Bíró Szabolcs: Ragnarök


Szilvási Krisztián  2014.4.14. 3:48

A Világfa összes ágára esküszöm, hogy bár a viking történelem ismerete nem, de feléjük mutató szimpátiám itt csörgedezik az ereimben...

...Legalábbis amíg Hallbjörn baltája, a Vargs Unda ki nem fröccsenti belőle(m) a jóleső vakhitet. Mert bizony teljességgel képes vagyok átélni ennek az északi népnek az univerzumát, s benne magukat a harcos-csodafélő embereket, akik a Ragnarök eljövetelével is törvényszerű elfogadással néztek szembe. Kemény, erős és szívós nép voltak ők, akik a (jogos vagy jogtalan, ki dönti el?) bosszú érdekében cseppnyi félelem nélkül hajóztak át az akkor ismert világ határain messze-messze túl. Hát persze, hogy ezt a beállítódást nem lehet feledni, ráadásul valahol mindannyian a leszármazottaik vagyunk, ha tetszik, ha… dehogynem! S bár lehet, igazam nincs, mesélőkedvem annál inkább megénekelni Bíró Szabolcs évezredeket átélt (úgy mint, túlélt) elkötelezettségét, hitét és akaratát, hogy szilárd soraik közé férkőzve vezessen el bennünket a földjükre, a világukba. Isteneik, szörnyeik, sárkányaik, teremtőik közé. Nem erőszakkal, hanem – tehetségénél fogva – markáns rábeszélő képességével. Én kétely nélkül tartottam vele. Mellette.

Bíró Szabolcs könyvről könyvre kevesebb bemutat(koz)ást igényel, ugyanakkor könyvről könyvre nagyobb tisztelettel és elismeréssel kell szólni a (még mindig és mindig) roppant fiatal íróról. Az 1988-ban a szlovákiai Dunaszerdahelyen született szerző egyik legnagyobb erénye és vértezete, hogy nem cövekelt le egyetlen műfajnál sem: nemcsak novellákat és regényeket ír, hanem mindemellett különböző írásokat (cikkeket, kritikákat) is publikál. A „székirodalom” megteremtőjének írói sokszínűsége Francis W. Scott álnéven látott először napvilágot 2007-ben, az összesen 6 megjelent kötet között bűnügyi és krimi kalandregények, kisregények, novelláskötetek szerepeltek. Első, saját néven publikált regénye, a Sub Rosa történelmi kalandregénye 2010-ben jelent meg, s egyúttal elkezdődött a historizmus témái felé történő (át)fordulása. A főként középkori magyar történelem célbavétele végtelenül ideális egységben jelenik meg újabb regényeiben: Bíró Szabolcs egyszerre ért ahhoz, mely pontján kell megragadni a történelmi hűséget az élvezetes módon bonyolódó cselekményvezetéshez, illetve ahhoz, hogyan kell lélegző karakterekkel benépesíteni az objektív öntőformákba töltött fikciót.

Eddigi legnagyobb sikerét a 2012-es Non nobis, Domine templomos lovagoknak emléket állító regénypárjával érte el (1. Kelet oroszlánja; 2. Az utolsó vörös barát), amely aztán különleges kiadásként egyetlen kötetben is megjelent saját maga alapított kiadója, a Historium történelmi küldetéstudatot felvállaló égisze alatt. Nagyregényei között rendszeresen szerkeszt és publikál novellákat, kisregényeket tartalmazó antológiákat, gyűjteményeket (Az ötödik parancsolat, Pokoli szimfóniák, Nyugat őre). A most megjelent Ragnarökkel Bíró Szabolcs vikinges fejszesuhintással hasít éket a tervezett magyar történelemfolyam szövetébe. A skandináv mitológiára és historizmusra alapozó regény több, mint puszta – és erre a kereskedő-hajós-harcos népre jellemző – puritán, könnyen elhaló történet. A Kilencujjú Gudleif vezette túlélők csapatának útja ugyanis olyan, egyszerre egyedi és klasszikus eposzi história, amely jellegénél fogva a mindenkori emberi szellem, hit, akarat és bátor nagyság eredettörténetének misztikus és fantasy-elemekkel színezett tablót állít. Egy tudatos, célirányos, megtisztító erkölcsű utazás, ahol a cél nemcsak maga a bosszú és a sárkány legyőzése, hanem a feltartózhatatlan sorssal, a „világfolyással” való őszinte szembenézés, emberi kiválóságunk és rendkívüliségünk bizonyítása.

