Tanulható-e a tolerancia?

Vég Erzsébet  2006.10.19. 7:18

Szerintem a tolerancia azt jelenti: elismerni és elfogadni a másik is ember.

Tolerancia: ízlelgetem a szót. A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint: „latin eredetű, elsősorban türelmességet jelent mások véleménye, főleg vallása, világnézete, etnikai vagy nemzeti hovatartozása, illetve más egyebek iránt.” Magába foglalja még a konfliktustűrő képességet, a jogegyenlőség elfogadását és az erőszak elutasítását.

Meglepve, de örömmel olvastam, hogy létezik Tolerancia Díj. 1992-ben alapította az Autonómia Alapítvány kuratóriuma, azzal a céllal, hogy az egyéni és közösségi tolerancia témájával foglalkozó újságírókat kitüntetesse, így elősegítse a társadalmi szolidaritás fejlődését.

Sokat töprengtem, vajon mitől függ, hogy kivel és mennyire vagyunk toleránsak? Arra jutottam, hogy saját esetemben függ a magam és a másik ember hozzáállásától (érzelmi intelligencia?), hangulatától, az éppen aktuális időjárási frontoktól is. Abban is hiszek, hogy a másik ember tükör. A magunk hibáit, hangulatait és türelmetlenségeit tartja sokszor elénk. („Ne a tükröt átkozd, ha a képed ferde…!”) A fiamon gyakran észreveszem, hogy ha én rossz hangulatban vagyok, ő is sokkal érzékenyebb, sírósabb (hisztisebb -- ha úgy tetszik).

A másik dolog, amiről elmélkedtem, hogy tanulható-e a tolerancia. Sokak (főleg szakemberek) szerint igen. Legalábbis az erőszakmentes kommunikáció. Már Magyarországon is részt vehetünk ilyen tréningeken (A program kidolgozója egy bizonyos Marshall Rosenberg, amerikai pszichológus). Weboldalukon találtam egy hasznos mondatot: „Az erőszakmentes kommunikációban olyan eszközt ismertem fel, amelynek segítségével egyre nagyobb szabadságot, tudatosságot és nyugalmat teremthetek magamban és környezetemben. Párbeszéddé alakulnak a konfliktusok, örömtelivé válnak a kapcsolatok.”

Úgy döntöttem, ezt nekem is meg kell próbálnom. Számtalanszor közlik ugyanis velem mások, hogy nem az a baj, amit mondok, hanem ahogy… Leginkább persze életem párja panaszkodik erre, máskor az anyukám, megint máskor a nővérem. Elismerem, van mit tanulnom a magam és a legközelebbi hozzátartozóim érdekében is. Rögtön találtam is ehhez egy vélhetően hasznos könyvet, lévén a tanfolyamokra egyelőre a két pici gyerekemtől nem igen jutok el.
A könyv címe: „A szavak ablakok vagy falak” (Marshall Rosenberg írta)

Mit tanulhatunk meg a könyvből?
* A lehetséges konfliktushelyzetek békés párbeszéddé alakítását.
* A dühbe és depresszióba torkolló gondolkodásmódunkkal való szakítást.
* Olyan kifejezésmódot, amely segít elkerülni az ellenségeskedést.
* Együttérzéssel kommunikálni, felhasználva az empátia gyógyító erejét.
* Minden megnyilvánulásban meghallani a „köszönöm” és a „kérem” szavakat.
* Teljesebbé tenni az életet magunk és mások számára.

Úgy érzem, hogy ha a felsoroltak közül csak egyet is tudok teljesíteni, már megérte a fáradtságot.

Hozzászólások

@

Küldés