Visszavonulás


Kabók Zita  2005.4.5. 16:26

Manchesteri munkatársunk története a váratlanul érkezett földijeiről, akik optimistán nekivágtak a nagyvilágnak, mert azt hitték, nyugaton az élet egyszerűbb, ott a legkönnyebb a pénzkeresés.

A következő nap is ugyanúgy kezdődik, mint a többi az elmúlt héten. A fiúk reggeltől estig munkát keresnek -- de semmi kecsegtető hír, sőt egyre rosszabb. A pénz gyorsan fogy, bevételük pedig nincs, szállásuk meg pláne. Egy napon biztató hírekkel érkeznek: miszerint találkoztak egy szlovák fiúval, akinek van egy háza, amelyet kiad nekik. Halvány reménysugár a párás és szürke Angliában. Én ugyan kételkedem abban, hogy előleg nélkül befogadja őket, de a fiúk erősködnek, hogy semmit sem kell fizetniük a lakbéren kívül. Közeledik a hétvége, így ismét felhívják a fiút, de kiderül, hogy előleg nélkül bizony nem megy. Már se pénz, se lakás, a helyzet nagyon leromlik.

A munkahelyeken mindenki ígérget: gyertek vissza ekkor meg akkor, menjetek ide meg oda -- pontos választ senki sem ad. Mi is egyre idegesebbek vagyunk, hiszen a lakásunkban lakik négy fiú, és semmi remény arra, hogy a helyzet hamarosan megváltozik. A lakótársunk nemsokára visszajön a szabadságáról. A fiúk is tudjak, hogy ez az utolsó hétvégéjük nálunk, aztán menniük kell.

Finoman megemlítem nekik, hogy fizethetnének, hiszen rendszerint így szoktunk megegyezni, ha a barátok, barátnők nálunk maradnak. Nem nagyon tetszik nekik a javaslat, kritikát is kapok egyiküktől, és egy megjegyzést, hogy ő bizony fordított esetben biztosan nem fogadna el tőlem pénzt. Úgy gondolom a fordított eset otthon az lenne, hogy anyucija és apucija befogad ugyan minket pár napra, és ők fizetik a számlákat – nem a nevezett fiú. Itt viszont más a helyzet: itt mindnyájan keményen megdolgozunk minden fontért. Persze én sem azt várom, hogy fizessenek egy halom pénzt, de talán hozzájárulhatnának egy kicsit, vagy legalább segítenének, és normálisan viselkednének…

Eljön a (majdnem) utolsó este, a fiúk elmennek. Mi kitakarítunk, összerakodunk, pihenünk. Vasárnap van. A fiúk közül ketten London felé veszik az útjukat, barátokhoz mennek, a másik kettő csak úgy elindul a semmibe. Este tízkor jön egy esemes tőlük, melyben azt kérik, maradhassanak meg egy éjszakát, másnap pedig elmennek Hollandiába. (Anglia már nem is elég?) A fiúk az utolsó napon kedvesek voltak, és mindent megköszöntek. Szívből kívántam nekik sok szerencsét.…

…A történet itt befejeződik, azóta nem közölték velem, mi lett a történet vége. A hozzám érkező hírek szerint az egyikük Londonba ment, és egy zsidó családnak kezdett el dolgozni. A másik rögtön hazaindult. Ketten eltöltöttek Hollandiában egy-két hetet, aztán ők is az édes otthont választották.

A legutolsó hírekben az egyik fiútól azt hallottam, hogy soha többé nem akar külföldre menni, neki otthon tökéletesen megfelel. A másik ismét Hollandiába szeretne menni, mert állítólag kecsegtető ígéreteket kapott. Közben otthon olyan hírek kaptak szárnyra, hogy a fiúknak már nagyon jó munkahelyük van. Azóta meglehet, már én is gonosz boszorkánnyá változtam a történeteikben …

Most magam előtt látom az arcukat, amikor megérkeztek: tele vágyakkal, tetterővel és reményekkel. Nevettek, viccelődtek, feszítette őket az energia, és alig bírták kivárni, hogy meghódítsák a munkaerő-piacot. És látom őket, amikor elmentek: csalódottan vonszolják a kofferokat a lépcsőn lefelé, amikből a ruhák talán még egyszer sem kerültek elő. Húzzák a csomagokat a vizes járdán, néha felszökik a víz, és égő cigarettacsikket dobnak a földre. Fáradtak, kifacsartak, a léptük sem bizakodó már. De talán elmondhatják, hogy itt is voltak.-- Manchesterben.

