Horváth Viktor: Török tükör


Bíró Szabolcs  2011.2.21. 5:46

Különleges regény akadt nemrég a kezembe.

A reklámjával valahogy sosem találkoztam (pedig már 2009-ben megjelent), és valahogy a róla íródott kritikák, recenziók sem álltak eddig az utamba. Az egyszerű, de – mondhatni – meseszép borító és az egészen varázslatos fülszöveg azonban levettek a lábamról. Rögtön tudtam, hogy kell nekem ez a könyv!

Horváth Viktor Török tükör című történelmi regényét jó ideig féltem kinyitni. Talán azért, mert én még bizony ahhoz a generációhoz tartozom, amely számára még szent és sérthetetlen Gárdonyi fajsúlyos klasszikusa, az Egri csillagok. Féltem, hogy a Török tükörtől nem fogom megkapni annak az élménynek a felét sem, amit annak idején Gárdonyi opusza nyújtott nekem. Másrészt pedig a tartalmi összefoglaló is olyasmit ígér, amiről nem akartam elhinni, hogy maradéktalanul teljesíteni lehet. Féltem, hogy ez egy 21. századi írónak nem sikerülhet. Aztán nekiveselkedtem a könyvnek – és milyen jól tettem! Most megkönnyebbülve és boldogan mondhatom: sikerült! Magyar írótól réges-rég nem jelent meg olyan nagyszerű mű, mint a Török tükör!

Miről is szól ez a történelmi regény?
Regény-e egyáltalán?
Ha igen, mennyire történelmi?

A cselekmény az 1500-as évek Magyarországán játszódik, főszereplője pedig egy pécsi török fiú, Ísza (izgalmas adalék, hogy ez a „Jézus” név török megfelelője). Miután kissé körülményesen, ám rettentő humorosan tálalva megismerkedünk az ország politikai hátterével és az azt irányító főbb emberekkel, kezdetét veszi Horváth Viktor igazi meséje: Ísza élettörténete. A fiú sorsát egészen kisgyermek korától kezdve nyomon követhetjük, ám cseppet sem a klasszikus történelmiregény-írókra jellemző stílusban. Amennyi tabut csak le lehet dönteni, azt a szerző szépen sorban mind le is dönti – miközben azonban végig hű marad ígéretéhez: kaland, könny és méz…

Miért tettem fel a kérdést, hogy vajon regény-e a Török tükör? Egyrészt már a tagolás is kétségessé teszi ezt: fejezetszámok helyett külön címeket kapnak a pároldalas, néhol pedig egészen nyúlfarknyi kis történetek. És mindegyik szakasznak külön csattanója, külön tanulsága van. Már-már novellafüzér, ahhoz azonban mégis túlságosan egybefüggő.

És hogy történelmi-e? Ezt sem olyan egyszerű eldöntenünk. Miközben a szerző végletekig pontos, apró ecsetvonásokkal festi fel nekünk a kor Magyarországát (még azt is megmondja, mi mennyibe került a piacon), erősen el-elhajlik az ezeregyéjszaka meséinek stílusa felé. Vegyük például azt a felejthetetlen jelenetet, amelyben Ísza a mohácsi csatáról kérdezősködik. Egy szavahihető, bölcs szereplő töviről-hegyire elmeséli neki, mi történt (úgy, ahogy az megtörtént), a janicsároktól viszont azt hallja, hogy egy kénköves bűzt árasztó dzsinn bújt elő, aki legyőzte a magyarokat. Mondanom sem kell: Ísza ezt a változatot hiszi el, és történetíróként (hiszen a könyv E/1-es elbeszélést használ) ezt is adja tovább. Vagy ott van Ísza ősei varázsgyűrűjének a története, amit a szereplők mind valóban varázserővel megáldott talizmánként kezelnek (itt súgnám meg a beavatottaknak: Ísza nagybátyja egy Jumurdzsák nevű, félszemű és féleszű török).

