Romantika


Halász Kata  2011.7.26. 3:00

Vajon alaptalan ez a nagy felhajtás a romantika körül...

...vagy csak arról van szó, hogy földhözragadt világunkban szégyelljük bevallani azt, hogy igenis vágyunk a fehér lovon vágtató, elképesztően sármos hercegre, akinek egyetlen célja van az életben és az nem más, mint szívünk meghódítása (?).

Tudjuk, hogy a férfiak elsősorban a logika nagymesterei, míg a nők érzelmi lények. Ebből pedig az következik, hogy a férfiak képtelenek leszokni arról, hogy mindent leegyszerűsítsenek, a romantika szó hallatán pedig maximum az jut eszükbe, hogy rózsa, bonbon és nyálas. A nők viszont nem létező tulajdonságokkal ruházzák fel a férfiakat és arra vágynak, hogy a férfiak pontosan az ellenkezőjét tegyék-mondják-gondolják annak, amit valójában tesznek, mondanak és gondolnak.

Ki tehát a hibás? Kit terhel a felelősség? A nőket, amiért olyan butaságokat várnak el a férfiaktól, amikről ők azt sem tudják, hogy mi fán terem? Vagy az erősebbik nem képviselői tehetnek arról, hogy ilyen siralmas a helyzetük a romantika terén?

Valahol a szívem legmélyén megértem a férfiakat. Egyszerűen, célorientáltan gondolkodnak, mindenük a probléma minél hatékonyabb megoldása – függetlenül annak természetétől. Ha a nő sír, azt szeretnék, hogy abbahagyja, mert számukra a könnyek egyértelműen negatív jelentéssel bírnak. Nehezen tudják tehát értelmezni a céltalan, „csak, mert jólesik” bömbölést. Azért beszélnek, hogy információt adjanak át, ezért megfoghatatlan számukra a vég nélküli cseverészés. Ők nem a beszélgetés öröméért cserélnek eszmét, a beszédet eszközként értelmezik és használják. Hasonló a két nem közötti különbség a romantika terén is. Mert mire vágyik valójában a nő, ha romantikát emleget? Bonbonra, virágra és gyertyafényes vacsorára? Vagy ezek csak szinonimái a gondoskodásnak és a törődésnek? Ki gondolkodik tehát rosszul: a nő, aki kimond valamit, de közben másra is gondol? A nő, aki csak sejtetni szereti a vágyait, utalni szeret rá, de nem szokása egyértelműen a férfi tudomására hozni? Vagy a férfi, aki ha kimond valamit, azt pontosan úgy is gondolja? Hiszem azt, hogy senki nem gondolkodik helyesen és mindenkinek igaza van. Ugyanis a titok nyitja a sorok mögött rejlik és abban a tényben, hogy ha megszakadunk is, mindig különbözni fogunk egymástól.

Mert mik azok a dolgok, amikre egy nőnek szüksége van egy párkapcsolatban? Gondoskodás, odafigyelés, harmónia és stabil biztonság (sok minden más mellett persze). Mindezek gyűjtőfogalma pedig nem más, mint a romantika maga. Tévedés tehát naplementére, Whitney Houston maratonra asszociálni. A szó értelmezése valahol elcsúszott és nem csak a férfiak, hanem a nők agyában is. A romantika mára nem kívánatossá vált, vastag porréteg fedi, és csak csendben sírdogálva áhítozik azután, hogy valaki végre leporolja, megtisztogassa, kifényesítse és újra felfedezze. Nem trendi romantikusnak lenni, illik letagadni, takargatni, nem bevallani. Viszont, ha a nők többsége irtózik a romantikától, akkor Hollywood miért gyártja futószalagon a romantikus filmeket? Nem beszélve a dél-amerikai szappanoperákról és a gyűrött szélű romantikus regényfüzetekről. Ki hazudik és miért?

Kár tagadni, a nők többségénél genetikailag kódolt a romantikára való hajlam. Rendben, használjunk más szavakat: a nők (és a férfiak) nagy része szereti érezni, hogy van valaki, akire támaszkodhat, hogy nincs egyedül ebben a világban. Szereti, ha kényeztetik, ha érzi, hogy tetszik valakinek. Ennek materiális megnyilvánulása a romantika maga. Kár, hogy a túláradó érzelmek, a naplemente látványa, a gyertyák táncoló fénye azonos lett a romantikával. Hiszen ez egy sokkal tágabb fogalom és mindenki számára mást jelent. Az ismerőseim körében végzett mini közvélemény-kutatás szerint a romantika a következőket jelentheti: „harsány közös nevetések, a viszontlátást váró izgalmasan türelmetlen percek” vagy: „azzal, akit szeretsz, együtt csináltok valamit, amit mindketten szerettek”, valamint: „ha a telefonokat le lehet lőni és teljes csöndben, a kanapén összebújva filmet nézni egy jó adag pattogatott kukoricával”.

Nem fog tehát senki kevésbé függetlennek és erősnek tűnni csak azért, mert szeret minőségi időt eltölteni a Kedvessel. Senkit nem fog kiverni a ragya, a romantika nem betegség, a romantikának nincs semmilyen kellemetlen mellékhatása, nem kell kikérni sem az orvos, sem a gyógyszerész véleményét. És a legjobb az egészben, hogy teljesen ingyen van!



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Kedves, elviszlek oda...

Robert H.Raven

Nemrégen a combfix harisnyák semmihez sem hasonlítható erejét énekeltem meg. Most a romantikával próbálkozom.

2011.6.27.  15   

A rovat további cikkei

Legyen rend a táskában!

PR-cikk

Köztudott, hogy a nők szeretnek úgy elindulni otthonról, akárhová mennek is, hogy szinte minden helyzetre fel legyenek készülve.

2020.9.16.   


Tíz érdekesség a kézilabdáról

A kézilabda, mint labdajáték egy népszerű sport.

2020.1.2.   


Az online társkeresés előnyei

Milyen előnyei vannak az online társkeresésnek? Az ismerkedés világa igen nagyot fordult az elmúlt évtizedekben.

2019.12.19.   


Kell-e nekünk? (X)

PR-cikk

Kell-e nekünk a karácsonyi ajándékvásárlási láz?

2019.12.19.   


Hogy kellemesen teljen az ünnep

Faar Ida

Megint eltelt egy esztendő, ismét apró fények gyúlnak a sötét utcákon.

2019.12.17.   


Miként segíthet a párterápia?

Egy párkapcsolat rendkívül érzékeny dolognak számít. Elég egyetlen negatív tényező és máris kibillenhet még a legharmonikusabb kapcsolat is az egyensúlyából.

2019.9.11.   


Hüvelykujj

Póda Erzsébet

Vajon melyik a kezünk leggyakrabban használt ujja manapság?

2019.5.5.   


Művészek vagyunk

Oriskó Renáta

Egy valami közös bennünk, művészek vagyunk, az élet művészei.

2019.4.29.   


Esély a jófiúknak

Joó Fruzsina

A női szívekért versenyző pasik közül általában a rosszfiúk kerülnek ki győztesen.

2019.4.28.   


A nők közötti barátság

Póda Erzsébet

A női barátságok különleges kapcsolatok: áthatja őket a jellegzetes női gyengédség. Nem is csoda, hiszen számukra fontosak az érzelmek.

2019.3.22.    24


Kiszállni a komfortzónából!

Dienes Mirtill

Sok munkáltató panaszkodik, hogy a fiatalabb generáció csak 1-2 évig marad egy munkahelyen, majd továbbállnak. Ha nem találnak már motivációt, nem sokat tétováznak.

2019.1.10.    13