Hopp-kopp!

Póda Erzsébet 2009.1.14. 8:58

Az élet olyan is, mint egy mese, meg nem is. A párkapcsolatokban is.

A minap összefutottam egy rég nem látott barátnőmmel. Nyúzott volt, keserű tekintete elárulta, hogy rosszban van a világgal. Kérdezgetni kezdtem, de nem igazán válaszolt, csak csupa igen és nem hagyta el a száját. Gondoltam, meghívom egy csésze forró teára, nem kellemes a jeges utcán álldogálni ebben az időben. Bergamotos teánkat kevergetve egyszer csak beindult, és egy szuszra elmesélte bánatát:

– Nézd, negyvenhárom éves vagyok, két lányom van, szinte már nagykorúak. Két éve váltam el a férjemtől, két évig tartó válási huzavona után. Teljesen kikészültem bele. A férjem egyik napról a másikra, szinte előzmények nélkül hagyott el. Egyik nap hazajött, összepakolta a holmiját és azt mondta, mást szeret. Idegösszeroppanást kaptam, mert azt hittem boldog család vagyunk. Szerettem a férjemet, tisztességesen elláttam anyai teendőimet, és érzésem szerint, mint feleség is megálltam a helyemet. Házasságunk alatt végig hű voltam hozzá, pedig akadtak jóképű férfiak, akik megkörnyékeztek. Az sem mondható rám, amivel a megcsalt nőket vádolják, hogy elhanyagoltam volna magam, mert sem túlsúlyos, sem ápolatlan nem vagyok és nem is voltam soha. Azt szokták mondani, hogy a korom nem látszik rajtam, és én sem érzem magam öregnek. Mégsem feleltem meg a férjemnek, mégis elhagyott, méghozzá egy fiatal, huszonéves éretlen csitriért, aki a lánya lehetne. Küzdöttem érte, de az a fiatal nő erősebb volt nálam. A férjem számára többet nyomott a latban, mint én és a két közös lányunk. Meg akartam beszélni vele a dolgot többször is, de nem állt szóba velem. A nőjével is próbáltam szót érteni, de csak flegmán vonogatta a vállát. Azt mondta, valami baj mégiscsak lehetett a házasságunkkal, ha a férjem őt választotta. Ő valamiben mégiscsak jobb, mint én. Persze, fiatalabb. A férjem pedig csak azt hajtogatta, hogy már nem szeret. Aztán a szeretője terhes lett, és tudtam, be kell adnom a derekamat. Nem kértem többé, hogy próbáljuk meg újra. De teljesen tönkrementem. Keserűségben, csalódottan, magányosan élek. Egyre csak azon töprengek, hol ronthattam el? A legnehezebben a magányt viselem el. A nappalok még csak elmúlnak valahogy, de az esték és az éjszakák elviselhetetlenek. Néha úgy érzem, megőrülök a magánytól! Gyűlölöm a férfiakat, soha többé nem akarok látni magam körül egyet sem.

Mérhetetlen keserűség áradt szavaiból, de minden gesztusából is. Pedig az élet nem ér véget a válással. Bizony, manapság egyetlen házas ember sem ülhet biztonságban a babérjain. Főleg a középkorú és attól idősebb férfiak esnek az úgynevezett kapuzárási pánikba. Örülnek, hogy „vadászösztönük” él még, s a fiatalabb nők felé hajtja őket. Úgy érzik, velük újrafiatalodnak, újra kezdhetik életüket.

Ám ez azért nem egészen így van, s ma már jócskán találkozhatunk nemrég még megfiatalodott sarmőrként viselkedő, mára viszont már pórul járt, gyorsan öregedő pasikkal... Akik sorsukba beletörődve tologatják az utcán a babakocsit, vagy homokoznak a játszótereken kicsi gyermekükkel, míg eközben fiatal feleségük élvezi az élet könnyebb oldalát: shoppingolnak a plázákban, divatos cuccokba öltözve szopogatják a koktélokat, vagy kevergetik kapucsínójukat a kávéházakban unatkozó barátnőjükkel, s legeltetik szemüket a fiatalabb Adoniszokon...

A középkorú, s annál idősebb férfiak már megalapozták jövőjüket, gyakran jól menő vállalkozásuk van, nem szenvednek anyagi gondoktól. Ha úgy érzik, családi életük ellaposodott, és nem teng túl bennük a felelősségérzet sem, megjutalmazzák magukat egy kis szórakozással. Előfordul, hogy csapot-papot otthagyva új életet kezdenek (de nem ritka, hogy „példás házasságban” élnek, csak éppen fiatal szeretőt tartanak). Úgy vélik, újrafiatalodtak, hiszen a fiatal partnernő szülhet közös gyermeket. A baba körüli teendők pedig elhitetik velük, hogy újra életerős, fiatal férfiúk. És persze anyagi gondjaik sem lesznek.

Egyik férfiismerősöm kesergett a múltkor: arról beszélt, milyen nehéz manapság megismerkedni egy okos, kedves, értelmes nővel. – Nézz körül! -- mondta. – Csupa gyönyörű fiatal lány. Ápoltak, szépek, testük tökéletes – fejük viszont üres. Csak csettinteni kell, és a férfiéi lesznek. Középkorú barátaim még válogathatnak is közülük.

Véleményem szerint ez nem ilyen egyértelmű, hiszen nagyon sok okos, értelmes, fiatal lány van, akire a fenti, nem éppen hízelgő megjegyzés egyáltalán nem érvényes. De valami mégsincs rendben, ha egyre gyakrabban hallhatunk hasonló véleményeket.

Tény, hogy mint mindig, a férjek határozottan jobb helyzetben vannak, mint feleségeik. A nők a válás után nehezebb helyzetbe kerülnek: egyedül kell nevelniük gyermekeiket, ha addig a háztartásban dolgoztak, munkát kell vállalniuk, anyagi helyzetük mindenképpen romlik, kevesebb idejük lesz magukra, így egy esetleges új partner találására is. Arról nem is beszélve, hogy keserűvé, csalódottá válnak. Önértékelésük szintje a padlóra esik, elhagyják magukat. Naponta keseregnek, egyre hajtogatják, mennyire magányosak.

Pedig! Az élet szép, és nemcsak egy férfi társaságában lehet teljes vagy érdekes, ahogy azt sok nő (tévesen) hinni akarja. Pedig ezek a nők, akiket becsaptak, megaláztak, átvertek, már tudhatják, hogy akkor sem volt nekik jó, mikor mellettük volt egy férj. Az élet ezernyi szépséget tartogat házasok és szinglik számára egyaránt, csak meg kell e szépségeket találni. Sokszor az orrunk előtt hevernek, de mintha könnyebb lenne önsajnálatba süllyedni...

Barátnőmet nem tudtam jobb kedvre deríteni. A kávézóból kijövet leejtette a kesztyűjét, s nicsak! Mint a mesében: egy kedves fiatalember máris ugrott, s felvette a földről. Néztem barátnőm arcát, de még csak nem is figyelt. Pedig a férfi igazán jóképű volt, és mosolygott is... S hogy az élet mesés mivoltáról még inkább bizonyítékot szolgáltasson, a szomszéd utcában találkoztunk barátnőm exével, aki beletörődve, arcán üres kifejezéssel tolta a babakocsit – új kedvese társaságának hiányában...

Lám-lám, milyen az élet! Néha övön aluli csapást mér ránk, máskor viszont megcsiklandoz a humorával...

Keserű barátnőm azonban ebből semmit sem vesz észre.