Ami még különösen tetszett a regényben, hogy Horváth Viktor elérte: magyarként idegen szemmel tudjam szemlélni a saját népemet. Olvasás közben egyetlen másodpercre sem jutott eszembe, hogy haragudnom kéne a minket megszálló és százötven évig a nyakunkon ülő törökökre. Sőt, rokonszenveztem velük és minden egyes kaland, összecsapás olvasatakor nekik szurkoltam. Nyugodtan meg lehet érte kövezni, de csak addig, amíg a Kedves Olvasó nem vette a kezébe a regényt. Ezt a hatást eddig egyetlen írónak sikerült nálam elérnie: Robert Merle a Mesterségem a halállal rángatott bele, hogy matematikai feladatként fogjam fel a népirtást, és rémülten jöjjek rá az éjszaka kellős közepén, hogy a főszereplővel együtt magam is azt számolom, hogyan lehetne még több foglyot meggyilkolni. Merlén és Horváth Viktoron kívül ezt eddig senki nem tudta velem megtenni.

Mit mondhatnék még? A Török tükör nagyszerű, csodálatos, tökéletes regény – mi több, időtálló alkotás! Ha egyszer gyermekem születik, és leszek olyan elvetemült, hogy idővel könyveket nyomkodjak a kezébe, ez biztos köztük lesz.

A cikk megjelent a Penna magazinban is



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Szlovákul szeretni

Huszár Ágnes

A rendkívül megkapó, egyszerűségében nagyszerű könyvborítón már akkor megakadt a szemem, amikor a kiadó még a megjelenés előtt a világhálón hirdette Durica Katarina legújabb regényét.

2016.6.10.    27


Hétköznapi hőseink

Tompa Orsolya

„Mindenkinek szüksége van egy képzelt világra, ami segít a nehéz időkben.” (Olvasmányélmény)

2016.4.13.    5


Mosolyogni tessék!

Fekete Krisztina

Avagy mindaz, amit Janikovszky Évától tanultam...

2015.4.1.  1    56


Mitől lesz isten az ember?

Póda Csanád

Recenzió a Pesti Magyar Színház Frankenstein című előadásáról.

2015.3.3.    24


Swing – az új magyar sikerfilm

Kiss Adrienn Éva

A legújabb magyar gyártású vígjáték három különböző generációjú nő történetét dolgozza fel.

2015.1.21.    10


És a hegyek visszhangozzák

Pénzes Tímea

A kabuli születésű író és orvos világsikerű regényeiért (Papírsárkányok, Ezeregy tündöklő nap) számos olvasó rajong.

2014.11.6.    5


Erlend Loe: Fvonk

Pénzes Tímea

Egy viszonylag vékony kötet, amely főként kétszemélyes párbeszédekből áll. Két férfi párbeszédéből. (Könyvrecenzió)

2014.9.16.   


100 magyar baka

Szilvási Krisztián

Már 100 év is eltelt azóta. Többségében békében, legalábbis az első világháborúhoz mérten, viszonylagos békében.

2014.8.14.   


Senko Karuza: Szigetlakók

Pénzes Tímea

A lapokról egy letűnőfélben levő életforma köszön vissza, ami sok turista számára jelenti a paradicsomot...

2014.7.17.   


Eldorádó – a poklon túl

Pénzes Tímea

A menekült tematika, legalábbis a hírek szintjén, jelen van mindennapjainkban, de szépirodalmi feldolgozása ritkaságszámba megy.

2014.6.5.    6


Stefano Benni: Gyorslábú Achille

Pénzes Tímea

Amikor hősünk, kéziratokkal a hóna alatt, kilépett az ajtón, a világ nem volt meg.

2014.4.25.    9


Bíró Szabolcs: Ragnarök

Szilvási Krisztián

A Világfa összes ágára esküszöm, hogy bár a viking történelem ismerete nem, de feléjük mutató szimpátiám itt csörgedezik az ereimben...

2014.4.14.