Egy tökéletes „sommelier”

Kottra Éva  2010.6.13. 6:12

Különleges sommelier, elbűvölő docens, ragyogó újságíró és tüneményes lapigazgató – egy személyben: Gualberto Compagnucci.

Az elsöprő karakterrel megáldott borpincér hosszú pályáján minden pálmát letarolt. Gualbertón úgy áll ez a szakma, mint Marcuson egy Armani-ölltöny. Nemes, tiszteletreméltó megjelenése és kecses mozdulatai máris végtelen tudásáról és széleskörű tapasztalatairól árulkodnak. Aki ismeri, egyszerűen csak „Maestro”-nak szólítja. Karrierjét fiatal legényként a tengerben tükröző Anconai Passetto étteremben kezdte, ahol a Perzsa sciá Reza Palhavi bájos feleségével Sorayával és Onassis a csodálatos hangú Callassal, valamint miniszterek, nagykövetek és a televízió lagnagyobb sztárjai is megfordultak. A nagystílűen berendezett étteremben minden egyes bútordarabot, a pompás gyertyatartókat, mindenféle kiegészítőt és természetesen az ételekhez való alapanyagot, a borokat és a párlatokat alapos vizsgálat után, tudatosan válogatták. E tökéletes ugródeszka a világ minden kontinensének legjobb éttermeibe nagy könnyedséggel röpítette a buzgó sommeliert.

Az Olasz Sommelier Szövetség - A.I.S. – legelbűvölőbb oktatója is egyben; ezt Európa szerte nevelt növendékein kívül különböző díjak és elismerések is tanúsítják.

Chips, Bull, Triclorolanisolo... – hangzik el rögtön az első órán, szó nélkül hagyva az egész osztályt. Még ha volt is valaki, aki tudta miről van szó, mukkanás nélkül kísérte a büszke docens magyarázatát, aki elképesztő odaadással vont be bennünket az „enogasztronómia” csodálatos és végtelen világába. Igazán szerencsés az a diák, aki tehetsége alá kerül. Ha tehetném, még ma is ott ülnék a padban, hogy kimeríthetetlen tudásából „elkobozhassak” még valamennyit.

Érdekes módon párosul a némelyek számára egyszerű szeszes ital az érzékek komplikált világával. Az ételek és italok a nyelvbimbók és a szájpadlás érzékeny fogdájában új kémiai bonyodalmakba kezdenek, ezért feltétlenül fontos az alapanyagok összetételének ismerete és analizálása mielőtt vendégünknek ínyenc falatokkal szolgálunk. Ha egy ételt nem a megfelelő itallal párosítunk, kellemetlen meglepetésben lesz részünk, s a hibát, sokszor helytelenül a borban keressük.

Bizonyos színekben már az illatvilágot is le lehet olvasni és megállapítani, vajon milyen idős is a kristálykehelyben magabiztosan megforgatott ital. Az illatok felhőjében még gyermekkorunkra emlékeztető érzéseket is meglelhetünk; mint például a nagyi éléskamrájában várakozó vaníliás cukorral megszórt sütik bódító illata, vagy a nagypapa szegfűszeggel fűszerezett forralt bora, melyet gondolom minden unoka mélyen a szívében őrizget. Az is nagyon érdekes felfedezés, hogy egyes édes - „botritizzált” – nemes penésszel megáldott borok mire képesek a penészsajtokkal kombinálva...

Újságíróként ugyanúgy képes elrabolni a figyelmet a külvilág zajaitól. Mesébe illő szavait szigorú megjegyzések váltogatják, melyeket a történelem poros könyveiből merített anekdotákkal és személyes tapasztalatokkal tűzdel meg. Írásait olvasva képes felcsendíteni lenyűgöző beszédmódját, s úgy tűnik, mintha a Maestro maga sugallná az ember fülébe az olvasmányt.

A tiszta, áttekinthető Sommelier Marche Magazin főszerkesztő-igazgatójaként is ragyogóan megállja helyét. Minden beérkező írást szeretetteljesen gondoz, mely a címek karakterének és színének cikkhez szóló válogatásában és az elragadó felvételekben mutatkoznak meg.

Éppen készülőben van Márche tartomány gyöngyszemeit bemutató könyve is, mely gyűrűbe foglalja a gasztronómia, az enológia és a kultúr-turizmus izgalmait; már alig várom, hogy kezemben tarthassam...

Eva Kottrova

Hozzászólások

@

Küldés