Hurrá, nyaralunk!

Bernád Emese 2005.6.6. 20:56

A nyár közeledtével egyre gyakrabban fordul meg fejünkben a gondolat: menni kéne!

Napi rohanásunkat megszakítva meg-megállunk az éppen útba eső utazási iroda előtt, és gondosan áttanulmányozzuk a kifüggesztett aktuális kínálatot. Hova, mikor, mennyiért -- számolgatjuk, de a végleges döntést szeretjük az utolsó pillanatig halogatni. Gyerekeink törik meg először a csendet, naponta friss híreket szállítva az ismerősök nyári programjáról.

Beszámolnak arról, hogy Zsoltiék Olaszországba mennek, Kittiék meg Egyiptomba, majd összekacsintanak a vacsora fölött és felteszik a már régóta bennük fészkelődő kérdést: „És mi hol fogunk nyaralni?” Még nem gondolkodtunk rajta, majd megbeszéljük -- próbáljuk leszerelni őket. Ám mikor másnap a kolléganőnk bemutatja a legújabb kis ruciját, amiben a görög tengerpart meghódítását tervezi, vérszemet kapunk és utazási prospektusokkal felpakolva megyünk haza.

Már az úti cél kiválasztása sem egyszerű, természetesen mindenki másra vágyik. Az anyuka napfürdőzésre és nyugalomra, apuka sok-sok látnivalóra és kis esti kiruccanásokra. A kisfiú élményfürdőre, játékokra, a kamaszlány pedig shoppingolásra és fiúkra. Megegyezni lehetetlenség, nem születhet olyan döntés, ami mindenkinek megfelel. A családfő végül megunja a sok kiabálást és veszekedést. Demokrácia ide vagy oda, elküldi a gyerekeket, mondván, majd a felnőttek eldöntik, hova is menjünk. A szinte örökké marakodó két gyerek duzzogva elvonul, és a csatabárdot elásva szervezkednek a közös ellenség, szüleik ellen. Párunkkal sikerül rövid időn belül kompromisszumra jutni, a gyerekeket pedig pár hőn óhajtott holmi megvásárlásának ígéretével lekenyerezni.

Az úti cél kiválasztásával azonban egyáltalán nem csökken a feszültség. Jaj, csak jól válasszunk, szép helyre kerüljünk, szép idő legyen, jól érezzük magunkat, ne történjen semmi baj -- ilyen és ehhez hasonló gondolatok keserítik meg a készülődést. Mivel menjünk, mennyi időre, mit vigyünk, mit vegyünk? Még el sem utaztunk, de már szeretnénk túl lenni az egészen. Hajtanánk előre az időt: alig várjuk a napot, hogy visszaérkezzünk, mert csak akkor fogunk megnyugodni, ha épségben és egészségben túléljük ezt a nyarat is!

A legsokszínűbbek természetesen a társasutazások. Mert bármilyen gondosan választjuk is ki az utazási irodát és az úti célt, sajnos nincs befolyásunk útitársaink kiválasztására. Íme néhány példa arra, hányféle útitárssal találkozhatunk majd (a teljesség igénye nélkül)!

A fontoskodó, tapasztalt utazó – Mindenről jó hangosan véleményt mond, a társaságot régebbi utazások emlékeivel traktálja. Már mindenhol járt, mindent ismer, mindenhez van hozzáfűzni valója. Állandóan összehasonlítja a látottakat az elmúlt évek látnivalóival, és természetesen a friss élmények maradnak alul. Akkor ott minden olcsóbb és szebb volt, jobban működött, jobban megszervezték. Sportot csinál az idegenvezető lejáratásából, lépten-nyomon kiegészíti a hallottakat, mindig az övé az utolsó szó.

A nyüzsgő – Minden lében kanál, mindenkit lerohan, igyekszik mindenkivel összebarátkozni. Önjelölt segédként sertepertél a csoportvezető körül: összeszedi a belépődíjak árát, közös programok előtt összetereli az embereket. Felkutatja a környéket, órákon belül megbízható információkkal rendelkezik a helyi üzletekről, tudja, mit hol érdemes megvenni.

A sznob – Igyekszik távol tartani magát a köznéptől, szinte az egész kirándulás tartama alatt csak videokamerájával társalog. Rezzenéstelen arccal nézi végig a múzeumok, képtárak látnivalóit, de issza az információkat. Az utolsó napon pár üveg bort és néhány helyi csecsebecsét vásárol. Hazaérkezvén vacsorára hívja ismerőseit: a vacsora alatt élménybeszámolót tart, majd borozgatás közben levetíti nekik a többórás képanyagot.

Az anyagias – Minden pénzét ékszerre és egyéb csecsebecsékre költi, de a múzeumi belépőkre sajnálja a pénzt. Ellenben behatóan ismerkedik a helyi kávézási szokásokkal, napjai nagyobb részét ugyanis ott tölti. Míg a többiek nézelődnek, ő szép kényelmesen elterpeszkedik egy fonott székben, és jeges kávét rendel. Gyakran akad még a csoportban egy vagány srác, egy libuska, egy szerelmespár, egy-két facér feleség vagy férj, hajadonok és legényemberek, akik vagy barátaikkal együtt vágtak neki az útnak, vagy a mama unszolására magányosan.