Házasság – szabadságunk elvesztése?


Huszár Ágnes  2012.7.31. 5:23

Milyen a mai házasság? Vélemények, nézetek.

A házasság, a társadalmi rend egyik alkotóeleme, a családi élet alapvető intézménye a 21. században vajon máshogy értelmezhető, mint az előző évszázad során? A mai nők hogyan élik meg a házasság mindennapjait? Megváltozik az életük, és elvesztik a szabadságukat? Ezeket a kérdéseket tettem fel magamnak és néhány nőismerősömnek a Madár, madár, kis madár kezdetű népdal olvasása után. (A témáról szól a Kalitkába zár a házasság? című írásunk, amely 2012.04.27-én jelent meg a Hónap témája rovat Nők és érzelmek alrovatában. A szerk.) A mai fiatalokkal beszélgetve az embernek az a benyomása lehet, hogy a legtöbbjük számára a házasságkötés nem annyira fontos, mint a pár generációval korábban eladósorba kerülő lányok és a nősüléshez elég idős fiúk számára. De talán nem is lehet ebben a témában általánosítani, hiszen az egyéni életutak nagyon különbözőek, és mindenkinél más-más indok áll annak hátterében, hogy házasságra lép-e a partnerével.

Az egyik kedves ismerősöm a Madár, madár, kis madár dalszövegét szomorúnak és reményvesztettnek találta: „Olyan, mintha a nő életében valaminek teljesen vége szakadt volna, és nem lenne visszaút.” Ez a barátnőm nemrég ment férjhez a kedveséhez, akivel évek óta együtt élt, és a házasságkötést egy korszak lezáró pillanatának élte meg. „A házassággal véget ér egy korszak a nő életében, a lánykából asszony lesz, ami már más dimenzió. Az embernek az egyéni fejlődése során a házasságon érdemes keresztülmennie, mert számomra úgy tűnik, hogy hozzátartozik a felnőtté váláshoz, az egészséges személyiségfejlődéshez. Fontosnak tartom, hogy minden egyes életszakaszba belépjünk, majd onnan ki, és a következőbe újra belépjünk, majd ki, és így tovább. Ha nem éljük meg az egyes életszakaszainkat, ha nem merünk előbbre lépni, és belevágni az újabb feladatba vagy helyzetbe, leragadhatunk a korábbi szakaszban. Ha a váltás nem úgy megy, ahogy számunkra a legmegfelelőbb, visszavágyódhatunk az előző életszakaszba, ahogy szerintem a dal is megfogalmazza. De a visszavágyódás nem visz előre. Szerintem minden életszakasznak megvannak a szépségei és nehézségei, melyek megélése adhatja meg azt a harmóniát, amire vágyunk.”

A nők és a férfiak minden társadalmi rendben és kultúrkörben párokat alkottak, hiszen az utódok megszületéséhez mindig szükséges volt az összetartozás. Ezt a kapcsolatot minden kultúrában társadalmilag és jogilag is megerősítették. Az európai kultúrkörben, klasszikus értelemben, a házasság intézménye ad keretet a férfi és a nő kapcsolatának. A mai nők és férfiak számára a házasság nem kötelező, hiszen sokan az együttélést választják, és jogilag nem erősítik meg a kapcsolatukat. Sokkal szabadabb a párválasztás is, hiszen a mai társadalomban a család nem szól bele a fiatalok kapcsolatába, és (nyíltan) nem várja el tőlük, hogy házasságot kössenek. Általában nem a család véleménye a mérvadó abban, hogy a nő és a férfi összeházasodjon, mégis nagy hatással van a döntésükre az a családi és társadalmi közeg, amiben szocializálódtak.
Több ismerősömet is faggattam a témában.

„A mai európai kultúrában (más kultúrkörökben ez még nem lehetséges) a nők már szabadon választhatnak maguknak társat, férjet. Azonban ez a szabadon választás szerintem csak látszólagos. Az választhat szabadon, aki tudja, mit választ, miért választ. A legtöbb nő sajnos még mindig a családi, társadalmi elvárásoknak akar megfelelni, még akkor is, ha ezt tagadja. Sokan azért mennek férjhez, mert itt az idő, gyereket szeretnének, mert a szülők és a környezet noszogatja őket. A társadalom is furcsán áll ahhoz, és néhol még mindig kiveti magából azokat a nőket, akik az önállóság és függetlenség mellett döntenek. A házasságon belül kalitkában érezheti magát a 21. századi nő is, ha nem tudatos a döntése. Azt gondolom, legtöbben így is érzik magukat, mert egyfajta önismeret szükséges ahhoz, hogy a nő tudja, hogy mire mond igent. Sajnos az alapos önismeret – hogy tárd fel a gyerekkori sérüléseidet, ismerd fel a családrendszered anomáliáit, és ennek ismeretében építs egy új, jobb rendszert, mint családot – nem mindennapos. Ehelyett ugyanazokat a sémákat visszük tovább, ugyanazokat a hibákat követjük el, mint amit gyerekkorunkban láttunk. Szerintem éberségre, a társsal való kölcsönösségre és őszinteségre van szükség, hogy a házasságból kihozzon az ember valami újat, valami jót, ami feltölt, szabadságot ad, amiben önmaga lehet, és amiben a másik is önmaga lehet.” (Mondja az egyik témában megkérdezett.)

