Szülők kerestetnek


Oriskó Renáta  2015.1.15. 2:05

Adva van egy kisbaba, akit egy cipősdobozban találtak meg. A felismerés, hogy ezt a babát elhagyták, később jelentkezett.

1967-ben, egy hideg január 16-ai éjjelen egy fiatal pár a blackburni egészségügyi központ bejárata előtt hagyott egy kisbabát. A csecsemő mellett nem volt más csak pár ruha, pelenka, egy cumisüveg és hintőpor. A pár, akivel két kisgyerek is volt, gyorsan letette a „csomagot” és továbbállt. Az elhagyott kisbabát ma Arlene Creednek hívják.

48 év után Arlene még mindig nem adta fel a reményt, hogy megtalálja szüleit és válaszokat kapjon a miértekre. A Daily Mirror riportja alapján még ma is elszántan keresi a szüleit. Ma már egészségügyi nővérként dolgozik, és két gyermek édesanyja, fia Liam 28, lánya Shannon pedig 12 éves. S bár egyfajta családi idillt képzel el, ezt mindig megtöri a nyers valóság, hogy a szülei lemondtak róla. Arlene hétévesen tudta meg, hogy örökbe fogadták. A nevelőanyja elmesélte neki azt is, hogy a központ dolgozói a bejárat előtt találtak rá. Születésének dátumát, 1966. december 7-ét is csak megsaccolták, mert mikor rátaláltak, úgy hathetes lehetett. Gyerekfejjel Arlene számára ez a történet olyan volt, mint egy tündérmese. Azt gondolta, ő az a kisbaba, akit egy cipősdobozban találtak meg. A felismerés, hogy elhagyták, évekkel később érintette meg őt igazán.

Mélyen megviselte, hogy szülőanyja lemondott róla, s őt okolta minden szenvedéséért. Az örökbefogadó szüleivel, főleg az anyjával sem volt felhőtlen a viszonya. Egyre inkább kívülállónak érezte magát. A kapcsolatuk végleg akkor romlott meg, mikor Arlene 17 évesen a nagymamájához költözött. A nagymama két évvel később meghalt, a fiatal lány pedig az utcára került. Két évvel később teherbe esett, és bár a gyermek apjával nem maradtak együtt, úgy döntött, megtartja a babát. „Vágytam az anyaságra és be akartam bizonyítani, hogy jó anya vagyok” – mesélte Arlene. Amikor 1986 októberében megszületett Liam, Arlene-ben ismét felmerültek a régi kérdések. „A fiam gyönyörű volt, de ahogy néztem az arcát, nem tudtam megmondani, kire hasonlít” – mondta az asszony. Ekkor döntötte el, hogy megkeresi a szüleit. Felkutatta a régi újságcikket, ami a megtalálásának történetéről szólt, de nem került közelebb a megoldáshoz. Az élet pedig haladt tovább. Arlene 2001-ben megházasodott és megszületett kislánya Shannon. Arlene 48 év után is bízik abban, hogy 2015-ben végre megtalálja az édesanyját. „Nem tudom megbocsátani neki, amit tett, de tudni szeretném, miért tette. Azt gondolom, mindenkinek joga van tudni, honnan származik. Amíg ezt nem tudom, az életemnek egy része hiányzik” – mondta Arlene.


Valószínűleg szörnyű lehet abban a tudatban felnőni, hogy a szüleink lemondtak rólunk. Hogy egyetlen levél, indok vagy magyarázat nélkül sorsunkra hagytak minket. Hiszen gyerekkorban a szülők, a család jelenti a törődést, a szeretet, az érzelmi biztonságot, amire mindenkinek szüksége van. Igaz, vannak olyanok, akiket bár elhagytak, de az érzelmi biztonságot és törődést megkapják az őket örökbe fogadóktól. Arlene sajnos nem tartozott közéjük, hiszen mindig kirekesztettnek, kívülállónak érezte magát. Az idő előrehaladtával pedig egyre mélyült a szakadék közte és a nevelőszülei között, míg teljesen eltávolodtak egymástól.
Talán Arlene a médiafigyelemnek köszönhetően 2015-ben végre választ kap a kérdéseire és múltjának homályos részleteire. Számomra érthetetlen, hogyan képes valaki lemondani a gyermekéről – persze vannak érvek, magyarázatok, indokok, hogy valaki miért szánja rá magát egy ilyen lépésre. Hogy igazán nyomós érvek-e ezek, azt mindenki döntse el saját maga, önmaga lelkiismerete szerint.


Cikkünk a MirrorRealLifeStories írása alapján készült.

A képen Arlene ma a gyerekeivel



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Társkeresés applikációval

Tompa Orsolya

Kis házi felmérésünk a különböző társkereső applikációk világáról, eredményeiről. Sok adat, sok érdekesség!

2017.1.27.    5


Csajos fotózás

Szalay Mona

Sokszor olvasom, vagy hallom a fotózások előtt a következő mondatot: "Pár szép fotót szeretnék magamról, de egyáltalán nem vagyok fotogén."

2017.1.10.    1


Legyen ökokarácsonyunk!

Póda Csenge

Ha van rá módunk, ajándékozzunk kézzel készített termékeket, ezek a legkevesebb hulladékot vonják maguk után, emellett igazán értékesek.

2016.12.14.    14


Karácsony és szilveszter ünneplőben

Az év legsötétebb napjait mindig is összejövetelekkel, egymás közt, fények gyújtásával élték át az emberek.

2016.11.30.    1


Elképzelni a lehetetlent (7)

Zana Anita

Riportsorozatunkban kivételes fiatal sportolók történeteit mutatjuk be. A hetedik részben a tizenkét éves Bőr Marcival ismerkedhetünk meg.

2016.11.29.    27


Hat alapelv étrendünk megváltoztatására

Póda Csenge

Ha szeretnél tenni valamit a környezetedért, emellett vigyázni az egészségedre is, kezdd az étrended megváltoztatásával!

2016.10.27.    10


A maratoni futás hősnője

Póda Erzsébet

Sok mindent tanulhatunk az egykori, 86 évesen is maratont futó, Joy Johnson történetéből. Elsősorban azt, hogy mindenre képesek vagyunk, ha akarjuk.

2016.10.19.    39


Elképzelni a lehetetlent (6)

Zana Anita

Riportsorozatunkban kivételes fiatal sportolók történeteit mutatjuk be. A hatodik részben a Szőcs Marcival ismerkedhetünk meg.

2016.10.16.    5


Elképzelni a lehetetlent (5)

Zana Anita

Riportsorozatunkban kivételes fiatal sportolók történeteit mutatjuk be. Az ötödik részben a tizenöt éves Aranyos Dáviddal ismerkedhetünk meg.

2016.9.26.    484


A csúcs meghódítása

Kétszeres tüdőtranszplantáció után Magyarország tetején! A 24 éves Lendvai Anna mindent legyőzve meghódította a 8848 méter magas Kékestetőt!

2016.9.6.    13


Facebook szerepjáték

Busai Hajnalka Lilla

Avagy a közösségi oldalak stresszelő, negatív hatása. A lájkok világát éljük: egy lájk felér egy dicsérettel, kézfogással, vagy akár simogatással.

2016.9.5.    11


Váratlan pillanatok

Szalay Mona

Szakmai körökben van egy mondás, amely így hangzik: az a szép az esküvőkben, hogy bármi megtörténhet.

2016.8.31.    55