Cirkuszt, bevásárlást!

Póda Erzsébet 2004.3.24. 22:08

Az élet evés-ivással, huncutkodással, esetleg színi előadásokkal való fűszerezése talán már a múlté lenne?

Az élet élvezetének tudománya még az ősidőkből maradt ránk. Az ókor embere a munka, a szenátus előtti megterhelő szónoklatok vagy a háborúzás után vidám lakomázással, borivással, zenével, tánccal, cirkusszal vagy pajzánkodással jutalmazta magát.

A középkorban pedig a hadjáratoktól, lovagi élettől vagy a romantika szenvedélyétől megfáradt ifjak és kevésbé ifjak vigadoztak elődjeikhez kísértetiesen hasonló módon. A boldog békeidőkben, a hangulatos kiskocsmákban múlatta szabadidejét a kor átlagembere, hogy a halk és kellemes muzsikaszó mellett, egy csinos hölgy társaságában élvezze a vendéglő konyháját s borospincéjét.

Manapság az élet élvezete javarészt a fogyasztásra korlátózódik. A szuper- és hipermarketek gomba módra szaporodnak. Minden kisváros szélén vagy közepén ott terpeszkedik egy-egy gigantikus bevásárlóközpont. Mindeközben nem épülnek színházak, koncerttermek, sőt iskolák és óvodák is egyre ritkábban. Mintha az embernek semmi másra nem lenne szüksége, csak egy bevásárlókocsira és végeláthatatlan, különböző áruktól roskadozó polcokra. A fárasztó munka után jöhet a megérdemelt pihenés: a megkeresett pénz „ésszerű” elköltése a neonfényben ragyogó shoppingcenterben. Szó nem érheti a ház elejét, hiszen az óriási üzletközpontokban minden ott van, aminek ott kell lennie: étterem és kávézó, hangos zeneszó, vetítőtermek. Egyik kezünkben a bevásárlószatyorral, másikban a pattogatott kukoricával meg a kólával megyünk a moziba be. Egy helyen hódolhatunk a kulináris és kulturális élvezeteknek. Jól ki van ez találva! A modernkor, a harmadik évezred arénái mágnesként vonzzák az emberek tízezreit.

Cirkuszt, vásárlást – ez az új szlogen!

Egyre gyakoribb, hogy a pszichológusokat depresszióra, stresszre, megromlott családi kapcsolatokra, állandó feszültségre panaszkodva keresik fel a páciensek. A kliensek egybehangzóan állítják: már semminek se tudnak örülni, boldogtalannak érzik magukat. A vizsgált esetek közös vonása, hogy ezek az emberek egészségtelenül függő viszonyba kerültek: pénz- és árufüggővé, helyesebben bevásárlásfüggővé váltak. Felbomlott az egyensúly: az ő életükben a pénz és a tulajdonszerzés vált meghatározóvá, minden egyéb érték a háttérbe szorult, vagy teljesen megszűnt. Egy amerikai felmérés megrázó eredményeket hozott a napvilágra. Az átlagos amerikai házaspár naponta csupán tizenkét percet beszél egymással. Az átlagszülő pedig hetente mindössze negyvenpercnyi időt fordít a gyerekére – miközben ugyanennyi idő alatt hat órát tölt bevásárlással!

Egy szakember szerint az ember először „csak” boldogságra vágyik. Sokan azonban nem tudatosítják, hogy a boldogságot önmagukban kell keresni. Persze könnyebb engedni a külső csábításoknak, amelyek ott csillognak feltűnően minden utcasarkon. Az ember reménykedve öli pénzét az áhított áruba, de a kielégülés érzése csak néhány óráig tart. A csalódás mind mélyebb, ezért állandóan új és újabb bevásárló körútra indul. Belső ürességét új áruval próbálja kitölteni, a dolog viszont nem így, azazhogy épp így nem működik. Az ember csapdába kerül, a külsőségek csapdájába.

A vásárlási láznak, vagyis az életstílus (helytelen) megváltozásának kisebb-nagyobb mértékben máris érezhetőek a negatív következményei. A szakemberek aggódnak: a pszichológusok az emberekért, akik frusztrálttá válnak, és mivel nem ismerik a nélkülözést, kiveszik belőlük az együttérzés képessége. Minél gazdagabb lesz a környezetük, minél több megvehető tárggyal barikádozzák körbe magukat, annál szegényebb lesz a belső világuk! Az ökológusok a bolygónk miatt. Néhányan közülük azt állítják, ha a Földön minden ember úgy élne, mint a fogyasztói társadalom állampolgárai, pár év múlva a bolygónk elpusztulna. Hiszen nem teszünk mást, mint termelünk, vásárolunk és szemetelünk – környezetet szennyezünk, és megint csak környezetet szennyezünk. Úgy élünk, mintha mi lennénk a Földön az utolsó generáció. A jólét, az emberek látszólagos gazdagsága pedig nem más, mint pazarlás.

Hiszen nincs szükségünk ruhákkal degeszre tömött szekrényekre, élelmiszerektől roskadozó hűtőkre, ezerféle piperecikkre, és még sorolhatnánk. Mert az anyagi jólét nem szavatolja a boldog és tartalmas életet. Ha sivárnak és üresnek érezzük magunkat, ne nyúljunk rögtön a bugyellárisunkhoz vagy a bankkártyánkhoz! Vigyünk egy kis kreativitást az életünkbe, fedezzük fel újra a természetet, hagyjuk, hogy simogasson a szél, a napsütés, a friss levegő, a víz, s meglátjuk, csodák fognak történni velünk! A pénztárcánk vastagabb marad, több időnk lesz, nyugodtabbnak érezzük magunkat és tudatosul bennünk, hogy az élet mennyi örömöt nyújt nekünk.