Mi és a világ 1.

Kabók Zita 2006.12.13. 19:42

Munkatársunk önismereti és kommunikációs tréningen vett részt, és most legnagyobb örömünkre megosztja velünk tapasztalatait.

Nemrégiben egy felettébb érdekes és hasznos kurzuson vehettem részt. A kétnapos műhelymunka idején több olyan fogást is sikerült megtanulnom, melyek segítségével megkönnyíthetjük önmagunk és mások életét, munkáját. Kiegyensúlyozottabbak és boldogabbak lehetünk a munkahelyünkön vagy a családi életünkben.

Tanultunk arról, hogyan legyünk hatékony kommunikátorok. Hogyan és miért mutassunk pozitív és effektív hozzáállást és gondolkodást, és hogyan értékeljük magunkat kritikus szemmel.

A kommunikációnak jelentős szerepe van a mindennapi életünkben, és a munkahelyünkön is. Képzeljük csak el, amint gyermekünknek próbálunk valamit elmagyarázni. Mi történik akkor, ha szegényesen, nem világosan és megfelelően próbálunk az adott dologról felvilágosítást adni. A gyermek valószínűleg nem fogja megérteni, vagy másképp fogja értelmezni a mondanivalónkat, és éppen ezért az eredmény sem felel meg az elvárásainknak.

Ekkor pedig következik a megdorgálás, a negatív megjegyzések, amiért a gyermekünk vagy tanítványunk még erre sem volt képes. Holott mi követtük el a hibát, amikor valószínűleg nem használtuk hatékonyan a verbális és nem verbális kommunikáció eszközeit.

Vajon a megfelelő hangnemet, a megfelelő tónust, nyelvezetet vagy szavakat választottuk és használtuk? Világosak voltunk, és lényegre törően próbáltuk kifejezni a mondanivalónkat? Éltünk a szemkontaktussal, megfelelő volt az arckifejezésünk és a gesztusaink?

Azt, hogy valójában milyen szegényes kommunikátorok is vagyunk, egy nagyon egyszerű gyakorlattal próbáltuk ki. Hármas csoportokba voltunk elosztva, ahol két személy volt a hallgató, egy pedig a beszélő. A beszélő kapott egy ábrát (mely több különböző méretű geometriai alakzatot ábrázolt különféle helyzetben), melyet a másik két személynek kellett lerajzolnia a beszélő elmondása alapján. Természetesen a két rajzoló nem láthatta egymást. Mondanom sem kell, hogy a rajzok sokszor a valóságtól eltérőre, kuszára, furcsára sikeredtek. Sokan nem használtak egyszerű nyelvezetet, hiszen volt, aki a geometriai meghatározásokat nem értette. Sokan nem pontosították az ábra méretét vagy síkban való elhelyezkedését, vagy nem ellenőrizték, hogy a rajzolók már befejezték-e az előző lépést. Ezt az egyszerű gyakorlatot mi is elvégezhetjük otthon, ami után önkritikát gyakorolva felfedhetjük önmagunk számára azokat a dolgokat, amelyeket rosszul végeztünk.

Hiszen az, ha a hallgató nem érti a beszélőt, nem feltétlenül a hallgató hibája! Továbbá azt tanultunk még, hogyan legyünk aktív hallgatók és hogyan segítsük avagy bátorítsuk a beszélőt a mondanivalójában.

Amit nem szabad tennünk: soha ne kérdezzünk összetett, irányító vagy nem helyénvaló kérdéseket! Ne próbáljunk prédikálni, megszégyeníteni, vagy viccet csinálni a beszélőből. Ne figyelmeztessük vagy fenyegessük őt! Ellenben bátorítsuk a mondanivalójában, mutassunk együttérzést, kérdezzünk nyitott és zárt (melyre igennel vagy nemmel válaszolhatunk) kérdéseket, és foglaljuk össze, tisztázzuk a mondanivalóját!

És ne feledjük, sokszor a hallgatótól a beszélő nem azt várja el, hogy tanácsot kapjon vagy kritikát, hanem egyszerűen csak meg szeretné osztani velünk a tapasztalatait. Ugyanitt fontos szerepe van a nem verbális kommunikációnak is, hiszen nagyon lényeges, hogy a személyre figyeljünk, és az asztal kopogtatása helyett a kezünket nyugvó állapotba helyezzük.

(Folytatjuk)

Foto: Mihály Krisztián