A feleségkeresés módjai


Kabók Zita  2005.1.18. 15:28

Sokak számára bizonyára bizarrnak tűnik a szülők által megrendezett házasság gondolata. Pedig ez a szokás több országban (vallásban) ma is él és virágzik.

Az egyik barátomtól hallottam, hogy az ismerőse hazakészül, Indiába, két hétre, hogy megtalálja a feleségét. Jóízűt kacagtunk: ugyan már, két hét alatt lehetetlen megtalálni életünk párját! Az ismerős azonban visszajött, és meg is találta a feleségét, az esküvői előkészületek pedig már folyamatban vannak. Természetesen ez az egész procedúra szigorúan titkos -- vallási okokból. Az ifjú hölgy pár hónap múlva feláldoz mindent, hogy Angliába költözzön, és elfoglalja helyét a férje mellett. Kifogásoknak, vádaskodásnak, mellébeszélésnek helye nincs… A házasulandó férj házat vesz, és mindent előkészít, hogy a boldogság garantált legyen.

Mint a mesében, ugye?

Régebben egy arab családnál dolgoztam. A nagyszülők meg fiatalkorukban telepedtek le Angliában. A család kilenctagú volt, keményen dolgoztak, hogy hét gyermeküket tisztességesen felneveljék, és ma már mindegyikük jólétben él. Nagy lakomákat csapnak, egymást odaadóan szeretik, és tisztelik -- a család számukra szent. A lányok nem barátkozhatnak fiúkkal, a fiúk sem a lányokkal, csak a tanulás köti le őket, meg a család! Ilyen egyszerű lenne, vagy valami más is rejtőzik a felszín alatt?

Sokszor elméláztam, miként lehetséges, hogy ezek a családok szinte példaértékűen boldogok? Kíváncsi voltam, vajon az Angliában született pakisztáni hölgyismerősöm hogyan talált magának férjet? Hát persze! A férjkeresést náluk is a szülők rendezték meg! A lány négy férfiú közül választhatott: mindegyiket látta, de egyikkel sem beszélt. Végül arra a fiúra esett a választása, aki iskolázott volt. És hiába élünk a 21. században, ez az anyuka a lánya számára is ugyanezt szeretné: vagyis a jövendő férjet ő (és nem a lánya) fogja kiválasztani. Ha azonban a lánya szerelemből választaná ki jövendőbelijét, nem fogja ellenezni – mondja --, feltéve, hogy ugyanolyan vallású lesz a fiú.

Pár perccel ezelőtt egy indiai fiúval beszélgettem, aki már több éve dolgozik Angliában. Az ő szavai ösztönöztek gondolataim lejegyzésére. Mindenféléről beszélgettünk, mígnem a házasság témájához is eljutottunk. Arról meséltem neki, mennyire meglepett, hogy még manapság is vannak megrendezett házasságok. Őt nem kötelezik a szülei – mondta. -- Nem kell feltétlenül a szülei döntését elfogadnia. Csak akkor, ha valamilyen okból nem tud magának pár választani. Még nem tudja, felkéri-e erre a születi vagy sem. Annyi azonban bizonyos a számára, hogy ha szerelemből köti össze valakivel az életét, akkor a későbbiek folyamán nem panaszkodhat a szüleinek. Ha azonban a szülők választanak, bármi probléma adódik, azt a szüleik segítségével próbálják majd megoldani.

Hiszen mennyi szerelemházasságot kötnek a párok, amelyek aztán zátonyra futnak – magyarázza tovább az ismerősöm. – Az indiaiak pedig, bár megadatott számukra a válás lehetősége, nem élnek vele. Náluk nem szokás válni, ritkán fordul elő. Számukra a család szent. Az ő (indiai fiúismerősöm) szülei is így kötöttek házasságot, és már harminc éve boldogok. Megértik és tisztelik egymást, áldozatot hoznak egymásért, és nem kérnek, hanem adnak.

Érdekességként megjegyezte, hogy mi európaiak, milyen kicsiny dolgokból szítunk nagy veszekedéseket. Itt van az asztalon ez a doboz gyufa – mondja. – Ha meggyújtod a gyertyát, tedd ki a konyhába, ne hagyd itt, kéri a feleség a férjet. Ha a gyufa mégis az asztalon marad, kezdődik a veszekedés…

Valóban így van ez nálunk, európaiaknál? Tényleg könnyebb veszekednünk, mint kompromisszumot kötni? Bizony, eléggé önzőek vagyunk, és mostanában mintha mindenből többet akarnánk – még a szerelemből is. Markolunk, miközben kezünk üres, habzsolunk, hogy nem is érezzük az ízeket. Rángatjuk, és formálni akarjuk egymást, pedig nincs hozzá eszközünk, mígnem eltaszítjuk magunktól a másikat. Majd sírunk, őrjöngünk, és nem vesszük észre, hogy olyasvalakit vesztettünk el, aki nem is volt igazán a miénk.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Hogyan adjuk el gyorsan lakásunkat?

Nem mindegy, hogyan látunk hozzá lakásunk eladásának, hogy az vonzó legyen az érdeklődők számára.

2017.9.22.    1


Négy hasznos ajándék férfiaknak

Összegyűjtöttünk négy olyan kiegészítőt, amit biztosan szeretni fog, és hasznát fogja venni a hétköznapokban.

2017.6.2.    8


Jobb formában

Jády Mónika

Kicsit nehéz a dolgunk, így, ünnepek után... Viszont mindenképpen jó, ha odafigyelünk az életmódunkra.

2017.4.19.    11


Eljegyzési fotózás

Szalay Mona

Az eljegyzési fotózás vidám, laza, kötöttségek nélküli, felszabadult, kellemes délutáni programot jelent.

2017.4.14.    16


Felejthetetlen lánybúcsú

Huszár Ágnes

Modern kori szokások, tippek, jó tanácsok, hogy felejthetetlen legyen a házasságkötés előtti leánybúcsú hangulata.

2017.2.15.    6


A legsikeresebb internetes vállalkozónők

Az internet nem csak a férfiak területe, számos nő épített fel világszinten is sikeres internetes vállalkozást.

2017.1.5.    13


Plus size divat 2017-ben

PR-cikk

Milyen trendek várnak a teltekre a következő évben?

2016.12.21.    16


Asztaldíszek gyorsan

Palkó Emese

Szuper gyorsan elkészíthető adventi asztaldíszek mindenkinek!

2016.12.10.    21


Ne ossz meg minden fotót!

Palkó Emese

A közösségi oldalakon eltöltött idő, szerves részét képezi életünknek. Könnyebb kapcsolatot tartani, és az exhibicionista hajlamainkat is ki tudjuk élni, akár képfeltöltés formájában.

2016.11.24.    22


Szégyen

Magyar Anett

Számtalan estém ért úgy véget, hogy megvertek. Abban reménykedtem, hogy a férjemnek ízlik a vacsora, hogy a szeretőjétől úgy tér haza, hogy kielégült, és az ágyba vágyik, aludni. Akkor elmaradna a verés, a fájdalom. (Olvasónk írása a felhívásunkra érkezett.)

2016.11.14.  2    28


Változtassunk!

Rajczi Viktória

Mindenki számára eljöhet a pillanat, mikor úgy érzi: lezárult életének egy szakasza.

2016.10.5.    14


Hat dal nyárestékre

Busai Hajnalka Lilla

Dalok, amiket talán nem ismerünk, pedig kellene!

2016.7.20.    3