Embert barátjáról

Közlemény  2008.4.14. 16:23

Albert Fruzsina és Dávid Beáta közös könyve egyben a barátság szociológiája.

A kötet mottója Szent Elrédtől származik: „Teremtsünk magunkból barátokat, akik rendületlenek a hűségben, állhatatosak és szilárdak a dolgok örök körforgásában, az idők forgatagában.”

Aktuális-e, érdemes-e ma Magyarországon a barátságról értekezni, amikor a megkérdezett felnőtt lakosság egyharmada azt állítja, hogy nincs is barátja, és a barátok száma egyébként évről évre csökken? Soha nem volt aktuálisabb, soha nem volt érdemesebb.

Csakis értékválság lehet az oka, ha ma a barátságok sokkal inkább érdekek, semmint értékek mentén köttetnek. Ha manapság az egyén értékét vagyonának mértéke határozza meg. Ha kell, bárki bármikor új kapcsolatra, barátra cserélhető? De valami nagyon hiányzik.

A szerzőknek nemcsak kutatási területük, hanem szívügyük is a barátság témaköre. E könyvben korántsem csak a „szikár” adatokat ismertetik meg az olvasókkal, hanem tágabb összefüggésben is elhelyezik a jelenséget. A műfaji adottságok és lehetőségek nagyon szélesek, érzelmekről és érzésekről lévén szó. Könyvünk első részében élnek is a lehetőséggel: különböző szempontok alapján röviden áttekintik, hogy az elmúlt évszázadok irodalmi, filozófiai, vallási művei alapján elődeink mit gondoltak a barátságról.

A második részben a szociológia eszköztáráé a főszerep. Mivel a barátság fogalma meglehetősen szubjektív, egy fejezet foglalkozik a fogalmi meghatározás eltérő értelmezéseivel. Felsorolja a barátság kialakulásában szerepet játszó tényezőket, bemutatunk néhány, a barátság kialakulására és fenntartására is vonatkoztatható kapcsolatelméletet. A barátság funkcióit külön részben vizsgálja, különös tekintettel a barátoktól származó társas támogatás jelentőségére. Ezután a barátok helyét elemzi az egyén teljes kapcsolathálózatában, illetve a bizalmas beszélgetési hálózatokban. Szól arról is, hányfajta, és mennyi, barátja lehet az embernek. Összefoglalja a barátkozás nemi különbségeire vonatkozó vizsgálatok eredményeit, majd bemutatja a barátság életkori változásait. Foglalkozik a barátválasztás alapelvével, a homofíliára való törekvéssel (amire a címben idézett közmondás is utal), illetve a barátválasztás domináns közösségeivel, etnikai dimenzióival is.

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül az infokommunikációs technika fejlődésének hatásait, így erre vonatkozóan ismerteti a fontosabb elméleteket és magyar kutatási adatokat. A harmadik részben az utóbbi két évtizedben a barátságra vonatkozó magyarországi tendenciákról olvashat a kedves érdeklődő. Az utolsó fejezet összegyűjti a barátságok életben tartásáról szóló tudást és tapasztalatot.

A szerzők közös tudományos pályafutása is közel húsz éve fonódik egybe: munkatársak, egyben barátnők is.

A Századvég Kiadó albumkötetének terjedelme mintegy 200 oldal. A könyvet mintegy 50 színes illusztráció, képzőművészeti alkotás díszíti. A borítón Gross Arnold „Gondolatok a barátságról” című képe látható.

Hozzászólások

@

Küldés