Hihetetlen számomra, hogy az életerős, tettre kész, belevaló fiúk, akiket itt rögbijátékosoknak véltek, ilyen hamar feladták a reményt, és mindazt, amiért idejöttek. Semmi küszködés, semmi igyekezet, semmi kitartás. Hamar túladtak a nézeteiken, melyek néhány héttel ezelőtt még megrendíthetetlenek tűntek.
De talán már belátják, hogy mégsem olyan könnyű talpon maradni egy idegen világban, nem egyszerű beilleszkedni a másféle társadalomba, pláne egzisztenciát teremteni, és megspórolt kövér bankókat hazavinni. Talán most már ők is elhiszik, hogy itt sem röpködnek pénzérmék a levegőben. És hiába száguldozik annyi BMW és Jaguár, az élet nem ezzel kezdődik, és nem is erről szól.
Bizony az élet idegen földön olyan, mint a művészet -- születni kell rá.

(Vége)



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Váratlan vendégek

Kabók Zita

Manchesteri munkatársunk igaz története arról, hogyan nyújtott jó szívvel és gyanútlanul szállást földijeinek, és azok hogyan éltek vissza a vendégszeretetével.

2005.2.22.   

A rovat további cikkei

Hogyan adjuk el gyorsan lakásunkat?

Nem mindegy, hogyan látunk hozzá lakásunk eladásának, hogy az vonzó legyen az érdeklődők számára.

2017.9.22.    1


Négy hasznos ajándék férfiaknak

Összegyűjtöttünk négy olyan kiegészítőt, amit biztosan szeretni fog, és hasznát fogja venni a hétköznapokban.

2017.6.2.    8


Jobb formában

Jády Mónika

Kicsit nehéz a dolgunk, így, ünnepek után... Viszont mindenképpen jó, ha odafigyelünk az életmódunkra.

2017.4.19.    11


Eljegyzési fotózás

Szalay Mona

Az eljegyzési fotózás vidám, laza, kötöttségek nélküli, felszabadult, kellemes délutáni programot jelent.

2017.4.14.    16


Felejthetetlen lánybúcsú

Huszár Ágnes

Modern kori szokások, tippek, jó tanácsok, hogy felejthetetlen legyen a házasságkötés előtti leánybúcsú hangulata.

2017.2.15.    6


A legsikeresebb internetes vállalkozónők

Az internet nem csak a férfiak területe, számos nő épített fel világszinten is sikeres internetes vállalkozást.

2017.1.5.    13


Plus size divat 2017-ben

PR-cikk

Milyen trendek várnak a teltekre a következő évben?

2016.12.21.    16


Asztaldíszek gyorsan

Palkó Emese

Szuper gyorsan elkészíthető adventi asztaldíszek mindenkinek!

2016.12.10.    21


Ne ossz meg minden fotót!

Palkó Emese

A közösségi oldalakon eltöltött idő, szerves részét képezi életünknek. Könnyebb kapcsolatot tartani, és az exhibicionista hajlamainkat is ki tudjuk élni, akár képfeltöltés formájában.

2016.11.24.    22


Szégyen

Magyar Anett

Számtalan estém ért úgy véget, hogy megvertek. Abban reménykedtem, hogy a férjemnek ízlik a vacsora, hogy a szeretőjétől úgy tér haza, hogy kielégült, és az ágyba vágyik, aludni. Akkor elmaradna a verés, a fájdalom. (Olvasónk írása a felhívásunkra érkezett.)

2016.11.14.  2    28


Változtassunk!

Rajczi Viktória

Mindenki számára eljöhet a pillanat, mikor úgy érzi: lezárult életének egy szakasza.

2016.10.5.    14