A szerető


Huszár Ágnes  2013.2.28. 5:38

A szerető (1984) című népszerű regény, a testi szenvedély irodalmi ábrázolásának egyik csúcsa.

Nem is tudom, ábrázolták-e valaha tökéletesebben és érzékletesebben a fiatal, zsenge, a testi szerelemben mégis túlfűtött szerető alakját, mint Marguerite Duras A szerető című regényében. Az érzéki történetben egy tizenöt és fél éves francia lány, és egy harminckét éves kínai férfi keveredik egy pillanat alatt végzetes érzéki kapcsolatba, melyben a lány csakis szerető lehet. Azonban ez erőteljesen a lányból fakad, hiszen szó sincs arról, hogy ne omlana szívesen a vonzó kínai férfi karjaiba nap, mint nap. A férfi pedig elgyengülve szereti őt az első pillanattól kezdve, mégsem kaphatja meg viszonzásként a szerelem elsöprő erejű, mély érzelmeit, amit a lány iránt táplál.

A zajos, párás, napfényes, fülledt közeget az 1900-as évek eleji Indokína szolgáltatja, ahol még a leánykollégiumban élő fehér lányok is csak az érintés gyönyörére vágynak. Talán Saigon egzotikus és titokzatos világa van ilyen hatással az alig pubertás főszereplőre, aki anyjával és két bátyjával él – elég rossz körülmények között – Ázsiában. A lány vidéki otthonából éppen visszautazik a kollégiumba, amikor a Mekong folyón, a kompon találkozik egy gazdag, fiatal kínaival, aki felajánlja, hogy elviszi őt az autóján az iskoláig.

Az autóban ülve a kezük szerelmével, a simogatással indul el köztük az a gyönyörrel teli, mégis kínzó érzéki hullám, amely találkozásaik alkalmával mindig erotikától túlfűtött, a bűn érzését is elsöprő testi szenvedélybe csap át. Elkezdődik a viszonyuk, és egyúttal megáll mindkettőjük sorsának továbbhömpölygése. A kínai férfit minden alkalommal kínozza az elválás, alig tud létezni a lány nélkül, a lány pedig érzelmileg ridegen ki tudja jelenteni, hogy nem szerelmes a férfibe. Az ő élete is – az érzelmi és lelki fejlődést tekintve – szinte véget ér tizenöt és fél évesen, ahogy visszaemlékezéseiben, felnőtt nőként utólag látja a helyzetet. A férfiből pedig elszáll az erő: azt állítja, meghal, amikor a lány azt mondja neki, hogy nem szereti.

Az önéletrajzi és fiktív elemeket is felvonultató regényben a valamikori zsenge lány felnőttként meséli életének azt a pár hónapját. A történések sodró lendületűek, és a lány csak Saigonból Európába költözve, a hajóúton egy zongoraművet meghallva teszi fel magának a kérdést: vajon tényleg nem volt szerelmes a férfiba? A háttérben jelen van a kettejük közötti életkorbeli és társadalmi különbség, a kínai és európai emberek egymás iránti lenézése, a tradíciók mélyen gyökerező ellentétei, a lány gyermekkorának árnyéka, a családi közeg érzelmi és fizikai nehézségei. Ez mind-mind előrevetíti a történet végének egyedüli lehetőségét: a szerető csak szerető maradhat, semmi több – még a férfi mély érzelmei és a lány vonzerejének ellenére is.

A téma örök, a regény rövid, a film pedig a történet tökéletes adaptációja. Ebből a könyvből ugyanis azonos címmel film is született 1992-ben, amelynek rendezője, Jean-Jacques Annaud megkapóan vissza tudta adni a regény hangulatát. Szinte irodalmi erősségű pillanatképek, impressziók sorakoznak egymás mellett, amely során a néző a film elején beszippantott levegő visszatartásával nézi a lány édes-keserű sorsát. Indokína ópiumfüstös közege, a szeretők testének kigőzölgése és a szennyes viszony hangulata szinte megfoghatóan érezhető a film nézése közben.

A regény és a film sem felejthető könnyen. A történet vége nem nyújt megkönnyebbülést, hiába utazik a lány Európába, és hiába indul el a kínai férfi élete Ázsiában. Az örök igazság – hogy a szeretőt csak a pénzéért lehet szeretni, hogy az egyik fél úgyis átkeveredik az érzelmek területére, és emiatt a lelke belehal a kapcsolatba, hogy kiszolgáltatottá válik a nő és a férfi is, hogy sehova nem vezet az ilyen kapcsolat –, igazolódik az évek múlva telefonáló férfi elgyengülő hangjában is, amikor még egy röpke sóhajjal szerelmet vall, de a valamikori lány nem kér belőle akkor sem.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Szlovákul szeretni

Huszár Ágnes

A rendkívül megkapó, egyszerűségében nagyszerű könyvborítón már akkor megakadt a szemem, amikor a kiadó még a megjelenés előtt a világhálón hirdette Durica Katarina legújabb regényét.

2016.6.10.    27


Hétköznapi hőseink

Tompa Orsolya

„Mindenkinek szüksége van egy képzelt világra, ami segít a nehéz időkben.” (Olvasmányélmény)

2016.4.13.    5


Mosolyogni tessék!

Fekete Krisztina

Avagy mindaz, amit Janikovszky Évától tanultam...

2015.4.1.  1    56


Mitől lesz isten az ember?

Póda Csanád

Recenzió a Pesti Magyar Színház Frankenstein című előadásáról.

2015.3.3.    24


Swing – az új magyar sikerfilm

Kiss Adrienn Éva

A legújabb magyar gyártású vígjáték három különböző generációjú nő történetét dolgozza fel.

2015.1.21.    10


És a hegyek visszhangozzák

Pénzes Tímea

A kabuli születésű író és orvos világsikerű regényeiért (Papírsárkányok, Ezeregy tündöklő nap) számos olvasó rajong.

2014.11.6.    5


Erlend Loe: Fvonk

Pénzes Tímea

Egy viszonylag vékony kötet, amely főként kétszemélyes párbeszédekből áll. Két férfi párbeszédéből. (Könyvrecenzió)

2014.9.16.   


100 magyar baka

Szilvási Krisztián

Már 100 év is eltelt azóta. Többségében békében, legalábbis az első világháborúhoz mérten, viszonylagos békében.

2014.8.14.   


Senko Karuza: Szigetlakók

Pénzes Tímea

A lapokról egy letűnőfélben levő életforma köszön vissza, ami sok turista számára jelenti a paradicsomot...

2014.7.17.   


Eldorádó – a poklon túl

Pénzes Tímea

A menekült tematika, legalábbis a hírek szintjén, jelen van mindennapjainkban, de szépirodalmi feldolgozása ritkaságszámba megy.

2014.6.5.    6


Stefano Benni: Gyorslábú Achille

Pénzes Tímea

Amikor hősünk, kéziratokkal a hóna alatt, kilépett az ajtón, a világ nem volt meg.

2014.4.25.    9


Bíró Szabolcs: Ragnarök

Szilvási Krisztián

A Világfa összes ágára esküszöm, hogy bár a viking történelem ismerete nem, de feléjük mutató szimpátiám itt csörgedezik az ereimben...

2014.4.14.