Az önismeret és a saját életünkkel való, őszinte szembenézés minden helyzetben segíthet mérlegelni, dönteni, és elengedhetetlen az életünk egyes területeinek karbantartásához. A házasság és a párkapcsolat megélése, működtetése és irányítása odafigyelést, gondolkodást és lemondásokat követelhet tőlünk. Ahhoz, hogy ne kalitkaként éljük meg a házasságot, nem szabad, hogy szomorúságként éljük meg azt, hogy néhány dologról le kell mondanunk.

„Tévedésnek tartom, hogy a házasságot csak úgy élhetjük meg, hogy kalitkába zár, mert egy csomó mindent nem csinálhatunk úgy, mint azelőtt, és sok mindenről le kell mondanunk. Ez tévedés, és sok szomorúságot okozhat. A házasság egy következő lépcsőfok a fejlődésben. A házassággal egyfajta érettség is kéne, hogy járjon: hogy ez már más életszakasz, itt már más dolgok kerülnek előtérbe. Mások lesznek a fontosak, és más lesz a sorrend. Ez persze nem azt jelenti, hogy ha férjhez megy a lány, nem mehet el a barátnőivel moziba, vagy a férje nem mehet a haverokkal sörözni. Sokkal mélyebb dolgokban kell működnie a lemondásnak. A házasság összetartozást jelent, erős szövetséget, bizalmat, őszinteséget, egyfajta barátságot, és számomra szabadságot is. Szóval a kalitka-érzés többokú lehet: önismerethiány, gyermekkori sérülések felismerésének, feloldásának a hiánya, az alapvető életszakaszok ismeretének a hiánya, negatív családi mintázatok követése, félelem. Sok olyan házaspárt ismerek, akik nem érzi kalitkának a házasságot. Ők őszinték önmagukhoz, a párjukhoz, kölcsönös bizalomban élnek, tisztelik egymást, és nagyjából tisztában vannak azzal, hogy milyen sérülésekkel léptek be a kapcsolatba, és készek változni, újra és újra tanulni önmagukat és egymást.”

Egy másik férjezett, kétgyermekes asszony szerint „biztosan vannak a 21.században is nők, akik kalitkaként, a szabadság elvesztéseként élik meg a házasságot. Bár most már a nő nincs olyan alárendelt helyzetben, hiszen ha kell, maga is boldogul, felneveli a gyerekeit, tud munkát találni, anyagilag független lehet. Vannak vidékek, ahol most is fiatalon házasodnak, de túlnyomórészt ma már a nők később mennek férjhez, elvárásaik vannak a házassággal kapcsolatban, és meg is kívánják a férfitól, hogy ezeket teljesítse, ha meg nem válik be a számításuk, legfeljebb elválnak.”

A válások számát ismerve mondhatjuk, hogy a világ megváltozott, a tudatos döntés lehetősége a mai nők életben jelen van, hiszen nagyon egyszerűen kiléphetnek a rosszul sikerült házasságból. Az évszázadok során talán csak az nem változott, hogy a házasságra lépő nők közül sokan nem ismerik sem önmagukat, sem a férfit, akihez az életüket kötik. Gyakran nem tudják, vagy nem akarják tudni, hogy a párkapcsolat, az együttélés és a házasság lemondásokkal jár.

