A hazugság csiklandoz

Halász Kata 2010.3.10. 5:30

A címet Desmond Morris antoropológustól kölcsönöztem. A hazugság a világ egyik leghétköznapibb jelensége.

Egy átlagos napon 150-200 alkalommal hagyja el valótlan állítás a szánkat. Peter Stiegnitz magyar származású hazugság kutató szerint, aki nem hazudik, az nem is él. Vajon mik azok a nem verbális jelek, amikből könnyen rájöhetünk, hogy partnerünk át akar verni?

Kutatások szerint a szemtől-szembeni kommunikáció során a nem verbális jelek a mondanivaló hatásának 60-70%-át teszik ki, míg a kimondott szavak csak 20-30%-át. A női agy féltekéi közötti információáramlás gyorsabb, mint a férfiagy esetén, így könnyebben egyesíti és fejti meg a verbális, vizuális és egyéb jeleket. A férfiak ezért rosszabbul hazudnak, mint a nők: nehéz őket becsapni, míg a férfiakat gyerekjáték. Ennek másik oka abban gyökerezik, hogy hazugság esetén egyszerre több dologra kell figyelni, ezzel pedig a női agy sokkal könnyebben megbirkózik, mint a férfiak agya. A nők tehát könnyebben észreveszik a verbális és non-verbális jelek közti összhang hiányát.

A férfiak általában a munkájukkal és a sportteljesítményükkel kapcsolatban füllentenek, míg a nők a koruk és a testsúlyuk miatt. Az erősebbik nem képviselői azért hazudnak, hogy menőbbnek tűnjenek mások szemében, illetve, hogy elkerüljék a konfliktust, a hölgyek pedig leginkább azért, hogy mások kevésbé érezzék rosszul magukat.

A hazug embert azért olyan könnyű lebuktatni, mert a kimondott szavak és a testbeszéde által küldött üzenetek nincsenek harmóniában. Mivel a gesztusokat kevésbé irányítjuk tudatosan, ezért ellentmondás esetén tanácsos inkább a szemünknek, és nem a fülünknek hinni. Az egyes gesztusokat csak más gesztusokkal és a körülményekkel együtt kell vizsgálni. Például a gallérhúzogatás lehet a hazugság, a düh és a csalódás jele is, vagy csak egyszerűen melege van az illetőnek. Szakértők szerint minimum három hazugságra utaló gesztus szükséges ahhoz, hogy valakiről ki lehessen jelenteni, hogy nem mond igazat. A hazugság kimondása stresszt okoz: gyorsabban ver a szív, felgyorsul a légzés és emelkedik a vérnyomás. A belső stressznek külső jelei is vannak. Íme azok a gesztusok, amelyek hazugságra utalnak:

Szemkontaktus kerülése, szemdörzsölés
Akinek vaj van a fején, igyekszik kerülni a másik tekintetét, fél a lebukástól, hiszen a szem a lélek tükre. A füllentő félrenéz, általában jobbra. Ha valaki balra néz, az a visszaemlékezés, gondolkodás jele: az emlékképek helye a bal agyféltekében van. A férfiaknál sokkal erőteljesebb a szemkontaktus kerülése, ők leggyakrabban a földre néznek. A nőknél valamelyest finomodik ez a gesztus, ők épphogy csak megérintik a szemük alatti részt, és a padló helyett jellemzően a plafon irányába fordítják tekintetüket.

Szájeltakarás, gallérhúzogatás
A legjobban kisgyerekeknél figyelhető meg ez a gesztus, a felnőttek már igyekeznek uralkodni magukon, náluk is elindul a kéz a száj irányába, de ők inkább úgy tesznek, mintha csak a ruhájukon szeretnének igazítani (gallérhúzogatás), vagy csak egy legyet akarnának elhessegetni. A szájérintés másik álcázási módja az orrvakarás, -érintés.

Kezek helyzete
A nyílt kéztartás az őszinteség, bizalom jele, ezért a hazug ember keze egészen takart, illetve a tenyér ritkán látható.

Mikrogesztusok és hirtelen mozdulatok
Ezeket, a nagyon rövid ideig tartó gesztusokat igen nehéz észrevenni, de érdemes résen lenni, hiszen a mikrojeleket a legnehezebb tudatosan irányítani. A következőkre kell figyelni: szemöldök felvonása, szájrándulás, pupilla beszűkülése, hunyorítás, orrizmok összehúzódása, vállrándítás, vállfelvonás, kézlegyintés.

További gyanús jelek
A szokatlan, korábban nem jellemző gesztusok is utalhatnak lódításra. Ha partnerünk bókol vagy apró ajándékkal kedveskedik, szinte biztosak lehetünk benne, hogy valamit el akar titkolni. Mivel a hazugság egy stresszhelyzet, ezért az ütemes lábrázás, a lábdörzsölés és az összefont kezek is feltűnőek lehetnek, hiszen ezek az idegesség, kényelmetlenség jelei, akárcsak a kiszáradt száj folyamatos nyalogatása.

Aki valótlan állít, rendszerint kész mesével hozakodik elő, ami túl részletes, kérdezés és felelősségre vonás nélkül is magyarázkodik. Ilyenkor túl sokat és túl gyorsan beszél és magasabb lesz az illető hangja. Gyakran használ olyan szófordulatokat, mint a „higgy nekem”, az „őszintén szólva” és a „komolyan mondom”. Ha a füllentőt kérdőre vonjuk, eltúlzott reakcióra számíthatunk, mint a dühkitörés.

A hazug ember gyorsan menekülni akar a helyzet elől, például az újságja mögé bújik és úgy tesz, mintha valami rettentő fontos cikket olvasna. Ez leginkább a férfiakra jellemző, mert nem szeretnek konfrontálódni, témaváltáskor pedig láthatóan megkönnyebbülnek.

Az emberek kb. 4%-a hazudik jól, leggyakrabban a média és a politikusok. Gyanús lehet, ha valaki túl sokáig néz a szemünkbe, főleg egy valótlan állítás után. Ennek az az oka, hogy szeretné látni, sikerült-e meggyőznie minket, elhittük-e az állítását. A jó hazudozó túlságosan nyugodt, kevesebbet gesztikulál, sokat pislog, mert kiszáradt a szeme. Legegyszerűbben úgy buktathatjuk le a füllentőt, ha fordított időrendben is elmeséltetjük vele a sztorit. A hazug férfitól olyan apróságokat kérdezzünk, amikről tudjuk, hogy soha nem figyelne, például „kik voltak ott?” – a férfiakat agyműködésükből fakadóan nem érdeklik ezek a dolgok. Ha a kérdésre válaszolva kerüli a tekintetünket, alig észrevehetően megrándul az arca, vagy elhúzza a kezét a szája előtt, majdnem biztosak lehetünk benne, hogy be akar csapni.

Hogy miért hazudunk? Talán, mert félünk a valóságtól. Ugyanis a hazugság nem más, mint menekülés a felelősség és az elvárások elől. Ott húzódik azonban a morális határ, amit nem helyes átlépni. A lényeg, hogy hazugságunkkal ne ártsunk másoknak. A legjobb megoldás az egyenes beszéd. Kant szerint nem kell mindent, ami igaz megmondanunk, de amit mondunk, az igaz legyen.