Angol sorozat – haladóknak (2)

Kabók Zita  2009.10.12. 4:56

Az angol iskolásokat reggelente a tanító néni sípszója hívja a gyülekezőre.

A kisiskolások ilyenkor libasorba állnak, és mosolyogva vonulnak be az iskola ajtaján. A szülők semmilyen esetben sem mennek be az épületbe, ha elintézni valójuk van a tanító nénivel, ami talán soha nem fordul elő, akkor azt az udvaron beszélik meg. A kis gyerkőcöknek a tanítóasszisztens segít az öltözködésben, majd betereli őket a tanterembe.

Az iskolába menet vagy az iskolából jövet az úttesten való áthaladásnál segít a lollypop lady vagy lollypop man (nyalóka néni, illetve bácsi). Ők általában nyugdíjasok, akik nagyon kedvesek a gyerekekhez, és egy nagy táblával állnak az úton, hogy az autók megálljanak. A gyerekek nagyon szeretik őket, csak úgy rohannak át az úttesten hozzájuk, és sokszor szinte csüngnek rajtunk.

A kisfiú, akire pár éve vigyáztam, négyévesen kezdte az iskolát. A tantermükben sok „sarok” volt: számítógépes, rajzolós, játszós, könyvekkel teli. Mindenhol kis színes dobozok voltak, kis asztalokkal és székekkel. Az első évben az ábécét tanulták, és minden hétfőn a tanult betűvel kezdődő tárgyat kellett vinni. Vicces volt, ahogy a sok gyerek büszkén vonult be az iskolába, mindenfele érdekes dolgokkal. Mindenki ritkaságszámba menő tárggyal próbálkozott. Patrik, akire vigyáztam, egyszer egy rozoga fém teáskannával masírozott az osztályába. Hétvégén tehát az volt a fejtörő feladat, hogy kitaláljuk, milyen tárgyat vigyen az iskolába, hétfőn este pedig Patrik próbált visszaemlékezni, ki mit vitt, mit mutatott be. Na ná, hogy berögződött nála az épp aktuális betű, mert azt egy bizonyos tárgyhoz kötötte, és ez minden kisgyerekben megmaradt. Ez így ment egy teljes évig, aztán a következő éven egy kábé hatoldalas füzetecskével járt haza, minden oldalon egy szó volt, és mellette egy kép. Ezeket kellett elolvasnia, minden héten egyet.

Helena nagyobbacska volt, ő már hatévesen tudott betűzni. Minden héten hat szót kellett megtanulniuk. Tudvalevő, hogy az angol betűzés sokkal nehezebb, mint a magyar, mert fonetikus, más a kiejtése, mint az írása. Matematikát, földrajzot vagy más tantárgyat soha nem tanult otthon, csak a betűzést ismételtük, mondjuk, olyan tíz percig. Ahogy aztán a felsőbb évfolyamokba kerülnek a gyerekek, már van egy kis házi feladat, de akkor sincsenek a tanulók túlterhelve. A kicsik teljesen lapos táskával mennek az iskolába, csak az üzenő-füzet van benne, esetleg a betűző-füzet vagy az olvasókönyv. E mellett még néha az úgynevezett „ebédes dobozka”, ha a gyerek nem az iskolában étkezik, a szülők ebbe pakoljak az ebédre való szendvicset.

Az angol kisiskolákban mindent lassú tempóban tanulnak, úgy, hogy mindenki fel tudjon zárkózni. Évközben munkafüzetben dolgoznak, ezt év végén hazaadják. Negyedévente van szülők estje, amikor mindenkit behívnak 15 percre, hogy a tanár megbeszélhesse a tanítóval a gyerek fejlődését, és hogy miben tehetséges vagy kiemelkedő. Csoportos szülői értekezletek Angliában nincsenek.

A kisiskolásoknál osztályzás nincs, csak, mint már említettem, év végi beszámoló a gyermek fejlődéséről. A gyerekek kis matricákat kapnak jutalmul, melyet vagy a pulcsijukra, vagy a kis nyakkendőjükre ragasztanak.

Angliában mindenhol kötelező az egyenruha. Lányoknak sötétkék kisszoknya, vagy nadrág, ugyanúgy a fiúknak is. Felül kising, sötét nyakkendővel és pulcsival vagy kardigánnal. Nyáron a fiúknak szürke rövidnadrág pólóval, a kislányoknak meg kisruha. Az egyenruhákat nagyon olcsón meg lehet vásárolni, így a szülőknek nem gond az öltöztetés. Nincs megkülönböztetés a gyerekek között, mindenki egyformán elegáns és szép. A felsőbb tagozatokban vagy a magániskolákban általában egyéni egyenruha van, zöld, piros vagy akár sárga is lehet. A pulcsira vagy a zakóra az iskola címere van hímezve. Az egyenruha abban is segít, hogy a fiatalok ne keveredjenek csintalanságokba, mert azt rögtön tudni lehet, melyik iskola diákja az illető.

Az angol iskolákban szintén megtartják a karácsonyi és a húsvéti előadásokat a szülők részére, és vannak sport- és jótékonysági napok is. Sok a felekezeti iskola, ezekben van közös reggeli ima, vagy gyülekező, ahol az igazgató beszédet tart a gyerekeknek.

Már kisiskolás korban sok szakkör választható. Nagyon sokan járnak úszásra, idegen nyelvre. A 8-10 évesek, akár heti 4-5 szakkörre is. Mivel az iskola számukra nem stresszes és leterhelő, probléma nélkül képesek odafigyelni az iskolán kívüli tanórákra is.

Egy felmérésben összehasonlították az angol és a magyar kisiskolások tudásszintjét, és egyértelműen a magyar gyerekek mutatkoztak felkészültebbnek. Azonban a nagyobbaknál már fordított eredményt mutatkozott. Az otthoni stresszes környezet, a sokszor nem ésszerű követelmények a gyerekek lexikális tudására építenek, nem pedig a logikai gondolkodásmódra. Gondoljunk csak bele, mivel megyünk többre: ha elsajátítunk egy képletet, vagy ha megtanuljuk a képlet logikai összetevőit és azt, hogy milyen helyzetekben alkalmazható? Az életben az van előnyösebb helyzetben, aki a problémát meg tudja fogalmazni, információt tud hozzá gyűjteni különböző forrásokból, tud megoldást keresni, és megfogalmazni a véleményét – ezáltal képes megbirkózni az előtte álló akadállyal.

A britek nem arra összpontosítanak (ellenben a hazai iskolarendszerrel), hogy mit nem tud a gyerek, hanem arra, hogy mit tud. A tanárok, szülők korán felismerik, hogy a gyermek miben tehetséges, mivel szeret foglalkozni, és aztán erre fókuszálnak és alapoznak, felépítve így a tanulók (sokszor túlcsorduló) önbizalmát, mely messzemenőleg túlhaladja a mi diákjainkét... Angliában a szellemi és testi fogyatékos, vagy mozgáskorlátolt tanulók részére korszerű oktató eszközök állnak rendelkezésre, semmivel sincsenek hátrányosabb helyzetben az egészséges kortársaiktól.

Még ha az otthoni szigorú iskolakövetelményeken változtatni nem is tudunk, a szülők és pedagógusok, a barátok és a család, hozzájárulhat ahhoz, hogy a gyerekeink egészséges önbizalommal fejlődjenek, felismerjék, miben tehetségesek, és lehetőséget nyújtsanak arra, hogy abban jeleskedjenek, amiben tényleg kitűnnek, amit valóban szeretnek csinálni.

Hozzászólások

@

Küldés