Így költöztünk mi!


Huszár Ágnes  2010.9.28. 4:20

Beszámoló munkatársaink összeköltözéséről...

Csütörtökön délután háromkor nagy rendetlenség és rendezetlenség uralkodott a régi-új lakásban, amikor a költözés kezdetének napján odaértem.

A költözés valójában már hetekkel azelőtt megkezdődött azzal, hogy az előrelátó, mindent eltervező barátom dobozolni kezdte a könyveit, ruháit és személyes dolgait. Családjával, akinek a támogatására és segítségére számíthatott, többször átbeszélte, hogyan fog zajlani a költözés napja. A képzeletbeli spirálfüzetébe listát írt a teendőkről. Minden lehetséges felmerülő problémára előre megoldást keresett. A bútorok megerősítése vagy szétszerelése már előző nap megvolt, a dobozokban lévő holmik elhelyezésére, szállítására szinte haditerv készült.

Ehhez képest én csak körvonalaiban gondoltam át a költözésem menetét, azt is közvetlenül az utolsó pillanat előtt. Dobozokat az utolsó pillanatban kerestem. A ruháimból az utolsó utáni pillanatban válogattam ki azokat, amiket nem vittem magammal a régi-új lakásba. Dobozolni pedig a költözés előtti pár napban kezdtem sietve, kapkodva, munkaidő után késő estig.

A költözés napjának lebonyolítását és irányítását a barátom magára vállalta. Minden segítségével megbeszélte a teendőket. A költözéshez tartozó, fizikai erőt igénylő munkát így a családja férfitagjai és barátai elvégezték. Én letettem ezt a terhet, bizodalmam a barátomba és a többi férfiba helyeztem, azt gondolva, hogy bútorokat úgysem tudok cipelni.

Csütörtökön délben még tízen sürögtek-forogtak a régi-új lakásban: a villanyszerelő, a festő-mindenes, barátom két családtagja és két barátja, akik a bútorszállításban, az ott lévő bútorok szerelésében vették ki részüket. Ott volt még a barátom, aki – kerekesszékben él, mozog és virul – a lépcsőházban felhalmozott matracra, ruhákra, székekre, dobozokra, miegyébre vigyázott, és telefonon is több dolgot elintézett. Déltől a lakásnál volt egy barátnőm is, aki segített a hűtő és a sütő vásárlásánál, és estig ott maradt segíteni. Később eljött a barátom újabb haverja, aki szintén sokat segített aznap. Tizediknek ott voltam én, amikor az ebédszünetemben odamentem felmérni a terepet.

Mikor megláttam a helyzetet, és tudtam, hogy a barátom már aznap este ott akar aludni, a több mint félig kész, koszos régi-új lakásban, furcsán-rosszul éreztem magam, hogy nem veszek részt a káoszunk rendezgetésében. Munkahelyemről elkéredzkedtem kicsit előbb, még beraktam két nagy táska ruhát és a személyes dolgaim egy részét az autóba, elmentem a porszívóért, és odarobogtam a régi-új lakáshoz.

Ekkor a jelenlévők száma már ötre apadt. A villanyszerelő kitartóan szerelt, a festő-mindenes még a sarokléceket erősítette fel. A barátom haverja, a barátnőm és a kedvesem pedig ott segített, ahol épp szükség volt rá. Mindenhol por, kosz és telepakolt dobozok. Igazából fáradt voltam és ingerült, de érdekes módon mindig automatikusan láttam, hogy épp mi a legfontosabb teendő, amivel előre tudom lendíteni a rendrakást.

Szinte kimerülésig tettem-vettem, időnként a barátnőm szólt rám, hogy: „Gyere, kicsit üljünk ki a lépcsőkre!” A kerekes székben élő kedvesem örök optimizmusával mosolygott, és mondta, igazából neki most az a feladata, hogy lelket öntsön belénk és mosolyogjon. Így is volt. Estefelé barátja segítségével elintézte az első bevásárlást, finom hideg vacsorát hozott, amit már a régi-új lakásban álló ágyon ettünk meg az első vendégeinkkel, akik egész nap segítettek.

A költözés estéjén még semmi sem volt a helyén, kivéve a bútorokat, poros volt a levegő, a sok takarítás ellenére koszos volt minden, mégis felszabadult örömmel kuncogtunk az ágyban, szinte megbolondultunk a boldogságtól. Felfigyeltünk a szokatlanul új zajokra. Élveztük azt, hogy a magunk urai vagyunk, még akkor is, ha egy csomó szomszéd lakik a környező lakásokban.

