Találmányok

Halász Kata  2011.2.7. 7:01

Melyek megváltoztatták a nők életét (I.rész).

Olyan lista ez, mely gyökeres változásokat hozott a gyengébbik nem mindennapjaiban. Nem csak találmányok ezek, vannak köztük felfedezések és olyan korábban már létező dolgok is, mely a nők kezében egyszerű tárgyakból különleges jelentéssel bíró szimbólumokká váltak.

Mikrohullámú sütő

A mikrohullámú sütő feltalálása a puszta véletlennek köszönhető. Percy LeBaron Spencer a második világháborút követően a radartechnológia kifejlesztésén segédkezett. Az egyik kísérlet alkalmával észrevette, hogy a zsebében lévő csokoládé megolvadt. Spencernek addigra már százhúsz szabadalmaztatott találmánya volt, így kíváncsi természete nem hagyta nyugodni és felismerte, hogy az édesség olvadását a radar által kibocsátott mikrohullámok okozták. 1946-ban szabadalmaztatta találmányát, az első, a maiakhoz képest hatalmas mikrohullámú sütőt (mely 180 cm magas és 340 kg volt) egy évvel később építette meg. A készülék teljesen megváltoztatta a nők életét, hiszen felgyorsította a konyhai munkát és jelentősen megkönnyítette a főzést a kevésbé tehetséges szakácsok számára is.

Fogamzásgátló tabletta

A fogamzásgátló tabletta nem csak egy nagyszerű orvosi teljesítmény eredménye és a születésszabályozás legfőbb eszköze, annál sokkal több. A tabletta a 1960-as években elősegítette a szexuális felszabadulást és új lendületet adott a feminizmusnak. Hatására átalakult a nyugati társadalmak családszerkezete, erősödött a nők gazdasági helyzete, hiszen ma már ők maguk határozhatják meg, mikor szeretnének gyermeket vállalni.
A fogamzásgátló ötlete a 19. századig nyúlik vissza, amikor orvosok megfigyelték, hogy a terhesség alatt szünetel a peteérés. Ludwig Haberlandt, az Innsbrucki Egyetem professzora az 1920-as évek elején petefészek-kivonattal kísérletezett, azonban ezzel a szakma 20 évig nem foglalkozott. Kevesen tudják, hogy az osztrák professzor jó kapcsolatban volt a magyar Richter Gedeonnal, akivel közösen dolgoztak a fogamzásgátló tabletta előállításán, de Haberlandt korai halála, majd a második világháború kitörése meghiúsította a tervet. Ezalatt (1929-ben) felfedezték az ösztrogéneket, majd a sárgatest hormont. Hosszú évek tudományos munkájának köszönhetően 1959-ben került az amerikai gyógyszertárakba az első kombinált fogamzásgátló tabletta, az Enovid, melynek atyja Gregory Pincus.
Két évvel később a Bayer Schering Pharma Európában piacra dobta az Anovlart. A fogamzásgátló kezdetben megosztotta az embereket, amit jól bizonyít, hogy csak a menstruáció szabályozására, kizárólag házas asszonyoknak, a férjük beleegyezésével írták fel a pirulát. A 60-as évek végén a tabletta a szexuális szabadság jelképe, nemsokára pedig a mindennapi élet része lett és megnyitotta az utat a további fejlesztések felé, hamarosan megjelentek a két-, majd a háromfázisú fogamzásgátlók.
Forrás: www.fokuszbanano.hu

Klórmész-oldat

Semmelweis Ignác sokat tett azért a 19. században, hogy a nők számára a szülés többé ne legyen egyenlő a halálfélelemmel. A magyar orvos a bécsi közkórház szülészeti osztályán kezdett el dolgozni, ahol a halálozási arány 57% volt. Hamarosan rájött, hogy maguk az orvosok okolhatók az anyák életének oly gyakori kioltásáért, mivel gyakran boncolás után végeztek vizsgálatokat a terhes nőkön. A felfedezésben egy barátja-kollégája sajnálatos halála segítette, aki egy boncolás alkalmával véletlenül megszúrta ujját a szikével. Semmelweis rádöbbent, hogy a gyermekágyi lázként ismert kór ugyanaz, ami barátjával is végzett. Miután felismerte, hogy a klórmész-oldatos kézmosás a megoldás, és kötelezte kollégáit az oldat rendszeres használatára, a szülészeti osztály statisztikai adatai azonnal jobb eredményt mutattak.
Szomorú tény, hogy teljesítményével senki nem foglalkozott, pedig eredményei forradalmiak voltak. Ennek egyik oka súlyos betegsége volt: paralízis progresszívában szenvedett (bénulással és elbutulással járó, egyre rosszabbodó kór), melyet valószínűleg egy gyermekágyi lázban elhunyt vérbajos asszony boncolásakor szerzett (akkor ugyanis puszta kézzel végezték a vizsgálatokat). A betegség olyannyira elhatalmasodott Semmelweisen, hogy hozzátartozói úgy döntöttek, kórházi kezelésre van szüksége. Az elmegyógyintézetben egy dulakodás következtében hunyt el.

