Válunk, de miért? 1.

Jády Mónika  2007.1.17. 8:39

Elég nehéz lenne pontos statisztikai adatokkal kimutatni, hogy sorrendben mi okozza a leggyakrabban a házasságok felbomlását.

A válási okok között gyakran szerepel az alkoholizmus, a fizikai bántalmazás és a külső kapcsolat megjelenése. Mire a felek a bíróságig jutnak, kapcsolatuk gyakran annyira elmérgesedik, hogy csak a válás hozhat számukra megnyugvást. Vannak, akik a válóper benyújtását csak figyelmeztetésnek szánják, de ezzel általában már semmit nem sikerül megoldani. A statisztikák szerint a házasságok körülbelül 60%-a válással végződik. A válások nagy részére az első hét évben kerül sor.

Hogy miért? Sokan nem is ismerik egymást igazán, amikor az anyakönyvvezető elé állnak. Nem jó, ha túl sokat várunk a boldogító (?) igen kimondásával, de az sem, ha gyorsan ugrunk fejest a házasságba. (A szakemberek minimum egy, illetve maximum hat éves ismeretség után ajánlják a kapcsolat törvényesítését.) Egy német viselkedéskutató hosszú távú, 15 000 pár kapcsolatát vizsgáló felmérése szerint általában az a baj, hogy a párok nem képesek a lángoló szerelmet mély szeretetté alakítani. Kezdetben rózsaszín szemüvegen keresztül látják a másikat, és nem akarnak tudomást szerezni a hibáiról. „Minden párnak azt ajánlom, hogy a szürke hétköznapok tesztjeképp költözzenek össze még a házasságkötés előtt” -- mondja a szakember. Csak így lehet kipróbálni, hogy igazán egy hullámhosszon vagyunk-e a másikkal, képesek vagyunk-e együtt élni.

Azok, akik alapvető dolgokban nagyon különböznek egymástól (teljesen eltérő véleményük van a gyereknevelésről, a háztartás vezetéséről, pénzügyi és más fontos kérdésekről), képtelenek hosszabb ideig együtt élni. A közös vonások biztosítják a stabil házasság alapját – véli a párterapeuta, és ezt igazolják a felmérések is. Azokkal az emberekkel érezzük jól magunkat, akik többé-kevésbé olyanok, mint mi -- hasonló a gondolkodásuk, értékrendjük, érdeklődési körük.

Hogy két ember mennyire különbözik egymástól, az elsősorban a neveltetéstől függ. Sokaknak azért vannak nehézségeik a házasságban, mert nem vették figyelembe partnerük kulturális és szociális hátterét akkor, amikor összeházasodtak. A leendő párok számára az egyik legjobb tanács, hogy töltsenek minél több időt jövendőbelijük családjával. Figyeljék meg, hogyan viselkednek egymással, mi a véleményük a vallásról, házasságról, gyereknevelésről, hogyan bánnak a pénzzel, és hogy hangosan veszekednek-e, vagy nyugodtan beszélik meg a dolgokat. Az emberek általában olyanok, amilyenné nevelik őket. Ha a fiú azt látta otthon, hogy kizárólag az anya felelős a háztartásért és a gyereknevelésért, férjként valószínűleg ő sem fog rendszeresen porszívózni, mosogatni vagy gyereket dajkálni.

A súrlódások oka az is lehet, hogy az emberek az évek során teljesen természetes módon megváltoznak. A harmincadik életév pszichológiai és gyakorlati értelemben nagyon nehéz időszak a legtöbb házasságban. Mikor valaki eléri ezt a kort, másabbá válik, ami a párjának nem biztos, hogy tetszik. A férfiak gyakran önzőbbek, célirányosabbak és általában sokkal érettebbek lesznek. A nők ebben a korban már kevésbé függenek a másiktól, kevésbé hajlandók az együttműködésre és nem olyan félénkek. Egy bizonytalan férfi számára az ilyen változás lelki problémákat okozhat. Ha a nő sokkal érettebbé válik életének e szakaszában, mint a férje, akkor úgy érzi, férj helyett egy gyerekkel él együtt.

(Folytatjuk)

Hozzászólások

@

Küldés