsz centiméteres fehér oszlop akadályozta meg a kijutást.

A fiatalkorúak épületének szárnyából nagy zsivaj és tombolás hangja hallatszott: felkapaszkodtak az ablak oszlopaira és onnan kiabáltak. Amikor beérkeztünk a másik szárnyba, a rabok éppen reggeliztek. Az étkező asztaloknál ültek, a cellák előtt. Minden lekerekített asztal rögzítve volt a talajhoz, a székekkel együtt. Reggelire paradicsomos babot kaptak, pirítóssal. Míg beszélgettünk, ők befejezték a reggelit, majd mindenki a cellájába vonult. Ezután az egyik börtönőr minden egyes cellába benézett, és rájuk csapta az ajtót.

A szárny két emeletből állt: a lenti pontról minden egyes cellaajtót lehetett látni. A helység végén mosógépek és zuhanyozó fülkék voltak. Bementünk a Braille-terembe, ahol a rabok kiadványokat fordíthatnak Braille-írásra. (A Braille-írás egy speciális technikát alkalmazó ábécé, amelyet a francia Louise Braille talált ki 1821-ben, a vak emberek számára.) Benéztük egy cellába is, ahol éppen nem volt senki. A szűk szoba egyik oldalán egy egyszerű ágy, a tévé a falra függesztve, a szoba végén kis ajtó, amögött vécé és mosdó. A szoba fala tele volt családi fotókkal, képeslapokkal, gyerekrajzokkal. A szoba egyik oldalán édességek és üdítőitalok felstószolva. Az őr elmondta, hogy a rabok a megkeresett pénzükön elektronikai cikkeket és élelmiszert is vásárolhatnak. Esténként több filmvetítése közül választhatnak. Lehetőségük van esti iskola látogatására is.

A másik börtönlátogatásom korábban történt. Úgy jutottam be a Váci Fegyház és Börtönbe, hogy a főiskolás éveim alatt a kriminalisztika tantárgyon belül exkurzióra mentünk. A börtön 850 fős kapacitású és a Duna partján helyezkedik el, Magyarország egyetlen diadalíve mellett. A Váci Fegyházban sok híres személyiség töltötte büntetését politikai elítéltként. Köztük Göncz Árpád, Mérei Ferenc és Bácsi József. Összehasonlítva az angol börtönnel, a váci börtön sokkal inkább a bezártság érzetét keltette bennem, talán azért, mert a területe sokkal kisebb. Nemhiába, hiszen valamikor szigorított börtönnek nevezték, jelenleg „fegyház és börtön”. A fegyház a börtönnél szigorúbb végrehajtási módot jelent. A látogatóknak kijelölt kapun mentünk be, mely az utcára néz. Egy kis helységben várakoztunk. A falon kis szekrények voltak elhelyezve lakatokkal, hogy a család minden tárgyát ide helyezhesse a látogatása idejére.

Végigvezettek bennünket a kerti részen is, ahol nem virítottak szép virágok – talán, mert épp téli időszak volt. Egy kisebb üvegházban láttunk rendezetlen sorokban palántákat nődögélni, és cserepeket a földön. Rögtön a kert mellett egy aszfaltozott területen lehetett sportolni, focizni. Itt sem láttunk semmi extra felszerelést, egy kopott focikapu szakadt hálóján kívül. A külső, nagyon magas, szögesdrótos falak szinte bántották a szememet. Az jutott eszembe, ha a tűz miatt menekülnünk kellene, vajon hogyan jutnánk ki innen? Talán azért, mert az udvar kicsi volt, és bárhová néztem, a szögesdrót mindig a látószögembe került. Végül a parancsnokok egyik tárgyaló irodájába ültünk le, ahol elmagyarázták a börtön működését. Sajnos, a cellákba nem mehettünk be, biztonsági okokból, a fogvatartottakat csupán a kamerákon keresztül láthattuk. Hosszú, bezárt folyosón takarított két rab. A cellaajtók mind zárva voltak. Egész idő alatt nyomasztó érzés telepedett rám: alig vártam, hogy kiérjünk az utcára, beleszippanthassam a „szabad” levegőt, és ne lássam a szögesdrótos magas falakat!

Arról, hogy a börtönnek mi a célja és feladata, megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint a rabokat olyan szakmára kellene tanítani, amiben majd kijutásunk után elhelyezkedhetnek. Mások szerint szigorítani kellene a mai börtönöket, és el kellene venni a raboktól a szórakozási lehetőségeket, mint amilyen a tévénézés, vagy a videójátékok.

Akárhogy is nézzük, börtönben ülni semmiképpen sem lehet kellemes dolog, hiszen minden tevékenység órára pontosan és parancsra történik, a bebörtönzöttek állandó ellenőrzés alatt állnak. A filmekből, dokumentumfilmekből pedig azt is tudhatjuk, milyen kegyetlenségeket követnek el egymás ellen a rabok. Minden egyes elítéltet az egyik legalapvetőbb emberi jogától fosztják meg, a szabadságától.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Hat alapelv étrendünk megváltoztatására

Póda Csenge

Ha szeretnél tenni valamit a környezetedért, emellett vigyázni az egészségedre is, kezdd az étrended megváltoztatásával!

2018.7.10.    10


Hat dolog, amit soha

Oriskó Renáta

...de soha ne tegyél meg egy férfiért! Igaz, minden nő boldog párkapcsolatban szeretne élni. Mégsem mindegy, mit teszünk meg ennek érdekében.

2018.5.3.    6


Alvási pozíciók

Timár Tímea

A nyugodt és pihentető alvás elengedhetetlen szükséglet mindenki életében...

2018.4.4.    6


Hányadik gyerekként születtünk?

Timár Tímea

Az élet egy örökös körforgás: magatartásunkat a megszokott családi minták és értékek is meghatározzák.

2018.3.17.    19


Legyen ökokarácsonyunk!

Póda Csenge

Ha van rá módunk, ajándékozzunk kézzel készített termékeket, ezek a legkevesebb hulladékot vonják maguk után, emellett igazán értékesek.

2017.12.11.    17


Nők és romantika

Vajon miért kedvelik a nők a romantikus könyveket?

2017.8.18.    2


Modern társkeresés

Tompa Orsolya

Mára jelentősen megváltoztak a társkeresési szokások. A személyes kapcsolatépítés, ismerkedés helyét sok esetben felváltja az online forma.

2017.4.5.  1    10


Társkeresés applikációval

Tompa Orsolya

Kis házi felmérésünk a különböző társkereső applikációk világáról, eredményeiről. Sok adat, sok érdekesség!

2017.1.27.    5


Csajos fotózás

Szalay Mona

Sokszor olvasom, vagy hallom a fotózások előtt a következő mondatot: "Pár szép fotót szeretnék magamról, de egyáltalán nem vagyok fotogén."

2017.1.10.    1


Karácsony és szilveszter ünneplőben

Az év legsötétebb napjait mindig is összejövetelekkel, egymás közt, fények gyújtásával élték át az emberek.

2016.11.30.    1


Elképzelni a lehetetlent (7)

Zana Anita

Riportsorozatunkban kivételes fiatal sportolók történeteit mutatjuk be. A hetedik részben a tizenkét éves Bőr Marcival ismerkedhetünk meg.

2016.11.29.    27


A maratoni futás hősnője

Póda Erzsébet

Sok mindent tanulhatunk az egykori, 86 évesen is maratont futó, Joy Johnson történetéből. Elsősorban azt, hogy mindenre képesek vagyunk, ha akarjuk.

2016.10.19.    39