Hogy kellemesen teljen az ünnep

Faar Ida  2023.12.12. 2:09

Megint eltelt egy esztendő, ismét apró fények gyúlnak a sötét utcákon.

Valamiféle megmagyarázhatatlan, varázslatos érzés száll az emberekre, ami melegséggel tölti meg a mindennapos rohanásban megkérgesedett szívüket. Közeledik az ünnep, ami „hivatalosan” is a szeretetről szól, az ünnep, amelyet, ha hagyjuk, bizony nagyon sok tényező megkeseríthet, és fájdalmassá tehet.
Hogy miképp kerülhetjük el ezeket a buktatókat?


Nem kell annyira akarni!

A tradicionális modell szerint a karácsony állandó kellékei: izgatott gyerekek, süteményeket gyári mennyiségben előállító nagymama, titkolózó férj, hatalmas díszektől roskadozó fenyő, csillagszóró és gyertyafény, rokonlátogatások sora, bejgli, zserbó – minden jó. Mindez nagyon szép is – lenne –, ha a magas elvárások szorításában az ember lánya nem rokkanna bele a készülődésbe, és válna évről-évre rémálommá az ünnep. A gyerekek hisztériája, a modern nagymamák „építő”, de egyben idegőrlő kritikája, a nemtörődömségtől üveges tekintetű férjek, a tűleveleit már az első napon levetkőző fenyő, a gyertyától lángra kapó függöny, az odaégett ételek bűze, és a szinte már tehernek számító rokonság – bizony pont a legmeghittebbnek szánt ünneplést teheti tönkre.
Bármennyire is nehéz betartani, ne akarjunk mindenáron ünnepelni! Ne akarjunk megfelelni a kereskedelem marketingfogásainak! Ne dőljünk be a fogyasztásra, költekezésre buzdító reklámoknak! Attól még lehet szép az ünnep, ha nem kerül az asztalra méregdrága ital és különleges alapanyagból készült étel; vagy ha nem vesszük meg a legújabb plazmatévét, vagy mobiltelefont.

Ne maradjunk teljesen racionálisak!

Vannak, akik szerint a karácsony megünneplése butaság, és értelmetlen pénzkidobás, amely csak arra jó, hogy becsapja a gyerekeket ahelyett, hogy felvilágosítaná. Nem szabad senkitől sem elvenni a karácsony varázsát, a remény és a csodavárás misztériumát! Lehet, hogy a mindennapok néha felőrlik az érzelmeket, de mindenkinek hinnie kell valamiben, mindenkinek szeretnie kell valakit ahhoz, hogy boldogulni tudjon az életben. Ha ez nincs meg, ha erre képtelenek vagyunk, sürgősen el kell gondolkodni arról, vajon hol ronthattuk el a kapcsolatainkat? Vajon mi lehet a baj a hozzáállásunkkal, és mit tehetnénk annak érdekében, hogy ez pozitív irányban változzon?

Ne legyünk a rossz szokások rabjai!

Ami nem megy, nem kell erőltetni – tartja a mondás, és milyen igaz. Ami az elmúlt években nem okozott örömet az ünnepen, az most sem fog. Próbáljunk ki új dolgokat, alakítsunk ki új szokásokat! Ha eddig feszültséget okozott az, hogy rokonokat kell látogatni, most dönthetünk úgy, hogy szűk családi körben ünnepelünk. Ha eddig fárasztó volt a sütés-főzés, menjünk el pár napra valahová, ha a pénztárcánk megengedi.

Soha ne versenyezzünk!

Úgysem lesz jó vége. A „Szomszéd kétméteres fát vett! ”, vagy a „Bezzeg a húgoméknál fényárban úszott az egész ház” – típusú mondatok megmérgezik az ünnepet. Ne akarjunk senkivel sem versenyre kelni, nincs értelme. Örüljünk annak, ami van, hisz az anyagiak mindenkinek más feltételeket szabnak! Soha ne azt nézzük, hogy mi mindenre nem telik. Az ünnep egyébként sem szabadna, hogy az ajándékok pénzben kifejezett értékéről szóljon, hanem a figyelmességről, a törődésről – arról, hogy milyen sokat jelentünk másoknak.

Engedjük el a mindennapos gondokat!

Erre a pár napra tegyük félre a gondokat és hagyjuk, hogy átjárjon az ünnep meghitt varázsa. A problémák úgyis megvárnak, senki sem fogja megoldani helyettünk. Ne aggodalmaskodjunk, ne szorongjunk – töltsünk kellemesen minden percet azokkal, akiket a legjobban szeretünk.

Örüljünk!

Bármit is kapunk ajándékba, legyen az akár egy ölelés, egy nem várt látogatás – örüljünk! Legyünk elégedettek, hisz a szeretet nem mérhető pénzben. Tudatosítanunk kell: gazdagabbak azok, akiket nem a pénz tesz gazdaggá, hanem az érzelmei, érzései, a tudása, képességei.

Ne legyünk egyedül!

A legrosszabb helyzetben mindig azok vannak, akik ezen a családi ünnepen kénytelenek egyedül lenni. A magány, a mellőzöttség érzése nagyon sokszor ébreszt rossz gondolatokat – de ne hagyjuk! Keressünk már az ünnep előtt olyan elfoglaltságot, tevékenységet vagy akár olyan társaságot (lehet, hogy egy másik ismerősünk is egyedül töltené az ünnepek), ami/aki leköti a figyelmünket.
Örüljünk annak, hogy egyedül is boldogulunk, feltaláljuk magunkat, erősek vagyunk és sziklaszilárdak.

Hozzászólások

@

Küldés