Tampon

Már az ókori Egyiptom és Bizánc területén ismerték a tampon ősét: összecsavart papirusz- vagy gyapothengert használtak, az ókori görögök pedig gézt tekertek egy fapálcika köré. Az első modern kori tampon feltalálója férfi, akit felesége panaszkodása ösztönözte arra, hogy egy összetekert pamutszalagból és az eltávolítást megkönnyítő fonalból elkészítse a ma is használatos tampon prototípusát.
Dr. Matthew Martin 1929-ben szabadalmaztatta találmányát, amit később eladott a Tampax cég alapítójának, Gertrude Tendrichnek. A második világháború idején robbanásszerűen megnőtt a tampon népszerűsége, hiszen a nőknek munkába kellett állniuk és a termék jelentősen megnövelte a komfortérzetet. Az 1940-es években dr. Judith Esser-Mittag nőgyógyász kifejlesztette az első aplikátor nélküli tampont, melynek tömeggyártását az O.B. (Ohne Binde, azaz betét nélkül) kezdte meg.
Forrás: www.wikipedia.com

Nadrág

Az ókorban a nők és a férfiak is szoknyához hasonló ruhadarabot hordtak. Először az eurázsiai lovas nomádoknál terjedt el a nadrág viselése – nemtől függetlenül -, ugyanis nadrágban könnyebb volt lovagolni, mint szoknyában. Rómában csak a késői császárok idején kezdett népszerűvé válni a ruhadarab, de csakis a férfiak körében. Eleinte annyira meglepőnek találták a gallok nadrágviselését, hogy Gallia egy részét „nadrágosnak” nevezték.
A középkori Nyugat-Európában a magyarok hatására terjedt el a nadrág általános használata. Korábban főleg a hűvösebb éghajlatú északi országokban volt mindennapi ez a ruhaviselet, de nem csak a férfiak körében. Lappföldön és Grönlandon a nők is hordták. Hamarosan a nadrág világhódító útjára indult és különféle nadrágdivatok alakultak ki. Történelmi szerepe a francia forradalom idején vált igazán fontossá, amikor a culotte, vagyis a térdnadrág egyenlő volt a gyűlölt arisztokrata réteggel. A sans-culotte-ok tiltakozásuk jeléül hosszúnadrágot viseltek.
Bár a nadrág a férfiak privilégiumának számított, a nők is felfedezték, habár eleinte kizárólag fehérneműként hordták, majd tiltakozásul, polgárpukkasztásként kezdték el viselni. Marguerite Belengem-nek külön rendőrségi engedélye volt a ruhadarab viselésére, hogy így észrevétlenül surranhasson be III. Napóleon hálószobájába. Állítólag Ferenc József felesége, Sissi is szívesen hordott nadrágot, amikor magyarországi birtokait járta be. Érdekesség, hogy a párizsi nők számára a mai napig tilos engedély nélkül nadrágban az utcára lépniük.
A nők számára a legális nadrágviselést a sport elterjedése hozta el, de csakis praktikus megfontolásból volt engedélyezett. Angliában a lovaglóruhát safety habit-nek, azaz biztonsági ruhának hívták. Az első világháború előtt a párizsi divatházak a nadrágszoknyával próbálták megtörni a szoknya egyeduralmát, próbálkozásuk azonban nem aratott különösebb sikert. A 20-as évek társadalmi átrendeződése, a klasszikus férfi-női szerepek megváltozása új öltözködési szokásokat hozott, de az még mindig megdöbbentő volt, ha egy nő nadrágot hordott a hétköznapokban, így Marlene Dietrich is felháborodást keltett, amikor bő szabású, felhajtott szárú nadrágban mutatkozott. Hamarosan olyan hollywoodi sztárok járultak hozzá a nadrág elterjedéséhez, mint Katherine Hepburn, Audrey Hepburn, Greta Garbo és Marilyn Monroe. Nem kellett sok évnek eltelnie ahhoz, hogy a férfiasság szimbóluma meghódítsa a nők világát.
Forrás: www.wikipedia.com, www.divattortenet.hu

Hozzászólások

@

Küldés