Asszonysirám

Török Zsuzsa  2007.7.20. 19:29

Avagy, mit tegyünk, ha már nem lobog a tűz? (Egy telefonbeszélgetés lehallgatása.)

Két barátnő beszélget:

-- Szia! Ráérsz egy kicsit?
-- Szia! De örülök, hogy hallak! Hát persze, mi újság? Jól vagytok?
-- Hááát…
-- Jesszus! Ne ijesztgess! Mi a gond? Nekem elmondhatod!
-- Szerinted tarthat egy férjes asszony (történetesen én) szeretőt?
-- Ez meg hogy jutott az eszedbe?!
-- Tudod, Gyurival már két hónapja nem voltunk együtt – úgy. Tény, hogy egyikünk az egyik gyerekkel alszik, másik a másikkal és részben gondolom ezért, nem közeledik hozzám a férjem. Tudom, hogy fáradt és én is az vagyok, de nekem határozottan hiányoznak az intim együttlétek.
-- Azt meg tudom érteni.
-- Már azt is megszerveztem, hogy anyuék havi egyszer vigyáznak a gyerekekre, pár órára, hogy ilyenkor legalább együtt lehessünk, de ezek az alkalmak is mindig kimaradnak. Csavargunk egyet, nagyon jól elvagyunk, ám a szex szinte szóba sem kerül.
-- Mióta tart ez a fura helyzet nálatok?
-- Gyakorlatilag az első gyerek születése óta. Éjszakáztunk, mert a baba hasfájós volt, nem maradt energiánk egymásra. Nem védekeztünk, gondoltam nem mérgezem magam havi egy alkalomért. Aztán egy ilyen alkalomból jött össze a kisebbik…
-- Igen, ezt tudom.
-- Azóta állandó megjegyzéseket tesz, hogy nem akar több gyereket. Mióta a kicsi is megszületett, rájuk koncentrálunk. Egyikünk itt, másik ott, ha végre elalszanak, örülünk, ha mi is alhatunk. Bevallom, én sem kívánom már őt azzal a hévvel, amivel régen. Emlékszem, a hajnalig tartó világmegváltó beszélgetéseinket szinte mindig egy szenvedélyes szeretkezés koronázta meg. Nagyon hiányzik az az idő...
-- Igen, de akkor még nem voltak a gyerekek. Bocs, hogy megkérdezem: nincs véletlenül valakije a férjednek?
-- Gondolhatod, hogy én is rákérdeztem, de váltig tagadja. Azt hiszem egyébként, hogy nincs, „csak megfakultunk”. Sajnos nem tudom, hogyan színezzem vissza az életünket.
-- Néhány új fehérnemű, új frizura?
-- Én ezeket nem tudom úgy előadni. Zavar a magakelletés. Ráadásul, ha nagy nehezen ébren bírok maradni, míg mindkét gyerek elalszik, a másik szobába érve rögtön elmegy a kedvem mindentől -- hisz látom, hogy Gyuri „beleesett” a tévébe. Ilyenkor úgy érzem, valamelyik film mindig fontosabb, és nagyon rosszul esik.
-- Pár napra le kéne raknotok a gyerekeket a nagyszülőknél…
-- Erre gondolni sem merek. Szerintem nem maradnának meg velük. Esténként még különösen anyásak.
-- Beszéltetek a problémáról Gyurival?
Igen, de csak hümmögött és azt hajtogatta, hogy szeret, de mindig nagyon fáradt.
-- Kifogytam az ötletekből.
-- Azon gondolkozom, hogy keresek egy fiatal pasit, akivel mondjuk hetente egyszer találkoznék. Tudod, csak szex és más semmi…
-- Ja. Aztán majd te is beleszeretsz, mint a csaj a filmben…
-- Nem fogok. Szigorúan csak testi kapcsolatot terveztem. Csak még azt nem tudom, hogyan vitelezzem ki. Nem szeretnék botrányt. Hova rakjam arra az időre a gyerekeket, és hol bonyolítsam a pásztorórát? Ja, és kivel? Egyáltalán hogyan fogjak hozzá a kereséshez?
-- Ezt pont tőlem kérdezed? Fogalmam sincs!
-- Az baj. Benned reménykedtem.
-- Kösz! Sajnálom, ha csalódást okozok. Az eszedbe jutott, hogy ettől még nem oldódik meg köztetek a probléma?
-- Hát persze! Csak lehet, ha rájönne, hogy valami megváltozott, akkor elkezdene gyanakodni, hogy valaki lehet a képben, és rögtön rákapcsol -- legalábbis remélem. Én ugyanis nem fogok Gyurinál többet kezdeményezni. Nem bírok ki több visszautasítást!
-- Nem lehet, hogy első körben a gyerekeket egy szobába pakolva meg kéne tanítani őket egyedül elaludni, és az esti órákat szigorúan egymással tölteni?
-- De lehet.
-- Vagy ha már annyira nem megy a dolog, nem lenne egyszerűbb ezt az egészet nyíltan rendezni? Ha összepakolnál és haza cuccolnál a gyerekekkel a szüleidhez?
-- Nem tudom. A gyerekek imádják az apjukat, nem akarom elszakítani őket tőle. Ráadásul elég kevés pasi tolong egy kétgyermekes anyáért. És nem is szeretnék nekik mostohaapát.
-- Szereted még?
-- Magam sem tudom. Nem azzal a fajta lángolással, amivel az elején, de pillanatnyilag az életem része. Nehezen tudnám elképzelni a folytatást nélküle.
-- Nem lehet, hogy esetleg egészségügyi problémája van?
-- Merevedési zavarra gondolsz? Eddig nem vettem észre -- hát hogyan is vehettem volna…?! De akkor meg miért nem mondja el?
-- Mert férfi... Talán nagyon óvatosan kérdezz rá!
-- Megpróbálom, és ha ez sem jön be, esküszöm, feladok egy hirdetést a szexpartner keresőbe.
-- De légy óvatos! Ki tudja, mifélék hirdetnek ott…
-- A magam-félék például.
-- Jó-jó. Nem akartalak megbántani. Különben is tudom, hogy csak végső elkeseredésedben mondod ezeket. Hogyan segíthetnék?
-- Már az segítség volt, hogy meghallgattál. Egyébként kipróbáltam egy jóga gyakorlatsort, az utolsó a szexuális energia átalakításáról szól. A vágy már csökkent, de a lelkem még fáj. Tudod, rossz érzés, ha az ember nem látja a tüzet lobogni a másik szemében. Ha nem érzed, hogy a társad kíván, hát, pocsék érzés, az biztos!
-- Elhiszem. Mit mondhatnék? Ha az javít a helyzeten, tarts szeretőt! Én mindenképp melletted állok. Sok szerencsét!
-- Köszi!

(Természetesen tudjuk, hogy a telefonlehallgatás nem szép dolog. Csak azért tettünk kivételt, mert sokan küszködünk a fenti problémával. Talán az olvasók között vannak, akik hasznos, már bevált ötletekkel, jó tanácsokkal szolgálhatnának ahhoz, hogyan legyen hatékony a kommunikáció a házastársak között az ilyen és hasonló esetekben. Várjuk hozzászólásaikat!)

Hozzászólások

@

Küldés