Eldhärd kicsiny svéd falucskájában járunk, ahol egy éjjel soha nem látott, sárkányszerű szörnyeteg égeti porrá a települést, annak majd összes lakosával együtt. Ám a viking vér szívós, huszonketten túlélik a bestia rombolását, hogy bosszút esküdjenek a felkutatására és elpusztítására. A többek között a jarl címét önkényesen magára aggató, vezetőjükké váló Kilencujjú Gudleif; az izgága, majdnem zöldfülű Thorleif; a vörös hajú-szakállú Rőt Ófeigr; az immár őszbe fordult, hegyomlásnyi, „toroktépő” Halfdan; a fegyverkovács Skamkell; a szikár, agg Yngvin; a többnyire bölcselkedő, baltakovács Yxsmed; valamint a sárkány támadásában életét vesztett eddigi jarl tizenhárom éves fia, Visbur egymással összefogva veszik az irányt dél felé. Hozzájuk csatlakozik a legendák szerinti, élő ember által sosem látott, 100 évnél is idősebbnek beszélt berserker, az elképesztő méretű „medveruhás, őrjöngő harcos” Hallbjörn is. Először délre, a közutálatnak örvendő Zsugori Egill lakhelye, Svagsten felé menetelnek, hogy csellel (és vérrel és verejtékkel) hajót szerezzenek maguknak, miután a legenda szerinti sárkányt, a Világfa gyökerei által időtlen idők óta fogságban tartott Nídhögg-öt az öreg Yngvin napnyugat felé látta elrepülni.

Az üldözés során szépen-lassan fogyatkozó kis csapat a fifikásan zsákmányolt Vagbrytare hajóján Dániába utazik a tél átvészelésére, majd az enyhülés érkeztével a legnyugatibb földet tűzik ki a Napkő navigációs eszköze segítségével. Egill utánuk küldött zsoldosait Angliában kívánják lerázni a szárazföld belsejébe vezető folyókon keresztül, hogy elképesztő kalandok, felismerések és fordulatok után végül mégiscsak sarkukban a bosszúszomjas svagsteni „martalócokkal” érkezzenek meg a tűz és jég szigetére. Utazásuk végállomása ugyanis Snójrdlandon várja őket, ahol felkapaszkodván a Világfához egyszerre szembesülnek létük kezdetével és zárultával: magával a teremtő-pusztító Nídhögg sárkánykígyó döggel, ahol egyes egyedül rajtuk múlik csak, elérkezik-e népük számára a rúnákba vésett Ragnarök, vagy a maguk erejéből, a maguk akaratából, a maguk szándékai szerint kezdenek-e majd új időszámítást.

Bíró Szabolcs könyve a jóleső fantasy-vértezet kopásálló szilárdságát, káprázatkeltő csillogását és mértékadó súlyát használja fel egy olyan történet elmesélésére, amely jellegénél fogva alkalmas az egyetemlegességre. A példázattá nemesedő viking utazás koncepciója kifogástalan, sodró ritmusa zökkenőmentes, cselekménysorának dinamikája végtelenül professzionális. A modern irodalmi megjelenítés igényeihez és elvárásaihoz igazított dramaturgiai elemek mind-mind a helyükön kezeltek, az öt nagy fejezetegységre (rúnakövekre) osztott szerkezet hibátlan struktúrájú. Az olvasói azonosulást elősegítő cselekményvezetés nem működhetne ennyire precízen, ha egyrészt a karakterábrázolás elnagyolt, másrészt pedig a szereplők „kezelése” texturális szinten esetlen lenne. Bíró Szabolcs mindkét feltételt maradéktalanul teljesíti: a viking figurák a túlzásokat elkerülvén, csupán pár jól eltalált jellemvonással rajzolódnak kontúrossá, miközben az elkerülhetetlen tömegjelenetek helyszínein a közöttük fellépő verbálisan és tettekben megnyilvánuló interakciók háromdimenziós kiterjesztésű testet adnak a helyszíneknek és a díszleteknek.

