Emma háromszor

Huszár Ágnes  2012.5.4. 5:50

Emma szerelme – Emma fiai – Emma lánya

Fábián Janka Emma szerelme című regényébe az első pillanatban bele lehet szeretni, hiszen egy kedvesen romantikus családregény izgalmas kezdete tárul fel az olvasó előtt. Azt hiszem, ez az érzés végigsöpört az egész családom nőtagjain, mert a nagyanyámtól és édesanyámtól kezdve, a húgomon át, egészen a nagynénikig mindenki olvasta Emma történetét. Az első kötetet én is faltam, sokszor magával ragadott a történet, gyakran a kezembe vettem a könyvet, és így elég hamar elolvastam. Olvasóként egyetértek az egyik internetes véleménnyel, mely szerint a regény olvasásakor az ember úgy érzi magát, mintha visszarepülne gimnazista éveibe, és a romantikus-történelmi Jókai-regényeket olvasná.

Ennek ellenére számomra elég hamar feltűntek a trilógia hibái, melyek nem szembetűnő hiányosságok vagy pontatlanságok, hanem talán az író stílusának jellemzői, amelyek számomra gyengítették az írást. De ezek az észrevételek a történetben előre haladva, csak a második kötet olvasásakor fogalmazódtak meg bennem.

Fábián Janka, aki történészként végzett az egyetemen, nemcsak egy nagy ívű családregényt, de egyfajta történelmi áttekintést is ad az olvasóknak. Az Emma szerelme a főszereplő kislánykorában kezdődik, visszatekint szüleinek életére is, amiben az írónő nagyon ötletesen és zökkenőmentesen kapcsolta össze a kislány életének jelenkori világát a szülők korábbi életének történéseivel. Az Emma fiai és az Emma lánya a főszereplő gyerekeinek és unokáinak életét mutatja be, de végig jelen van Emma is.

A regény korrajz, és egyben szórakoztat. A szerző a könnyed történetbe beleszőtte az 1800-as évek végének békés időszakát, az első és a második világháborút, a harcok utáni életet, és eljut egészen a 20. század utolsó évtizedeihez. Így az ábrázolt történelmi eseményeket és tényeket – ha nem is lehet megtanulni Emma történetéből – a történelemmel nem foglalkozó olvasó újra felidézheti, és magában helyre rakhatja. Mivel az írónő a történet során elég nagy lépésekkel haladt a történelemben, inkább a családtagok élete tárul fel előttünk, az ő életükön át látjuk Nyugat-Európa, majd főleg Magyarország történelmi változásait.

A regényfolyam romantikus, és talán ezért van az az érzése az olvasónak, hogy a szerző idealizálja a mindennapokat és a karaktereket. Azonban akik szeretik a hozzánk időben közeli történelmi korokban játszódó, megható, szerelmes családregényeket, melyek elsősorban a mindennapi életről szólnak, azok élvezni fogják az Emma-trilógiát. A Kóthay család tagjainak érzelmei még éppen nem válnak negédessé, mindnyájuk szimpatikussá válik, még Péter is, aki először náci katona, majd zsidó menekültek életét menti, végül maga jelentkezik a második világháborús bűnösöket elítélő, kommunista vezetőknél.

A szereplők közül maga Emma sem viselkedik megfontoltan, józanul, vagyis úgy, ahogy én személy szerint gondolnám, hogy logikus lenne a viselkedése. Számomra nagyon furcsa volt, hogy Emma abba a férfiba szeret bele, aki korábban az édesanyja szeretője volt, és akinek részben köszönhető családjuk szétesése. Emma kislány korától ismeri Kóthay Gábort, gyűlöli amiatt, amit az édesanyjával tett, mégis elsöprő szerelemre lobban a férfi iránt, majd a felesége és hű társa lesz jóban-rosszban. Talán ez a szál annak róható fel, hogy a szerelem vakká teszi az embert...

Az idealizálás ellenére Emma szerethető és fontos karakter, és végülis az ő életéből fakad a Kóthay család története. Számomra mégis a szülei sorsa és a gyermekei sorsa volt izgalmasabb és talán életszerűbb. Történetük sok drámai helyzetet ábrázolt, ami után a családtagok mindig tovább folytatták életüket, és boldogultak, ahogy az aktuális politikai, gazdasági és társadalmi közeg engedte.

Ha az igényesebb olvasók elhúzzák a szájukat a kötetek olvasásakor, akkor azt azért teszik majd, mert az idealizált szereplők, és a túlságosan simán haladó történet néhol együgyűvé teszi az írást. Néhány fordulat pihekönnyű, holott üthetne egy nagyot, a szereplők megnyilvánulásai hiteltelenek, és a drámai helyzetek ellenére az olvasó nem gondolkozik el a történteken, mert a sztori szinte hajszolja, hogy tovább olvasson. Az író gyakran a szereplőkkel mondat ki olyan dolgokat, amiket egy életszerű karakter nem mond ki egy regényben, hanem a narráció mutat rá. Emellett a történet eseményei előre kitalálhatók, mivel az író sok mindent előre sejtet, szinte az olvasó fejébe ülteti a történések kimenetelét az első mondatnál.

A sutaságok ellenére szerettem olvasni Emma és családja történetét, élveztem a naplóbejegyzéseket, végigizgultam a szereplők életét, és nagy vonalakban „átismételtem” a történelem tananyagot. Tetszett, hogy sokféle szereplő vonult fel előttem, még ha jellemük nem is fejlődött a regények során. Igazán jónak tartottam, hogy a teljes magyar 20. században elmerülhetek, kicsit betekinthetek a kulisszák mögé, és bízhatok abban, hogy a kis emberek is hozzáteszik a magukét az életünk és a társadalmunk változásaihoz. A történet elején és végén még a Nyugatra szakadt magyar családok életét is láthatjuk, ami számomra különösen izgalmas volt.

Az Emma-trilógiát azoknak az olvasóknak ajánlom, akik könnyed, de tartalmas és érdekes történetet olvasnának, akik szeretik a több generációs családregényeket, illetve akik szeretik a különböző korszakokon és évtizedeken átívelő regényeket. A három kötet kellemes kikapcsolódást nyújthat a pihenés időszakában, amikor az ember megengedheti magának, hogy órákra magával ragadja egy történet.

Mindenképp nagy tiszteletet és csodálatot ébresztett bennem Fábián Janka kitartása, hiszen az interneten olvasható háttértörténetből az tudható meg, hogy több kiadó nemet mondott a szerző megkeresésére. Ennek ellenére az írónő nem adta fel, szerzői magánkiadásban (saját pénzén) kiadta a regényeket, 200-200 példányban. A könyvek gyorsan elfogytak, és ezekre a kötetekre figyelt fel az egyik legnagyobb magyar kiadó szerkesztője. Így lett – az alkotó munkáját és kitartását követően – Emma háromkötetes története végül bestseller.

Hozzászólások

@

Küldés