Huszonnyolc éve egy alternatív világban

Bíró Szabolcs  2010.3.13. 13:45

Huszonnyolc éve hunyt el Philip K. Dick amerikai író, a sci-fi irodalmának valaha élt egyik (ha nem A) legnagyobb alkotója.

Evilági életútja mindössze 54 évig tartott, de ennyi idő alatt is olyan komoly és súlyos örökséget hagyott az emberiségre, amilyenért a legtöbb ma élő szerző ölni tudna. Életében összesen 44 regénye (ebből 36 sci-fi és 8 mainstream) és 121 novellája jelent meg, utóbbiak összesen 14 kötetben.

Őrületes tempóban volt képes írni, hiszen a megélhetés volt a tét (megjegyzem, életében sosem tartották számon igazán sikeres íróként, egy időben például kutyakaján tengődött a feleségével), mindamellett mindig is magasan kiemelkedett az egyszerű ponyvaírók sorából. Ennek egyik oka az volt, hogy Dick elsősorban nem regényírónak, hanem filozófusnak tartotta magát, és történeteiben sosem a lézerstukkereken és egyéb technikai csodákon, hanem magán az emberen, a világ és a társadalom kritizálásán, megdöbbentő morális kérdések fejtegetésén volt a hangsúly. Dick tehát olyan volt, mint egy szépíró, aki egyfajta eszköznek használta a science fictiont, mégpedig annak érdekében, hogy szabadon, határok nélkül fejezhesse ki magát, szárnyalhasson a fantáziája. Éppen ezért tipikus velejárója történeteinek a kétértelműség, gyakran utal saját életére, az őt körülvevő világ problémáira és hasonlókra.

Sokan a cyberpunk előfutárának tartják, erre ékes példa A legutolsó történet* című, alig féloldalas novellája, mely egy őrülten bizarr képet tár az olvasó elé, és közben minden egyes sora félelmetes utalás a mi világunkra – egyfajta cyberpunk-költemény, sötét és komor prófécia. Regényei közül talán a Valis és az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? aposztrofálhatóak a korai cyberpunk jelzővel. Előbbire rengeteg utalás található William Gibson Neurománc című könyvében (ezt tartják egyébként az első cyberpunknak), utóbbi pedig mintha egyenesen lefektette volna a Gibson által megteremtett műfaj (mozgalom?) szabályait: elromlott, magába roskadt társadalom, állandó sötétségben és szennyezettségben poshadó bolygó, új értékek megjelenése az ember életében stb…

Dick korai halálát szívelégtelenség okozta, amihez nagyban hozzájárult züllött életmódja, a különböző tudatmódosító kábítószerek hatása. Erről egyébként őszintén és meghökkentően ír Kamera által homályosan című regényében, melynek szereplőit (elhunyt vagy maradandóan károsult) barátairól mintázta, ő pedig a mesélő, aki tulajdonképpen maga a könyv.

Nyilván a kábszerhasználat is nagyban befolyásolta Dick egyre növekvő paranoiáját és skizofrén tüneteit, de ezeken kívül a depresszió is kínozta. Regényeit talán épp ez teszi olyan egyedivé és félelmetessé, hiszen csak úgy árad a sorok közül a bizonytalanság, egy idő után pedig már-már az olvasó is a háta mögé néz, retteg, megfigyelve érzi magát, és nem tudja, hogy amit éppen tapos, a valóság talaja-e.

Az első film, melyet Dick-regény alapján forgattak, a Szárnyas fejvadász volt, 1982-ben. A rendező Ridley Scott, a főszereplő Harrison Ford. Biztos sikernek látszott már akkor is, és ez lett volna az író számára az első igazán nagy robbanás, anyagi helyzete életében először rendeződni látszott, és bekopogtatott az ajtón a világhírnév. Egyes pletykák szerint a paranoia ekkor már olyannyira elhatalmasodott rajta, hogy egyszer a forgatáson rátámadt Harrison Fordra, mert szentül meg volt róla győződve, hogy a színész valójában egy android, aki érte jött.

Philip K. Dick már nem érhette meg a film bemutatóját. 1982. március 2-án elhunyt, épp amikor végre igazi Élő Istenné válhatott volna. Ő sem írhatta volna meg jobban a saját halálát… A Szárnyas fejvadász azóta egyébként kultuszfilmmé vált, több egyetemen is tananyag, a kilencvenes évek óta pedig már háromszor jelent meg újabb és újabb DVD kiadásokban.

Dick karriere halála után érte el csúcspontját: könyvei körbeutazták a világot, egyes nyelvterületeken több kiadást is megértek (a honlapján több mint 650 különböző borító tekinthető meg). Művészetét különös módon sokkal nagyobb rajongás övezi a tengerentúlon, mint hazájában, legszenvedélyesebb olvasóinak a japánok és a franciák számítanak. Ám egy percig se higgyük azt, hogy Amerikában nincs piaca a könyveinek! Ez olyannyira nem igaz, hogy Hollywood szinte megőrül az ötleteiért, és előszeretettel rontja el, belezi ki a regényeit és novelláit: az alkotók 99 százaléka csontig lecsupaszítja a történeteket, a filmek többsége (néhány szerencsés kivételtől eltekintve) csakis és kizárólag a látványra és az akcióra épít. Ezzel tulajdonképpen teljesen megcsúfolják Dick életművét, esetenként pedig annyira „felturbózzák” az adott történetet, hogy az végül épp az ellenkezőjéről szólt, mint amit az eredeti novella/regény sugallt (lásd: Next). A megfilmesítések folyamatosan zajlanak, szóval nincs más dolgunk, mint reménykedni, hogy egyre több olyan nagyszerű adaptáció készül majd, mint annak idején a Szárnyas fejvadász, az újabbak közül pedig a Kamera által homályosan.

Philip K. Dick tehát immár huszonnyolc éve egy másik dimenzióban, egy alternatív világban él, ahol remélhetőleg sokkal szebb és jobb élet jutott neki, mint köztünk. Nyugodj békében, sosem felejtünk el!

Magyarul eddig megjelent kötetei:
A halál útvesztője
Transz
Szárnyas fejvadász
A kozmosz bábjai
*Különvélemény
Az ember a fellegvárban
Palmer Eldritch három stigmája
Kizökkent idő
UBIK
Valis
Figyel az ég
Kamera által homályosan
Lenn a sivár földön
Álmodnak-e az androidok elektromos bárányokkal?
Időugrás a Marson
Csordulj könnyem, mondta a rendőr
Az Alfa hold klánjai
Már megint a felfedezők
Dr. Vérdíj
Várjuk a tavalyi évet
Galaktikus cserépgyógyász
Istenek inváziója
Szabad Albemuth rádió
Visszafelé világ
Csúszkáló valóságok

Hozzászólások

@

Küldés