Kedves sárkány anyósom

Bernád Emese 2006.11.20. 20:56

Elismerem és elfogadom a személyre szabott biológiai óra meglétét, de nem szabadna engedni, hogy egyre hangosabb ketyegése elnyomja a józan ész szavát.

Mert az embernek szüksége van társra, családra, de talán mégsem ártana egy kis józan mérlegelés. Nehogy aztán cseberből vederbe pottyanjunk!

Melinda barátnőm, elmondása szerint, keményen megszenvedett a boldogságért. Mármint azért a valamiért, amit ő a boldogság szó alatt ért. Elvégre ízlések és pofonok…! Sok-sok magányos év után, harminc fölött végre sikerült kifognia élete párját, akit ugyan csak másodkézből tudott megkaparintani -- de ki törődik ilyen kicsiségekkel?

Minden nagyon szépen indult: rekordgyorsasággal megtörtént a szerelembe esés, pár hónapos udvarlás után Melinda a férfiú házába költözött. Festés, új bútorok és ágyak (mert kinek lenne gusztusa befeküdni a volt feleség helyére?!).

Csakhogy Melinda egy fontos dolgot kihagyott a jövő tervezéséből: second-hand pasija mellé egy second-hand anyóst is örökölt. Aki a közös családi ház földszintjén lakott.

Kezdetben minden zökkenőmentesen ment, hiszen a két nő érdekei közösek voltak. Melinda jól bevált női szokás szerint kígyót-békát kiabált elődjére, segített jövendőbeli anyósának a volt meny szidalmazásában. Aki ugyebár rossz anya, mert amikor csak teheti, a gyereket az apjához passzolja – konstatálták egyhangúlag.

Megjegyzendő, hogy a szapult fiatalasszony egy üzletben dolgozik, így amikor ráesik a hétvégi műszak, más lehetősége nem lévén, volt férjére bízta a kicsit. Gondolta, a gyereknek az apánál lesz a legjobb dolga. Aki mellesleg elfoglaltságai miatt gyakran az anyjának vagy újdonsült barátnőjének passzolta tovább a kislányt. Intő jelek, amelyekre azonban a szerelmes (vagy inkább férjhezmenési vágya miatt eltökélt) Melinda nem vett észre.

A fiatalok hetirendje egyszerű volt. Hétfőtől péntekig munka, hétvégén aztán jöhetett a kikapcsolódás. Lévén a férjjelölt mániákus horgász és motorbolond, amikor ideje engedte, megpakolta az autót vagy a motort, és kapásra fel! Melinda élvezte az állandó csavargást, saját dolgait és hobbijait félretéve teljes gőzzel vetette bele magát a férfi kedvteléseibe.

Egy darabig rendben mentek a dolgok, csakhogy a várva-várt baba megszületésével egyszeriben minden megváltozott. Az apuka nem volt hajlandó feladni megszokott kedvteléseit, meg különben is: mit csináljon egy bőgő csecsemővel? Etetni meg pelenkázni az anya dolga – vallotta.

Az újdonsült anyuka nem maradt sokáig egyedül, a „kedves” anyós hathatós segítségnek bizonyult. Felrohant, ha sírt a gyerek, mert ő, aki három gyereket felnevelt, majd megmutatja, hogyan kell egy gyereket megnyugtatni! Rohant az esti fürdetésre, mert ő, aki három gyereket felnevelt, tudja, hogyan kell egy apró-cseprő csecsemőt megfürdetni! Ha meghallotta a babasírást, még hajnalok hajnalán is képes volt felviharzani az emeletre, mert tűrhetetlen, amit ezek a mai anyák elkövetnek. Bezzeg ő három gyerekkel is megbirkózott, nála nem fordult elő, hogy estétől estére bömbölés verje fel a házat! Egy tehetetlen nőszemély miatt az ő fiacskája nem tud pihenni!

És egyre gyakrabban fordult elő, hogy Melinda az anyósával osztotta meg a hitvesi ágyat, férjecskéje meg a mama pihe-puha ágyában aluszkálta ki fáradalmait. A „kedves mama” teljespályás letámadással nyomult előre, és módszerei ellen nem igazán lehetett védekezni. Elvégre ő volt birtokon belül! És támadásait egyedül kellett kivédeni, hiszen Melinda élete párja a halak között keresett menedéket. Őt hidegen hagyta a nők közötti fegyvervillogás, szeretett volna kimaradni az otthoni dolgokból.

<,I>„-- Miért kell mindenből ekkora ügyet csinálni?” – kérdezte, ha Melinda panaszkodni kezdett. „-- Az anyám már idős, nem fog megváltozni. Próbálj kicsit a kedvében járni!” – tanácsolta. „-- Az exem is állandóan ilyenekkel idegesített” – szólta el magát egyre gyakrabban.

Aztán kibújt a szög a zsákból! Kiderült, hogy Melinda elődje azért hagyta el férjét, mert megelégelte anyósa intrikáit és férje nyámnyilaságát. Amikor megkérte férjét, hogy költözzenek külön a „kedves mamától”, az hidegen visszautasította. „-- Az anyámat nem hagyom!” – hangzott a zord válasz. A fiatalasszony pedig inkább a szoba-konyha albérlet kényelmetlenségét és a sovány kosztot választotta az emeletes családi ház és egy jól kereső férj helyett.

Melinda kénytelen volt felmérni és átértékelni helyzetét: ha nem akar a volt feleség sorsára jutni, fegyverszünetet kell kötnie a „mamával”. Hangszínt és modort váltott, férjével versengve kereste anyósa kegyeit. Képmutatása meghozta gyümölcsét: az „anyuka” újabban megszidja fiacskáját, ha hétvégén a halakat választja családja helyett.

És Melindával ilyenkor madarat lehetne fogatni. Igyekezetének gyümölcse beérett: megkapta megérdemelt anyósi dicséretét.

Hát van ennél nagyobb boldogság?!