Au-pairnek lenni nem könnyű(3)


Kabók Zita  2003.12.19. 20:59

Angliában, az öltözködésben sem tesznek különbséget tél és nyár között. A szandál, a miniszoknya vagy a csizma mindig időszerű.

Télen sem kell harisnyát húzni a gyerekre, szebb a fodros zokni az uniformis szoknyával. Attól még jöhet a sál meg a sapka, hogy a lábak meztelenek – ez senkit nem zavar. Hogy a hasunk, veséink kikandikálnak a ruha alól az esős, nyirkos időben, s megfázhatunk? Erről eddig még nem értesültek Angliában. Fűteni sem kell mindig, elég reggel és este fél órára, vagy még akkor sem. Sokan gondolhatják, hogy na akkor itt van ám influenza! Tévedés! Nincs köhögés, nincs tüdőgyulladás, nincs nátha. Ha meg van, majd elmúlik, nem kell azzal foglalkozni!

A két kisgyerek, akire vigyázok Helena és Patrik. Több napon át volt 39 Celsius-fokos lázuk, mire az apjuk rászánta magát, hogy elvigye őket orvoshoz. Szó szerint idézem a diagnózist: „Tüdő, torok, minden a legnagyobb rendben. Valami vírus lehet, bár a láz kicsit magasabb a szokásosnál, egyébként aggodalomra semmi ok.” Antibiotikumot nem kap senki, jobb esetben egy, a Tescoban is vásárolható, szirupot. Azért valahogy csak elmúlt a betegség, és az egyre erősödő köhögés elcsitult.

A gyerekeknek az úszás után még télen sem szárítják meg a hajukat. Eleinte nekem is minden bajom volt, tüsszögtem, fájt a torkom, fáztam, de mára már átálltam a klímára. Bevallom, ha kezdeget velem valami betegség, én is szirupot veszek, és eddig még mindig meggyógyultam.

Nagy divat az angoloknál: a képeslapküldés. Mindig találnak alkalmat arra, hogy lapot küldjenek a barátaiknak, tanáraiknak, szeretteiknek. Legyen az házassági évforduló; szeretlek mami; boldog születésnapot apu; gratulálok az új házhoz; örülök, hogy tetszik a cica, amit tőlünk vásároltatok; gratulálok a vizsgához; bocs, hogy megbántottalak; köszönöm, hogy velem vagy -- és meg sorolhatnám. Mindez nagyon szép szokás, csak egy a bökkenő -- a gyönyörűséges, sokszor kézzel készített lapok, amelyeknek ára 2-3 fontnál kezdődik, pár nap múlva a kukában landolnak.

A másik nagy divat a gyerekek számára rendezett szülinapi partik rendezése. Ez történhet otthon, vagy nyilvános helyen. Na de kezdjük az elején! A folyamat első lépése a résztvevők meghívása. A meghívó készülhet házilag is, de nem ez a jellemző. Egyszerűbb megvásárolni az előre nyomtatott papírokat. Miután a meghívottak megkapják a levelet, vagy visszaküldik a választ, vagy a szülők telefonálnak, hogy a gyerek részt tud-e venni a partin. Amikor felvirrad a parti napja, minden gyerek szép és értékes ajándékkal és képeslappal érkezik. Sokszor jelmezben, attól függően, mi volt a parti kikötése.

A parti kb. egy-két óráig tart, és vagy valami nyilvános helyen ugrálnak a kis vendégek szivacsok között, vagy otthon verik szét a házat. Aztán jön a délutáni uzsonna, ahol virslit, chipset, csokit, pizzát és sok-sok édességet szolgálnak fel. Minden gyerek megrakja a tányérját, és eszi a virslivel a csokit, vagy a sós pálcikával a lekváros érméket. Ez senkinek nem számít.

Miután vége a partinak, mindenki kap egy parti-táskát. Ez tartalmaz színes szalvétába csavart szülinapi tortát, egy kis édességet, és valamilyen kis játékot. Miután mindenki elment, az ünnepelt kinyitogatja az ajándékcsomagokat (ilyenkor érti meg az ember, hogy ezért vannak teli a jótékonykodó boltok áruval), és pár nap múlva minden résztvevőnek ír egy képeslapot a következő üzenettel: „Köszönöm, hogy eljöttél a partimra, és megajándékoztál ezzel és azzal.”
A parti meghívások meg csak jönnek-mennek, jönnek-mennek.