„Szerintem annak kalitka a házasság, aki nem tudja, mibe megy bele. Mivel ma a nők később házasodnak, később szülnek, érettebb fejjel igazán jobban tudhatnák, mibe mennek bele. A házasság persze hogy más, mint a szabad élet, persze, hogy kötöttség! Szerintem inkább az a baj, hogy a 21. századi nők akarják a házassággal járó előnyöket, de nem akarják a nehézségeket, áldozatokat. Pedig mindez együtt jár. Huszonöt-harminc évesen már józanul fel lehet mérni, mit jelent a házasság: „Szabadságunk végleges feladását” – hallottam egy előadáson ezt a meglepően pontos megfogalmazást, pedig az előadó egy cölibátusban élő férfi volt, és mégis ilyen pontosan a lényegre tapintott. Aki nem veszi tudomásul, hogy a házasság a szabad élet végét jelenti, az áltatja magát. Én inkább ott látom a problémát, hogy a lemondásoknak jó esetben kétoldalúnak kell lenni, tehát a férfi és a nő egyaránt feladja szabadságát valami többért, valami közösért. Sokszor azonban előfordul, hogy a nő mindent elveszít, ami kedves volt neki – barátnőket, kedvteléseket, munkát, – míg a férfi kis változásoktól eltekintve továbbra is „éli világát”. Persze ez lehet fordítva is. A jó házasság működéséhez fontos, hogy a házasok a dolgokat előre tisztázzák. Még jobb, ha a házasságban a folyamatos kommunikáció működik, tehát ha valami nem tetszik, azt megmondom a másiknak, lehetőleg minél hamarabb, nemcsak magamban kesergek. Ez különösen a férfiakkal szemben fontos, mert ők maguktól nemigen jönnek rá semmi ilyesmire. Én fontosnak éreztem, hogy megkérdezzem a leendő férjemet: „Miért akarsz feleségül venni?” Ő egyszerűen azt válaszolta: „Mert ez a normális.” Az a normális, hogy akit szeretek, azzal összeházasodok, és aztán családot alapítunk, gyerekeink lesznek, akiket együtt felnevelünk. Normális, hogy mindez áldozatokkal jár, és hozzáteszem, az is normális, hogy a nőnek kell több áldozatot vállalnia, és legalábbis egy időre (míg a gyerekek kicsik) igenis jobban feladnia a szabadságát. Szerintem értelmetlen és fölösleges az elvesztett dolgokat siratni. Az új élet szépségeit és örömeit kell felfedezni, az új feladatoknak kell megfelelni, azokhoz erőt kérni. A mai fiatalok esetében a házassággal kapcsolatban ott látom sokszor a gondot (ha a többé-kevésbé szokványos házasságokat nézzük), hogy manapság mindenki meg akarja magát valósítani, és kevesen akarják az életüket másokért odaadni. Pedig a házasság és az anyaság erről szól.”



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Takarítási mánia

Faar Ida

Már két teljes órája nála ülök, de nem jutottunk semmire.

2017.11.6.    9


Hogyan adjuk el gyorsan lakásunkat?

Nem mindegy, hogyan látunk hozzá lakásunk eladásának, hogy az vonzó legyen az érdeklődők számára.

2017.9.22.    4


Négy hasznos ajándék férfiaknak

Összegyűjtöttünk négy olyan kiegészítőt, amit biztosan szeretni fog, és hasznát fogja venni a hétköznapokban.

2017.6.2.    8


Jobb formában

Jády Mónika

Kicsit nehéz a dolgunk, így, ünnepek után... Viszont mindenképpen jó, ha odafigyelünk az életmódunkra.

2017.4.19.    11


Eljegyzési fotózás

Szalay Mona

Az eljegyzési fotózás vidám, laza, kötöttségek nélküli, felszabadult, kellemes délutáni programot jelent.

2017.4.14.    16


Felejthetetlen lánybúcsú

Huszár Ágnes

Modern kori szokások, tippek, jó tanácsok, hogy felejthetetlen legyen a házasságkötés előtti leánybúcsú hangulata.

2017.2.15.    6


A legsikeresebb internetes vállalkozónők

Az internet nem csak a férfiak területe, számos nő épített fel világszinten is sikeres internetes vállalkozást.

2017.1.5.    13


Plus size divat 2017-ben

PR-cikk

Milyen trendek várnak a teltekre a következő évben?

2016.12.21.    16


Asztaldíszek gyorsan

Palkó Emese

Szuper gyorsan elkészíthető adventi asztaldíszek mindenkinek!

2016.12.10.    21


Ne ossz meg minden fotót!

Palkó Emese

A közösségi oldalakon eltöltött idő, szerves részét képezi életünknek. Könnyebb kapcsolatot tartani, és az exhibicionista hajlamainkat is ki tudjuk élni, akár képfeltöltés formájában.

2016.11.24.    22


Szégyen

Magyar Anett

Számtalan estém ért úgy véget, hogy megvertek. Abban reménykedtem, hogy a férjemnek ízlik a vacsora, hogy a szeretőjétől úgy tér haza, hogy kielégült, és az ágyba vágyik, aludni. Akkor elmaradna a verés, a fájdalom. (Olvasónk írása a felhívásunkra érkezett.)

2016.11.14.  2    28


Változtassunk!

Rajczi Viktória

Mindenki számára eljöhet a pillanat, mikor úgy érzi: lezárult életének egy szakasza.

2016.10.5.    14