Egy kis börtönélet

Kabók Zita  2013.5.23. 4:40

A ma működő börtönökben többnyire már teljesen mások az életkörülmények, mint régen.

Sokak szerint a börtön kellemes menedék az elkövetőknek, hiszen rendes ruháztatásban, egészségügyi ellátásban és étkeztetésben részesülnek, ami sokaknak még szabadon sem adatik meg. A rabok gyakorolhatják a vallásukat, olvasgathatnak a könyvtárakban, és dolgozhatnak a börtönnel együttműködő cégek üzemeiben. Nem csoda hát, hogy a közvéleménynek ez nem tetszik, hiszen minden börtön a becsületesen dolgozók adójából van fenntartva.

Végre az angol parlament napirendi pontjára veszi, hogy elemezze a helyzetet. Nemrég hallhattuk a hírekben, hogy Angliában szigorításokat vezetnek be a börtönökben, miszerint a raboknak ki kell majd érdemelniük, megfelelő magatartással, hogy tévé legyen a cellájukban. A terv szerint az erőszakos és a korhatáros (18 éven felülieknek szóló) filmeket is megtiltják majd a fegyházakban. Jelenleg a rabok tévéhez és a börtön területén lévő tornateremhez is korlátlanul hozzájuthatnak. A brit igazságügyi miniszter kijelentette: „Helytelen, hogy a fogva tartottak órákig henyélhetnek a tévé előtt a celláikban, amíg az ország többsége keményen dolgozik.”

Munkám során volt szerencsém egy angliai és magyarországi börtönben is látogatást tenni, hogy egy kis betekintést nyerjek a rabok életébe.

A Parc nevezetű angol, férfi magánbörtön Bridgendben található, 1200 férőhelyes, Wales területén fekszik. A kolléganőmmel érkeztünk, majd a recepción várakoztunk, hogy beengedjenek. Nagy kulcscsomóval jelent meg a börtönőr, akinek az volt a feladata, hogy körbevigyen bennünket. Két nagy vasajtón kellett átmennünk. Az ajtóhoz való kulcsot egy kis ablakon nyújtották át az őrnek, aki – miután kinyitotta és bezárta az ajtót –, újra leadta a másik kisablakon. Ezen kívül minden személyi tárgyát le kellett adnia. A börtönnek több szárnya is volt: egyik részében a szexuális bűnözők, a másik két részében pedig a fiatalkorúak kaptak helyet. A két szárnyat szép virágos kertek kötötték össze, amelyeket a fogvatartottak gondoznak. Az épületek mellett foci és kosárlabdapálya volt. Nem éreztem a bezártságot, mivel a börtön elég nagy területen fekszik, és a magas falak távolra esnek. A nagy épületen minden kis ablakban néhány, legalább húsz centiméteres fehér oszlop akadályozta meg a kijutást.

A fiatalkorúak épületének szárnyából nagy zsivaj és tombolás hangja hallatszott: felkapaszkodtak az ablak oszlopaira és onnan kiabáltak. Amikor beérkeztünk a másik szárnyba, a rabok éppen reggeliztek. Az étkező asztaloknál ültek, a cellák előtt. Minden lekerekített asztal rögzítve volt a talajhoz, a székekkel együtt. Reggelire paradicsomos babot kaptak, pirítóssal. Míg beszélgettünk, ők befejezték a reggelit, majd mindenki a cellájába vonult. Ezután az egyik börtönőr minden egyes cellába benézett, és rájuk csapta az ajtót.