A sok meglepő angol szokás leírásával meg lehetne tölteni egy könyvet. Az angol nép alapjában véve nagyon kedves és segítőkész, de mindig távolságtartó. Nagyon szeretnek barátkozni és ismerkedni, és mindig szívesen meghallgatják egy külföldi élményeit. Még akkor is, ha szerintük még mindig Csehszlovákiában lakom, és Szlovákia fővárosa Prága…
Nem ez a lényeg: az angolok számára úgyis csak Anglia létezik, és más nyelvet soha nem fognak beszélni, hiszen meg az angolságuk is hagy némi kivetnivalót maga után...

Aki pedig azon gondolkodik, hogy nekivágjon-e a nagyvilágnak (pláne azután, hogy az Európai Unió tagországává válunk, miáltal egyszerűbb lesz az utazás), annak csak azt tanácsolnám: IGEN! Mert látni, tanulni, érezni, tapasztalni, harcolni, ismerkedni, utazni kell! Mert 18 évig valakinek a gyermeke voltunk, aztán felnőttként valakinek a párja leszünk, majd gyermekünk anyja-, illetve apja.
Hiszen mikor máskor legyünk önmagunk, ha nem a fennmaradó időszakban?



Hozzászólások

imn, 19. 12. 2003 22:46:48 Lesz meg maskepp is
Kedves Zita! Nagyon orulok,hogy elmenyeidet papirra vetetted,mert sokan odahaza nem tudjak megerteni a vilagot latni vagyo uj generaciot,foleg azt nehez elfogadni ,hogy mashol esetleg maskent zajlik az elet.Jomagam mar 6 eve elvezem a kodos angliai viszontagsagokat es elmondhatom annak ellenere, hogy egy picivel jobban beszelem a nyelvet ,meg mindig ernek meglepetesek .Kivanom ,hogy jarj szerencsevel es legyen alkalmad kitapasztalni neked is .Addig is :Have a nice time in England! ida
@


Kapcsolódó cikkek

Világot látni

Kabók Zita

Közép-kelet Európában az egyre terjedő szegénység, a romló életszínvonal, a munkanélküliség sok fiatalt csalogat külföldre.

2004.7.5.   


Menni vagy maradni?

Kabók Zita

Jelenleg Angliában élek, és akárhányszor hazamegyek közép-kelet európai otthonomba, mindenki arról faggat, milyen az élet külföldön, mit tanácsolnék, ha valaki világot szeretne látni?

2004.6.25.   


Au-pairnek lenni nem könnyű(2)

Kabók Zita

Amikor elmúlik a kezdeti eufória, elkezdtem összehasonlítani a hazámat külfölddel.

2003.12.16.   


Au-pairnek lenni nem könnyű(1)

Kabók Zita

E sorok írása közben nehéz kiragadnom egy-egy mozzanatot, jellemző vonást abból a világból, amelyben most, hazámon kívül, élek. (A cikk szerzője jelenleg az angliai Manchesterben dolgozik.)

2003.12.14.   

A rovat további cikkei

Évszakváltás –ruhatárcsere

Huszár Ágnes

Melyik nő ne ismerné az érzést, amikor áll a ruhás szekrény előtt, és nem talál kedvére való göncöt, amelyet felvehetne.

2018.9.4.    4


Arcunk elárulja, milyenek vagyunk

Emberként nem vagyunk egyformák, maximum hasonlíthatunk egymásra.

2018.7.18.    1


Szégyen

Magyar Anett

Számtalan estém ért úgy véget, hogy megvertek. Abban reménykedtem, hogy a férjemnek ízlik a vacsora, hogy a szeretőjétől úgy tér haza, hogy kielégült, és az ágyba vágyik, aludni. Akkor elmaradna a verés, a fájdalom. (Olvasónk írása a felhívásunkra érkezett.)

2018.7.17.  3    40


Változtassunk!

Rajczi Viktória

Mindenki számára eljöhet a pillanat, mikor úgy érzi: lezárult életének egy szakasza.

2018.7.12.    42


Álmaink nem hazudnak

Póda Erzsébet

Életünk egyharmadát alvással töltjük. Az alvás egy misztikus birodalomba vezet minket: az álmok tündéri vagy lidérces világába.

2018.6.15.    46


Hogyan éljük túl a szakítást?

Faar Ida

A szerelem olyan, mint a háború: egyszerűen, és könnyedén kezdődik, és kínok között sok áldozatot követelve ér véget.

2018.6.13.    21


9 tipp az anyagi stabilitásra

Faar Ida

Pénz. Mindennek az alfája és ómegája, a világ mozgatórugója – hiánya (állítólag a sokszoros megléte is) sok-sok gond és aggodalom forrása.

2018.4.13.    5


A nők közötti barátság

Póda Erzsébet

A női barátságok különleges kapcsolatok: áthatja őket a jellegzetes női gyengédség. Nem is csoda, hiszen számukra fontosak az érzelmek.

2018.2.4.    24