A költözés napjaiban a rakodás mellett számoltuk és megjegyeztük a régi-új lakásban az összes első cselekedetünket. Volt első fogmosás, első zuhanyzás, első reggel és reggeli, első délelőtt, első főzés és ebéd, első este és éjszaka, első filmnézés és zenehallgatás, az első baleset és a vele járó ijedtség.

A hétvége után még mindig öt dobozt kellett arrébb rakni ahhoz, hogy a hatodikban megtalálja az ember azt, amit keres. Így volt ez annak ellenére, hogy a ruhák, a fürdőszobai dolgok, a könyvek és DVD-k, a konyhai eszközök és az elektronikai cikkek már a helyükön voltak. Mégis csinosodott a közös otthonunk, egyre tisztább lett minden a régi-új lakásban töltött negyedik nap végére.

A költözés még tart, hisz már a legtöbb dolog a lakásba került, de még nem a helyére. Még egy nagy lélegzetet veszünk a nagytakarítás előtt, aztán nekiveselkedünk, kisuvickoljuk a legutolsó sarkat, a legmagasabb polcot és az ágy alját is. Talán sosem lesz vége, de az a jó ebben, hogy mindent megosztunk egymással, mindent együtt végzünk, és emellett sok mindenben kiegészítjük egymást. Tanuljuk az együttélést a régi-új lakásban.



Hozzászólások

Kati, 28. 09. 2010 09:26:12 Gratuláció!
Kedves fiatalok, még emlékszem a "mi" első kuckónkra, ami kicsi is volt, messze is volt mindentől, de a MIÉNK volt. Mi is így takarítgattuk, csinosítgattuk és végtelenül boldogok voltunk, hogy a saját lábunkon állunk. Kívánom, hogy ezen napok emléke adjon erőt közös életetek szürke hétköznapjaihoz is, és teljen meg élettel hajlékotok!Sok boldogságot kívánok Nektek! Puszi, Kati
    
Huszár Ágnes, 30. 09. 2010 08:09:01 Re: Gratuláció!
Kedves Kati! Köszönjük! Ági és Szabi
@


A rovat további cikkei

Nők és romantika

Vajon miért kedvelik a nők a romantikus könyveket?

2017.8.18.    2


Hat dolog, amit soha

Oriskó Renáta

...de soha ne tegyél meg egy férfiért! Igaz, minden nő boldog párkapcsolatban szeretne élni. Mégsem mindegy, mit teszünk meg ennek érdekében.

2017.6.7.    3


Modern társkeresés

Tompa Orsolya

Mára jelentősen megváltoztak a társkeresési szokások. A személyes kapcsolatépítés, ismerkedés helyét sok esetben felváltja az online forma.

2017.4.5.  1    4


Társkeresés applikációval

Tompa Orsolya

Kis házi felmérésünk a különböző társkereső applikációk világáról, eredményeiről. Sok adat, sok érdekesség!

2017.1.27.    5


Csajos fotózás

Szalay Mona

Sokszor olvasom, vagy hallom a fotózások előtt a következő mondatot: "Pár szép fotót szeretnék magamról, de egyáltalán nem vagyok fotogén."

2017.1.10.    1


Legyen ökokarácsonyunk!

Póda Csenge

Ha van rá módunk, ajándékozzunk kézzel készített termékeket, ezek a legkevesebb hulladékot vonják maguk után, emellett igazán értékesek.

2016.12.14.    14


Karácsony és szilveszter ünneplőben

Az év legsötétebb napjait mindig is összejövetelekkel, egymás közt, fények gyújtásával élték át az emberek.

2016.11.30.    1


Elképzelni a lehetetlent (7)

Zana Anita

Riportsorozatunkban kivételes fiatal sportolók történeteit mutatjuk be. A hetedik részben a tizenkét éves Bőr Marcival ismerkedhetünk meg.

2016.11.29.    27


Hat alapelv étrendünk megváltoztatására

Póda Csenge

Ha szeretnél tenni valamit a környezetedért, emellett vigyázni az egészségedre is, kezdd az étrended megváltoztatásával!

2016.10.27.    10


A maratoni futás hősnője

Póda Erzsébet

Sok mindent tanulhatunk az egykori, 86 évesen is maratont futó, Joy Johnson történetéből. Elsősorban azt, hogy mindenre képesek vagyunk, ha akarjuk.

2016.10.19.    39


Elképzelni a lehetetlent (6)

Zana Anita

Riportsorozatunkban kivételes fiatal sportolók történeteit mutatjuk be. A hatodik részben a Szőcs Marcival ismerkedhetünk meg.

2016.10.16.    5


Elképzelni a lehetetlent (5)

Zana Anita

Riportsorozatunkban kivételes fiatal sportolók történeteit mutatjuk be. Az ötödik részben a tizenöt éves Aranyos Dáviddal ismerkedhetünk meg.

2016.9.26.    484