Töredék Mary életéből (5)

Kabók Zita  2007.12.21. 21:38

Ez az utolsó este, amit az idén Mary-nél töltök.

Mary egy hónapja ezen rágódik: – Nemsokára itt a szerda, és nem látlak már csak jövőre – mondogatja kitartóan. Novemberben tájékán ez még távolinak és elérhetetlennek tűnt számomra, nem is tulajdonítottam neki különösebb figyelmet.

Mary már októbertől a karácsonyra összpontosít minden energiájával. Minden hétre jut valami csomagolnivaló. Cédék, DVD-k, könyvek hada sorakozik a szőnyegen csomagolásra várva. Több mint ötféle henger csomagolópapír fekszik szerteszét a földön, piros és fehér szalagok, csatok, ragasztó, ollók, a legkülönbözőbb formájú és színű ajándékcímkék. Mary nem tudja eldönteni, melyik ajándékot melyik papírba csomagolja. Leteker öt méter csomagolópapírt, majd én visszagöngyölítem. Megtalálom a szalagragasztó végét, ő levág egy darabot, majd kezdem elölről a keresést. Apja nagy hódolója a golfnak és a vitorlázásnak, ezért Mary ezekhez kapcsolódó ajándékokat vásárolt neki. Golfütő tartót, golfkártyát, történeteket híres golfozókról, golflabdát, golf alakú kis rádiót, golfos naptárt… Édesanyja festeni szeret, meg főzni és sokat olvas. Mary neki is ízlésen összeválogatott mindenfele különleges ajándékot. Hírességek kemény borítójú szakácskönyveit, ecsetkészletet, palettagyűjteményt, olajfestéket. Naponta rendelte a különös meglepetéseket az interneten, ezeket esténként csomagoljuk… Már november óta.

Sok ajándék kell, hiszen a családja sok baráttal rendelkezik, három nagybácsija is van, a párjaikkal együtt, kisgyerekek, szomszédok, s persze a szülei és a bátyja. A karácsonyi üdvözlőlapot már novemberben megkaptam tőle, aztán meg egyet decemberben... Nem is csodálkozom, hogy Mary összekeverte a dolgokat, és nekem kettő jutott. A sok ajándék megrendelése, szervezése nagy odafigyelést igényel nála. Néha a már becsomagolt ajándékot ki kell bontani, mert elfelejtettük, mi van benne. Ilyenkor jót nevet, kitapogatjuk, mi lehet a tartalma, aztán jön a kicsomagolás. Majd az újracsomagolás.

– Alig várom, hogy vége legyen a karácsonynak – sóhajtozik Mary. – Ez a sok ajándékozás, csomagolás az idegeimre megy.
Két héttel karácsony előtt már én is megkapom az ajándékomat, amit persze nem szabad kibontani. Egy szép piros táskában három aranyszínű csomag.

Az utolsó közös esténken Mary kínai étterembe invitál, de mivel már mindketten vacsoráztunk, inkább otthon maradunk. Flapjack-et sütök neki. Vajon malátaszirupot olvasztunk, és zabpehellyel összekeverjük. Kis papírtálkákba öntöm és megsütöm. Fel óra múlva Mary jót lakomázik belőle, és nem győzi mondogatni, hogy: nyam-nyam. Nevetgélünk, és a karácsonyról álmodozunk. Mary a szentestét Londonba tölti a bátyjával és a családjával. – Hogy fér majd ez a sok ajándék a kocsiba? – kuncog.

Az utolsó ajándékot – egy nagy tároló kosarat – is becsomagoljuk, több méter aranyszínű papírt felhasználva. Ez a bátyámé lesz, mondja, és az ajtó melle készíti. A héten még fodrászhoz is megy, a hosszú haját megint rövidre vágatja. Hiába győzködöm, hogy majd megbánja, és pár hét múlva megint hosszú hajat akar, hajthatatlan. Bújja a divatlapokat, és mutatja nekem a hírességek frizuráit, hogy megkérdezze a véleményemet. Aztán kedves hangon ismételgeti: – Nagyon fogsz hiányozni! De ugye én is fogok hiányozni neked?
Nyugtatgatom, hogy csak két hétre megyek haza, aztán újra itt leszek. Elmondogatom párszor ugyanezt, míg ő hajthatatlan, és állítja, hogy akkor is fogok hiányozni neki.

Lassan tíz óra, így elbúcsúzom. Mary hosszasan ölel, közben ringatózik, és szomorkodik, mert nem akarja, hogy elmenjek. Megpuszilom, és felmegyek a szobámba.

Nekem is fog hiányozni Mary...

2007. december 19, szerda

Hozzászólások

@

Küldés