Január csodája


Wolner Annamária  2011.1.12. 6:13

Bármikor meglephet minket...

Reggel, amikor álmosan várjuk, hogy mikor folyik már ki végre az ébresztő nedű, s közben arra gondolunk, ez a nap is csak úgy kezdődik, mint az összes többi. Kapkodva, reggelit készítve, öltözve, munkába rohanva, a zsúfolt utcán hozzánk hasonló, siető embertömeget kerülgetve. Ebéd közben, végre szusszanva egyet, vagy a délutáni csönd perceiben egy pillanatra lehunyt szemek mögötti világba menekülve. Bármelyik percében a napnak meglephet minket, amelyik nem látszik semmivel sem különbözőnek a többitől, és mégis más. Mert csak a pillanat létezik egyedül, amikor látásunk kinyílik, s a szívünk befogadja azt az egyetlen percet, amelyik valamiért más volt, mint az összes többi. Amely maga a csoda!

Valakinek ez a csoda egy találkozás a rég nem látott ismerőssel, másnak egy rámosolygó szempár a zsúfolt villamoson, vagy egy szépen megfogalmazott mondat a karácsonyra kapott könyv első oldalán, ami épp illik az életére.

Riportalanyainkkal ezekről a hirtelen jött, szinte elsőre felismerhetetlen, mégis ránk köszönő csoda-pillanatokról beszélgettünk.

Angyal a hó takarta park ölén

Ágnes minden reggel ugyanazon az útvonalon indult munkába, és késő este, fáradtan hazafelé is az ismerős és unott utcákon bandukolt a lakásáig, ahol nem várta őt senki. Egy este – az év első igazi havazása volt – hazafelé sétálva, hirtelen a közeli park felé vitték a lábai. A frissen hullott hó vidáman ropogott a csizmája alatt.
– Magam sem értem, mi történt velem abban a percben, s miért mentem el a szokottól teljesen más irányba. De amikor végignéztem a mindent beborító fehérségen, hirtelen kedvem támad táncra perdülni, és belevetni magam a puhaságba és hóangyalt csinálni. Nekem, a mindig komoly, racionális, megfontolt közgazdásznak. Ott feküdtem hosszú fekete posztókabátban, elegáns szoknyában és magas sarkú csizmában a bokáig érő hóban, és nem éreztem sem a hideget, sem a szokásos egész napi frusztrációt, de még a drága kabátomat sem sajnáltam. Csak mérhetetlen könnyedség, és boldogság járta át az egész lényemet. Innentől majdnem minden este más útvonalon megyek hazafelé, felfedezve a parkok, az utcák, a kapualjak, a kivilágított ablakok rejtette csodákat. És hiszem, hogy mire a hó elolvad, a párom és vele a boldogság is rám talál.

A csoda hajnalra megérkezett

Zsuzsa már hónapokkal ezelőtt elkezdte szervezni az érettségi találkozót. Félt is egyrészt, mert nem volt az a könnyen szervezkedős fajta, másrészt, mert senki nem segített neki.
– Mire az összes volt osztálytársat megtaláltam: telefonon, levélben, személyesen, lefoglaltam a helyszínt, összeállítottam a vacsora menüt, és átverekedtem magam az ezzel járó problémákon, el is ment a kedvem az egésztől. Nem tudtam, mit veszek fel az alkalomra, nem volt időm előtte fodrászhoz menni. Ráadásul a barátnőm is egész este szomorú volt, mert a férfi, aki már a gimnazista évek alatt is nagyon tetszett neki, nem tudott eljönni. Így fáradtan és magunkba roskadva ültünk a vacsora romjai felett, valamikor hajnaltájt, amikor már az utolsó osztálytárs is elment. Épp szedelődzködtünk, amikor valaki megállt az ajtóban: „Akad itt még valami vacsoramaradék a magam és a barátom számára?” Abban a pillanatban a barátnőmre néztem, akivel ott a terem közepén megfordulhatott világ, mert belém kapaszkodott. S a boldogság azóta is tart, mert nem csak ő talált párra aznap, hanem én is, aki fáradtan, azt sem tudom már, milyen ruhában ültem a saját életem romjai felett. Hát mi ez, ha nem egy hajnalban érkezett, váratlan csoda? – kérdezi nevetve.

Csodaváró vagyok

Diplomával a kezemben, nagy álmokkal és tervekkel a zsebemben, és mégis: munka nélkül maradtam az év végére. Sok helyre elküldtem a jelentkezésemet: szerkesztőségekhez, rendezvényszervező ügynökségekhez, fordító irodákba. Abban a kisvárosban, ahol élek, sajnos semmi munkalehetőség nincs. Költözni kéne már, de nem látok most kifelé a ködből. Kapuk csukódnak be előttem sorra, pedig az utolsó időben már szinte ingyen dolgoztam, mert megértettem, hogy a kezdő vállalkozásoknak idő kell, míg beindulnak. Az év végére szinte minden bezárult előttem, és itt maradtam az álmaimmal.