A szárny két emeletből állt: a lenti pontról minden egyes cellaajtót lehetett látni. A helység végén mosógépek és zuhanyozó fülkék voltak. Bementünk a Braille-terembe, ahol a rabok kiadványokat fordíthatnak Braille-írásra. (A Braille-írás egy speciális technikát alkalmazó ábécé, amelyet a francia Louise Braille talált ki 1821-ben, a vak emberek számára.) Benéztük egy cellába is, ahol éppen nem volt senki. A szűk szoba egyik oldalán egy egyszerű ágy, a tévé a falra függesztve, a szoba végén kis ajtó, amögött vécé és mosdó. A szoba fala tele volt családi fotókkal, képeslapokkal, gyerekrajzokkal. A szoba egyik oldalán édességek és üdítőitalok felstószolva. Az őr elmondta, hogy a rabok a megkeresett pénzükön elektronikai cikkeket és élelmiszert is vásárolhatnak. Esténként több filmvetítése közül választhatnak. Lehetőségük van esti iskola látogatására is.

A másik börtönlátogatásom korábban történt. Úgy jutottam be a Váci Fegyház és Börtönbe, hogy a főiskolás éveim alatt a kriminalisztika tantárgyon belül exkurzióra mentünk. A börtön 850 fős kapacitású és a Duna partján helyezkedik el, Magyarország egyetlen diadalíve mellett. A Váci Fegyházban sok híres személyiség töltötte büntetését politikai elítéltként. Köztük Göncz Árpád, Mérei Ferenc és Bácsi József. Összehasonlítva az angol börtönnel, a váci börtön sokkal inkább a bezártság érzetét keltette bennem, talán azért, mert a területe sokkal kisebb. Nemhiába, hiszen valamikor szigorított börtönnek nevezték, jelenleg „fegyház és börtön”. A fegyház a börtönnél szigorúbb végrehajtási módot jelent. A látogatóknak kijelölt kapun mentünk be, mely az utcára néz. Egy kis helységben várakoztunk. A falon kis szekrények voltak elhelyezve lakatokkal, hogy a család minden tárgyát ide helyezhesse a látogatása idejére.

Végigvezettek bennünket a kerti részen is, ahol nem virítottak szép virágok – talán, mert épp téli időszak volt. Egy kisebb üvegházban láttunk rendezetlen sorokban palántákat nődögélni, és cserepeket a földön. Rögtön a kert mellett egy aszfaltozott területen lehetett sportolni, focizni. Itt sem láttunk semmi extra felszerelést, egy kopott focikapu szakadt hálóján kívül. A külső, nagyon magas, szögesdrótos falak szinte bántották a szememet. Az jutott eszembe, ha a tűz miatt menekülnünk kellene, vajon hogyan jutnánk ki innen? Talán azért, mert az udvar kicsi volt, és bárhová néztem, a szögesdrót mindig a látószögembe került. Végül a parancsnokok egyik tárgyaló irodájába ültünk le, ahol elmagyarázták a börtön működését. Sajnos, a cellákba nem mehettünk be, biztonsági okokból, a fogvatartottakat csupán a kamerákon keresztül láthattuk. Hosszú, bezárt folyosón takarított két rab. A cellaajtók mind zárva voltak. Egész idő alatt nyomasztó érzés telepedett rám: alig vártam, hogy kiérjünk az utcára, beleszippanthassam a „szabad” levegőt, és ne lássam a szögesdrótos magas falakat!

Arról, hogy a börtönnek mi a célja és feladata, megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint a rabokat olyan szakmára kellene tanítani, amiben majd kijutásunk után elhelyezkedhetnek. Mások szerint szigorítani kellene a mai börtönöket, és el kellene venni a raboktól a szórakozási lehetőségeket, mint amilyen a tévénézés, vagy a videójátékok.

Akárhogy is nézzük, börtönben ülni semmiképpen sem lehet kellemes dolog, hiszen minden tevékenység órára pontosan és parancsra történik, a bebörtönzöttek állandó ellenőrzés alatt állnak. A filmekből, dokumentumfilmekből pedig azt is tudhatjuk, milyen kegyetlenségeket követnek el egymás ellen a rabok. Minden egyes elítéltet az egyik legalapvetőbb emberi jogától fosztják meg, a szabadságától.

Hozzászólások

@

Küldés