Adjuk önmagunkat!

Szendi Tünde 2014.1.22. 4:19

Sokszor tapasztaljuk, néha talán magunkon is, hogy nem tudunk mit kezdeni egymással, mintha nem lenne mondanivalónk egymásnak.

Népszerű a felfogás, miszerint megházasodni, családot alapítani elég akkor, ha kiépítettük a karrierünket, vagyis a harmincas éveinkben.

Egy másik elmélet is velünk él: a „régi világ“ törvénye, vagyis hogy aki húszas évei elején nem megy férjhez, az már vénlány, azzal valami baj van, mert hiszen a „dolgok rendje”, hogy a lányból fiatalon asszony és anya legyen.

Ismerkedési szokásainkat ezek a velünk élő elméletek is befolyásolják. Sokkal nagyobb jelentősége van azonban annak, hogy mi van a fejünkben önmagunkról, a párkapcsolatról, a házasságról, a családalapításról. Gondolataink ugyanis mi magunk vagyunk, ezt már régóta tudjuk. Aki tehát azt gondolja, hogy minden férfi szemét, aki csak kihasználja a nőket, nagy valószínűséggel ilyen férfiakat fog megismerni. Aki pedig hisz a férfiak lovagiasságában, udvariasságában, kedvességében, ilyeneket fog bevonzani. Kivételek persze vannak, a hitet egymás értékességében, jóságában viszont a csalódások, fájdalmak ellenére is érdemes megőriznünk.

Sebő Ferenc népzenetudós a napokban egy interjúban azt mondta: „rohanunk a barbár világba“. Nem tudunk kommunikálni, kapcsolatba kerülni egymással – beszélgetéssel sem; érintéssel, mozgással, amit a tánc is jelent, meg pláne nem. Sokszor tapasztaljuk, néha talán magunkon is, hogy nem tudunk mit kezdeni egymással, mintha nem lenne mondanivalónk egymásnak. Pedig dehogyis nincs! Próbáljuk csak ki: beszélgessünk el egy szimpatikus idegennel a buszon, a váróteremben! Rájövünk majd, hogy egy-egy összemosolygás, néhány kedves szó micsoda szívderítő, önbizalom-növelő, emlékezetes érzés tud lenni!

Az érzékeny lelkű újságíró, Schäffer Erzsébet, egy nagy színészről szóló interjújában írja, hogy mennyire fontos a játék egy férfi és egy nő között, hogy tudjanak egymással játszani. A férfi tudjon udvarolni, a nő az udvarlást fogadni, viszonozni. Tudunk-e, akarunk-e, szeretünk-e játszani?

Napjainkban az ismerkedés számos formája adott: aki társaságot kedvelő, ismerkedhet különböző rendezvényeken, szórakozóhelyen, aki kevésbé kedveli a nyüzsgést, könnyen társat találhat az interneten a különböző közösségi oldalakon, társkeresőkön. Legyen az személyesen vagy online, fontos, hogy nyitott szívvel, a másik valódi megismerésének szándékával közelítsünk, és adjuk önmagunkat! Ismerkedni minden életkorban, minden állapotban lehet, csak akarni, lépni kell! Aki pedig kopogtat, annak előbb vagy utóbb, de ajtót nyitnak!