A szerző korábbi műveinél már éltem annak a megfogalmazásával, hogy írótechnikai szempontból könyvről könyvre töretlen fejlődés fedezhető fel bennük. A Ragnarök kapcsán ezúttal is muszáj ezt megerősítenem: a regény szemléletes, „divatos”, letisztult, harmonikus és ideális váltásokat, kardinális pontokat, elengedhetetlen egyéni jellemzőket megvalósító stílusa egyre inkább alkalmas a tökéletesség célbavételére. A nyelvezet és a mondathasználat az utolsó betűig homogén hangnemmel és kifejezőmóddal zárja megbonthatatlan egységbe a regény szövetét, emiatt a Ragnarök teljességgel megvalósítja a visszafogott, de rendkívül hatásos színösszetétellel operáló borítón megjelenő, saját farkába harapó kígyó ideáját. Bíró Szabolcs legújabb, témájában „kitekintőnek” is nevezhető könyve tehát teljes pajzsszélességgel száll szembe a sárkánnyal.

Olvasása közben muszáj elsöpörnünk a szemeinkbe hulló varkocsokat, kifésülnünk büszkén alászálló szakállunk gubancait, elmaszatolnunk az ajkainkra ragadt mézsör cseppjeit. Együtt lélegzünk és ordítunk; horkolunk és lódítunk; félünk és rémülünk szereplőivel. Élünk. Viking módra. Mert hiszen így vagy úgy, mindannyian büszkeségük leszármazottjai vagyunk. Bíró Szabolcsot pedig kétely nélkül, egyöntetűen választott jarlként, megérdemelten emeljük a vállainkra. Hogy onnan letaszíthatatlanul vezessen bennünket csodáinak földjére.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

A rendteremtés művészete

Huszár Ágnes

Nézzük csak, mit ajánl a témában a szakértő Marie Kondo a Tiszta öröm című könyvében!

2019.1.30.    16


Szlovákul szeretni

Huszár Ágnes

A rendkívül megkapó, egyszerűségében nagyszerű könyvborítón már akkor megakadt a szemem, amikor a kiadó még a megjelenés előtt a világhálón hirdette Durica Katarina legújabb regényét.

2016.6.10.    27


Hétköznapi hőseink

Tompa Orsolya

„Mindenkinek szüksége van egy képzelt világra, ami segít a nehéz időkben.” (Olvasmányélmény)

2016.4.13.    5


Mosolyogni tessék!

Fekete Krisztina

Avagy mindaz, amit Janikovszky Évától tanultam...

2015.4.1.  1    56


Mitől lesz isten az ember?

Póda Csanád

Recenzió a Pesti Magyar Színház Frankenstein című előadásáról.

2015.3.3.    24


Swing – az új magyar sikerfilm

Kiss Adrienn Éva

A legújabb magyar gyártású vígjáték három különböző generációjú nő történetét dolgozza fel.

2015.1.21.    10


És a hegyek visszhangozzák

Pénzes Tímea

A kabuli születésű író és orvos világsikerű regényeiért (Papírsárkányok, Ezeregy tündöklő nap) számos olvasó rajong.

2014.11.6.    5


Erlend Loe: Fvonk

Pénzes Tímea

Egy viszonylag vékony kötet, amely főként kétszemélyes párbeszédekből áll. Két férfi párbeszédéből. (Könyvrecenzió)

2014.9.16.   


100 magyar baka

Szilvási Krisztián

Már 100 év is eltelt azóta. Többségében békében, legalábbis az első világháborúhoz mérten, viszonylagos békében.

2014.8.14.   


Senko Karuza: Szigetlakók

Pénzes Tímea

A lapokról egy letűnőfélben levő életforma köszön vissza, ami sok turista számára jelenti a paradicsomot...

2014.7.17.   


Eldorádó – a poklon túl

Pénzes Tímea

A menekült tematika, legalábbis a hírek szintjén, jelen van mindennapjainkban, de szépirodalmi feldolgozása ritkaságszámba megy.

2014.6.5.    6


Stefano Benni: Gyorslábú Achille

Pénzes Tímea

Amikor hősünk, kéziratokkal a hóna alatt, kilépett az ajtón, a világ nem volt meg.

2014.4.25.    9