Tiltott gyümölcs

Póda Erzsébet  2005.5.24. 6:53

A hűtlenség nem új jelenség, ugyanolyan régi, mint az emberiség maga. Már a mitológiai istenek is lépten-nyomon megcsalták házastársukat…

…és különböző átverésekkel, vagy kitalált történetekkel, kisebb-nagyobb hazugságokkal próbálták leplezni félrelépéseiket. Nem is csoda, hogy az emberek szorgalmasan követték isteneik példáját! A mai kor embere pedig semmi mást nem tesz, csak elődei nyomdokaiban jár.

Nézzünk csak körül az emberiség történelmében! Amióta létezik házasság, ugyanolyan régóta létezik kísérőjelensége a házasságtörés is. Az ókori Mezopotámiában a házasság szentségét nagy becsben tartották, a házasságtörőket vízbe fojtották, a tiltott szerelmi viszonyokat folytatókra pedig tűzhalál várt. Emellett azonban virágzott a prostitúció. Szerencsére a házaspárok el is válhattak, sőt a férjnek el kellett tartania exfeleségét.

Az ókori Kínában a férj megölhette házasságtörő feleségét, ő viszont akár ágyasokat is tarthatott, ha neje nem szült fiút neki. Az egyiptomi társadalomban szintén akadt példa házasságtörésre, melyet szigorúan büntettek. De engedélyezték a válást, ami általában igazságos ítélettel végződött. A görög társadalomban, ha az asszonyt rajtakapták, elűzték, a szeretőjét pedig agyonverték. A férfiak meg vígan élték világukat, válogathattak a különböző rangú és rendű örömlányok között. (Sőt a férfiak közti szerelmi viszonyt felsőbbrendűnek tartották.) A görög prostituáltak hierarchiája legtetején a hetérák álltak, a zene- és táncművészetben, az irodalomban, a politikában egyaránt jártas okos és szellemes nők – a gazdag görög férjek állandó barátnői. A japán társadalomban ugyanezt a szerepet töltötték be (s a mai napig is betöltik) a gésák.

Érdekes módon, a történelem folyamán a társadalom mindig az asszonyi hűtlenséget ítélte el, a férfiak – uralkodók, nemesemberek, tehetősebbek, de akár egyházi tisztségviselők is – az esetek túlnyomó többségében tarthattak szeretőket, ágyasokat. A kitartottakat ugyan megvetés övezte (főként, mert általában nőneműek voltak), ám ez senkit sem akadályozott meg abban, hogy a házasságon kívüli tiltott viszonyt nyíltan folytassák. Így volt ez még a prűd kommunista rendszer alatt, és ma sincs ez másképpen. Köztitok volt, hogy kihez jár a nős párttitkár elvtárs, s ma is tudja mindenki, kit hurcol ide-oda a menő vállalkozó-családapa csillogó-villogó, suhanó lízingelt márkás kocsijában.

Ugyanakkor soha, senki sem vonta és vonja kétségbe a szexuális hiányérzet miatt hódító, félrelépő férfiak apai képességeit. Annál inkább tisztességtelennek bélyegzik a hűtlen nőt, megkérdőjelezik családanyai alkalmasságát. Holott bizonyítottan ők azok, akik általában nem kalandvágyból, hanem komoly érzelmi okokból vállalják a házasságon kívüli kapcsolatot. A férfiak számára egyértelműen kisebb jelentőségű a saját hűtlenkedésük, mint a nők számára. Fordítva viszont már nem ennyire egyértelmű…(Na, vajon miért?…)

Semmiféle garancia nincs arra, hogy az oltár előtti hűségeskünket életünk végéig be tudjuk tartani. Hiszen ezernyi előreláthatatlan dolog, esemény közbejöhet. Az idő elteltével nem értjük meg egymás, nem értünk egyet a másik döntéseivel, melyek közös életünket alakítják. Nem egyezik a véleményünk a gyermeknevelésben. Csalódunk egymásban. Bántjuk, vérig sértjük házastársunkat, nem állunk ki mellette a nehéz pillanatokban, másként képzeltük a közös életet, másra vágyunk stb. A szürke, fárasztó hétköznapok nyomasztanak, változtatni szeretnénk, valami újra, izgalmasra vágyunk. A hosszú közösen eltöltött évek megtörhetik a szerelmünket, szeretetünket. S ami a legtöbb bonyodalmat okozhatja: szerelmesek leszünk valaki másba – ez ellen pedig nem létezik védelem. Hiszen tudjuk, a szerelmet nálunk hatalmasabb erő igazgatja.

Az emberek sokfélék, különböző értékrenddel. Valaki számára nem jelent lelkiismereti problémát „egy kis” félrelépés, másvalaki gyötrődik miatta, megint más nyomban a válóperes bíró elé siet. Ezerféle oka lehet annak, hogy a házastársak megcsalják egymást. Hogy miért teszik, ki tudja? Ezerféle válasz található a kérdésre. Mindenesetre, amióta a házasság intézményét ismerjük -- s amíg csak működni fog – létezik kísérőjelensége, a hűtlenség is.

Hiába figyelmeztetnek a próféták, hiába oktatják az embereket a vallási tanítók, hiába kardoskodnak az erkölcscsőszök – úgy látszik, az emberek számára a tiltott gyümölcs mindig is édesebb lesz!
Lehet, hogy hagyni kéne, hadd egyék…!

Hozzászólások

@

Küldés