Ismerkedési színterek

Faar Ida 2014.2.25. 3:25

Internet, közösségi oldalak, bulik és diszkók világa.

Elnézve a „mai fiatalokat”, így 39 évesen, veszettül öregnek érzem magam. Minimum 102 évesnek a mára már elavultnak számító álmodozásaimmal, és a társkeresésről, ismerkedésről, szerelemről vallott ódivatú „elveimmel”...

Nem kell messze mennem ahhoz (mert saját környezetemben is nap, mint nap látom), hogy teljes bizonyossággal állítsam: a ma serdülő nemzedéke igencsak könnyen és gyorsan veszi azokat az akadályokat, amelyeket „bezzeg az én időmben” évekig tartó folyamatok eredményeként értünk el. Pillanatok alatt ismerkednek, sokszor teljesen ismeretlenül is megbíznak egymásban, a testi

kapcsolat létesítését nem feltétlenül előzi meg szerelem, akár párhuzamosan több vasat is tartanak a tűzbe, és viszonylag könnyen túladnak a másikon, ha nem klappol valami.

Hol, mikor és hogyan ismerkednek?

Nos, mindenhol, mindenkor, és nyílt lapokkal játszva. Az iskola, az ismerősök, a barátok mellett ott van még a hatalmas közösségi játszótér, a facebook, ahol aztán lehet pózolni, lehet magunkról többet állítani, és sajnos gyakran direkt megtéveszteni másokat. Már a kisiskolásnak is saját profilja van, ahol – mit sem sejtve az internet veszélyeiről – bátran oszt meg magáról minden információt, fényképet, gondolatot. „Szerelmek” tucatja szövődik az éteren át (azért írom idézőjelbe a szerelem szót, mert elképzelni sem tudom, mennyire lehet megismerni valakit monitoron keresztül), ahol aztán bárki bármit elhitethet magáról, ha akad rá olyan, aki el is hiszi.
Szintén népszerű ismerkedési színtér még a bulik és a diszkók világa. A hely, ahol sokszor kötelezettségek nélkül számtalan kapcsolat szövődik és ér véget órák leforgása alatt, annak minden veszélyével együtt.

És ott a másik véglet: azok, akik a munka miatt úgymond „elfelejtettek élni”, s mire feleszméltek a partiképes jelöltek elfogytak a környezetükből. Ők azok, akik kétségbeesetten keresik a másik felüket. Nekik már nehezen megy az ismerkedés, gyanakvóak, félénkek, rettegnek az ismeretlentől, így az esetek 70 százalékában nem is tesznek meg semmit azért, hogy társra leljenek, a társkereső hirdetésekről vagy weboldalakról pedig hallani sem akarnak.

Mindenkinek van valahol egy másik fele – egy ember, aki pontosan kiegészíti őt. Csak az a nagy kérdés, hogy vajon mindenki képes-e megtalálni az „igazit”? A válási-statisztikák, azt hiszem, megadják a választ...