Anyósintelmek
Amikor a nő úgy tartja: egy asszonynak mindig széles köténnyel kell rendelkeznie, hogy takarni tudja a családi szennyest… (De meddig -- és miért?)
Kicsit elhúzódik az idei tél, a hideg és a havazás is csak az utóbbi időben kezdődött el igazán, pedig az erdei séták alkalmával már-már a hóvirágot lestük.
Kedves anyósom (ne tessék semmiféle gúnyos háttérzörejt kihallani a jelzőből, hiszen annyira ritkán találkozunk, olyan biztonságosan messze lakik tőlünk, hogy disznóság lenne kiakadni tőle!) mostanság szánta rá magát, hogy meglátogat bennünket, egy kis egészségügyi körúttal összekötve.
Próbáltuk minél változatosabbá tenni a programját: egy kis mozi, színház, étterem. Férjemmel egymást váltottuk mellette, nem akartuk magára hagyni. Úgyis egyedül éldegél, legalább ilyenkor legyen társasága. Valahogy úgy sikeredett a beosztás, hogy rám többször került sor, és bizony pár nap után már a lehetetlenebbnél lehetetlenebb témákat is előhoztuk. Minden rokont, barátot és ismerőst kibeszéltünk.
Hát igen -- szedegethettem össze az információkat --, Gyuriék szépen éldegélnek, most készült el az új házuk. Sanyiék jól vannak, két gyerekük van, Tibiék most várják a másikat, úgy néz ki, lecsitultak náluk a kedélyek. Állítólag Tibi összejött az egyik kolléganőjével, a felesége meg hatalmas botrányt csapott, el is költözött tőle. Tibi persze nem hagyta annyiban, sikerült hazaédesgetnie, aztán már útban is van a baba.
„--Ezek a mai nők túl forró fejűek – szögezte le anyósom. -- Azt hiszik, azzal, hogy összecsomagolnak és elköltöznek, minden meg van oldva. Önzőek, hiszen csak saját magukra gondolnak, a gyerekek érdekeit nem nézik. Mert mit tehet manapság egy, a gyerekeit egyedül nevelő nő? Ha a szülők nem segítenek, el van veszve. Nem kell ezt olyan tragikusan venni, ezzel együtt kell élni. Velem is megesett már, hogy amikor korábban mentem haza, kettesben találtam a férjemet a szeretőjével. Szerencsére nem az ágyban, éppen kávézgattak. Leültem velük, elbeszélgettünk, na nem hármunk dolgáról, csak úgy, általánosságban. Én válni nem akartam, meg hova is mehettem volna. El kellett volna költöznöm, hiszen a férjem szülői házában laktunk…
(Hát persze, gondoltam magamban, az öreg mindent úgy rendezett, hogy nejét teljesen függővé tegye. Ő volt a család pénztárosa, ő mondta meg, mit vegyenek, hova menjenek, felesége az utolsó fillérig leadta a keresetét. Ő meg beosztotta, de úgy, hogy felesége kezébe soha egyetlen fillér nem került.)
…Meg különben is, minden ismerősömnél hasonló volt a helyzet, és minden feleség hallgatott! Nem kell ebből olyan nagy tragédiát csinálni” -- nézett rám sejtelmesen.
--Mi ez, felkérés táncra? -- találgattam. De rossz lóra tett, én nem voltam hajlandó bekapni a kivetett horgot. „-- Embere válogatja -- vetettem fel a fejem. -- Mi ezt már a kezdet kezdetén tisztáztuk: semmiféle problémamegoldó beszélgetésre nem vagyok hajlandó. Akinek nem tetszenek a hazai viszonyok, nem kötelező maradnia. Csak aztán ne járjon vissza pitizni a küszöbre” -- adtam ki az ukázt.
Másnap fülorvoshoz mentünk, anyósom ugyanis eléggé rosszul hall. Az egyik fülére majdnem teljesen süket, a másik kicsit jobb, de azon is hallókészüléket hord. A doki nagyon lelkiismeretes volt, mindkét fülét becsületesen kivizsgálta, és mivel szeretett volna pontos kórtörténetet kapni, alaposan kikérdezte. Anyósom gyerekkori betegségekre hivatkozott, gyakori fülgyulladásokra, én pedig nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek. Férjem már régen beavatott a családi titokba: amikor apósomnak úgy tartotta kedve, bizony alaposan eltángálta a feleségét. Ilyen „balesetek” eredménye a beteg fül.
De anyósom szerint minden rendben van, amit hoz a sors, azt kell elfogadni. És a családi szennyes takargatása még a férj halála után sok évvel sem ért véget! Ráadásul jön a süket dumával, hogy micsoda szerencsétlenség érte, mert szeretett párja, a férjek és családapák gyöngye meghalt, holott boldogan élhetne…
--Aha -- gondolom ilyenkor --, meg tovább verhetne és bánthatna! És egy ilyen rongy ember mellett tűrt és szenvedett a gyerekek érdekeire hivatkozva. Akik mellesleg szinte menekültek a családi házból, nem bírván elviselni apjuk lelki – és testi -- terrorját.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
9 tipp az anyagi stabilitásra
Pénz. Mindennek az alfája és ómegája, a világ mozgatórugója – hiánya (állítólag a sokszoros megléte is) sok-sok gond és aggodalom forrása.
2023.1.15. 5
Különleges üveggyöngyök
Törékeny eleganciát rejtenek magukban a sokszínű üveggyöngyök. Teremtsünk belőlük szépséget!
2022.10.19.
Égető nyár
A nyári napsugarak veszélyesek. Égetnek. Megégetnek. Perzselnek. Szerelemmel. Veszedelmes érzelmekkel.
2022.8.4.
Próbatétel túrának álcázva
Az élet kiszámíthatatlan, véletlenek nincsenek, megpróbáltatások viszont igen.
2022.3.28.
A sokoldalú levendula
Vajon mi jut eszünkbe elsőként, ha a levenduláról van szó? (A cikk végén receptötlet)
2021.7.9.
Belső vallomás
Ezen a világon a szerelem egyike a legszebb dolgoknak és nincs korhoz kötve.
2021.5.13.
Kilók le, bikini fel!
Nemsokára ismét érkezik a nyár! Ha a bikini viselésének már a gondolata is aggodalmat kelt benned, itt az ideje elkezdeni a felkészülést.
2021.5.12.
Legyen rend a táskában!
Köztudott, hogy a nők szeretnek úgy elindulni otthonról, akárhová mennek is, hogy szinte minden helyzetre fel legyenek készülve.
2020.9.16.
Az online társkeresés előnyei
Milyen előnyei vannak az online társkeresésnek? Az ismerkedés világa igen nagyot fordult az elmúlt évtizedekben.
2019.12.19.