Január van, új évet írunk, de annyira belefáradtam már az előző évek lehetőségkeresésébe, hogy már csak úgy átcsúszok a napokon, és nem csinálok mást, csak írok: naplót, blogot, regényt, verset. És minden nap egy újabb ötletet a saját rendezvényszervező cégem üzleti tervébe, aminek az elindításához össze kellene szednem a maradék pénzemet, erőmet, és társat keresni hozzá. És várok egy levelet, megkeresést, hogy engem akarnak: a tehetségemet, az íráskészségemet, a tapasztalataimat. A pillanatot, ami bármikor meglephet engem, s megváltoztat mindent egy perc alatt.

Hiszem, hogy a csodavárás egyetlen perce sem elvesztegetett idő. Meg kell tanulni jól várakozni! Minden nap, minden percében figyelni, készen lenni, és felismerni, ha kopogtat. Addig is, a hétköznapok apró csodáinak örülni: a reggeli kávé illatának, egy szép fülbevalónak a kirakatban, amilyet már rég kerestünk, a sűrűn hulló, egymásba kavargó hópihének, a társunk ölelésének, a gyermekünk sikereinek. Még akkor is, ha nincs munkánk, csak álmaink, ha épp elhagytak, ha nem sikerült a vizsgánk, leteremtett a főnök, pocsolyába léptünk, elestünk.

Mesélni szerettem volna a csodáról. A varázsos pillanatokról, amikor szárnyas kezű angyalok őrködnek rebbenő perceink felett, és mi az életünk minden illékony pillanatában, óvatos léptekkel tündérek és csodák földjén járunk. És hisszük, hogy a jó dolgok már közelednek!



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Nők és romantika

Vajon miért kedvelik a nők a romantikus könyveket?

2017.8.18.    2


Hat dolog, amit soha

Oriskó Renáta

...de soha ne tegyél meg egy férfiért! Igaz, minden nő boldog párkapcsolatban szeretne élni. Mégsem mindegy, mit teszünk meg ennek érdekében.

2017.6.7.    3


Modern társkeresés

Tompa Orsolya

Mára jelentősen megváltoztak a társkeresési szokások. A személyes kapcsolatépítés, ismerkedés helyét sok esetben felváltja az online forma.

2017.4.5.  1    4


Társkeresés applikációval

Tompa Orsolya

Kis házi felmérésünk a különböző társkereső applikációk világáról, eredményeiről. Sok adat, sok érdekesség!

2017.1.27.    5


Csajos fotózás

Szalay Mona

Sokszor olvasom, vagy hallom a fotózások előtt a következő mondatot: "Pár szép fotót szeretnék magamról, de egyáltalán nem vagyok fotogén."

2017.1.10.    1


Legyen ökokarácsonyunk!

Póda Csenge

Ha van rá módunk, ajándékozzunk kézzel készített termékeket, ezek a legkevesebb hulladékot vonják maguk után, emellett igazán értékesek.

2016.12.14.    14


Karácsony és szilveszter ünneplőben

Az év legsötétebb napjait mindig is összejövetelekkel, egymás közt, fények gyújtásával élték át az emberek.

2016.11.30.    1


Elképzelni a lehetetlent (7)

Zana Anita

Riportsorozatunkban kivételes fiatal sportolók történeteit mutatjuk be. A hetedik részben a tizenkét éves Bőr Marcival ismerkedhetünk meg.

2016.11.29.    27


Hat alapelv étrendünk megváltoztatására

Póda Csenge

Ha szeretnél tenni valamit a környezetedért, emellett vigyázni az egészségedre is, kezdd az étrended megváltoztatásával!

2016.10.27.    10


A maratoni futás hősnője

Póda Erzsébet

Sok mindent tanulhatunk az egykori, 86 évesen is maratont futó, Joy Johnson történetéből. Elsősorban azt, hogy mindenre képesek vagyunk, ha akarjuk.

2016.10.19.    39


Elképzelni a lehetetlent (6)

Zana Anita

Riportsorozatunkban kivételes fiatal sportolók történeteit mutatjuk be. A hatodik részben a Szőcs Marcival ismerkedhetünk meg.

2016.10.16.    5


Elképzelni a lehetetlent (5)

Zana Anita

Riportsorozatunkban kivételes fiatal sportolók történeteit mutatjuk be. Az ötödik részben a tizenöt éves Aranyos Dáviddal ismerkedhetünk meg.

2016.9.26.    484