Kérem a következőt!
Mi az, amit szóvá kellene tennünk, és mi az, amit nem…?
Érdekes lenne kiszámolni, hogy életünkből hány napot töltünk várakozással. Talán nem is napokban, hanem hónapokban, sőt években mérhetnénk a haszontalanul töltött időt. Mert annak érezzük, ha hosszú perceken át sorakozunk a boltok pénztárainál, a posta ablaka, a hivatalnokok vagy az orvosi rendelő ajtaja előtt. De néha még akkor is órákat kell várakoznunk, ha időre érkezünk az orvoshoz, a fodrászhoz, a kozmetikushoz. És éppen, amikor a legjobban sietnénk, minden és mindenki ellenünk dolgozik. A kasszát az orrunk előtt lezárják, a pénztáros elrohan (elcammog) a szupermarket végébe felváltani az ötezrest, a postán a leglassabban haladó sorba állunk be, az orvost sürgős esethez riasztják, a hivatalban egy barátságtalan alak elénk tolakszik…
Ez utóbbi történt egyik kolléganőmmel is, aki nem hagyta szó nélkül a dolgot. Leteremtette – mégpedig jogosan – a nagydarab bunkót, de az nem tanúsított megbánást. Sőt kolléganőm felmenőinek nem éppen kedves felemlegetése után pár pofont is kilátásba helyezett. Kolléganőm a hivatalból kilépve többször is körülnézett, hátha az agresszív alak valahol lesben áll…
Talán az a baj, hogy kevesen merünk szólni. Pedig nem fenyegetnek meg mindenkit! A szomszédos Ausztriában – saját fülemmel hallottam – még a toaletten is szóvá teszik az előzködést. Nálunk a szemtelenje különféle kifogásokkal, vagy anélkül bárhol előre tolakszik, majd dolgát elintézve elégedetten távozik. Az órák óta várakozók pedig csak magukban morognak.
A sorszámos rendelőkben sem jobb a helyzet. Ezért sokan már egy órával a rendelés előtt ott állnak a bezárt ajtó előtt. Én is így tettem nemrégiben. Ám hiába keltem hajnalok hajnalán, megelőztek. Nyolcan álltak előttem, és mégis a tízes cédula jutott nekem. Nem sokáig tétováztam, megkérdeztem, hová tűnt a kilences. Hirtelen síri csend lett…
Végül a sorban előttem álló kijelentette, hogy a barátnőjének tépte le a számot. Mikor nem hagytam annyiban, a nő szó nélkül kezembe nyomta a kilencest. Majd a cédulák felé sandított, és le is tépte volna a következőt, ha a többiek zúgolódni nem kezdenek… „-- Nagyon jól tette, hogy szólt!” – fordult felém egy idős hölgy.
El is határoztam, máskor sem hagyom annyiban -- a szemtelenséget nem tolerálom!
Hozzászólások
Kapcsolódó cikkek
Toleranciát mindenkinek!
Kolléganőnk bizony elkésett az októberi hónap témájának feldolgozásával. Értékes és érdekes gondolatait azonban mindenképpen érdemes elolvasni!
2006.11.1.
Tanulható-e a tolerancia?
Szerintem a tolerancia azt jelenti: elismerni és elfogadni a másik is ember.
2006.10.19.
A másság jegyében
Az ember hajlamos elítélni a másikat, csak azért, mert más nyelvet beszél, más a nemzetisége, hovatartozása, vagy mások a nézetei.
2006.10.16.
Mit toleráljunk és mit nem?
Az utóbbi hetekben csak azt hallani, hogy a politikusok üzengetnek egymásnak, ahelyett, hogy közösen keresnének megoldásokat az égető problémákra.
2006.10.15.
Tolerancia
Bevallom, nem szeretem a tolerancia szót. Amikor valaki azt mondja, hogy jól tolerálja a fájdalmat, akkor ez azt jelenti, hogy bizonyos mértékig tűri, hogy fájjon.
2006.10.13. 6
Elsősorban emberség
Másnak vallani magunkat ma olyan, mintha útlevelet váltanánk a sikerhez.
2006.10.12. 3
A rovat további cikkei
Meleg-hideg-meleg
Egy fiatal pár sétál az utcán kézen fogva. Hogy miért meglepő ez? Mert a pár két fiúból áll.
2006.10.11. 8
Hétköznapi toleranciáim
Szerintem én nagyon toleráns vagyok. A tűrőképességem a végtelenbe nyúlik.
2006.10.8. 1
Nem vagyunk egyformák!
Ezúttal fiatal kolléganőnk írt bevezető cikket a Hónap témájáról, a toleranciáról.
2006.10.6.