Idegenek között


Huszár Ágnes  2012.1.24. 6:53

Egy nevelőnő naplója, az úri világ kritikája...

Tavaly, a helyi antikváriumban turkálva akadtam rá egy épp 111 éves, nagyon jó állapotban lévő regényre. A könyv 1900-ban, Budapesten a Singer és Wolfner kiadásában jelent meg. Igazi kincsként szorítottam magamhoz a tekintélyes korú könyvet, és azonnal elhatároztam, hogy elolvasom. A szerző, Herczeg Ferenc neve már ismert volt számomra, mivel – az antikváriumban pakolászva – sokszor kezembe akadtak a regényei, és minden könyvénél elhatároztam, hogy a jövőben elolvasom azokat. Nevének gyakori felbukkanása miatt arra gondoltam, hogy valamikor népszerű író lehetett. Az antikváriumban a koros könyvek között mennyiségre csak Jókai Mór regényeinek régebbi kiadásai előzték meg az ő köteteit.

Az Idegenek közt című regényét számomra az is vonzóvá tette, hogy a szerző A nevelőnő naplója alcímet adta ennek a műnek. A könyvet felütve egy pillanat alatt kiderült számomra, hogy a cselekmény a 19. századba invitál, mivel 1889. július 3. és 1893. október 16. között játszódik. A naplóírást egy épp munkát kereső nevelőnő, Paula kezdi, aki a huszonharmadik születésnapját bérelt szobája magányában, saját életéről gondolkodva „ünnepli”, és gondolatait naplója lapjaira veti.

A fiatal nő útkeresése egy „világos órának” nevezett lelki-érzelmi változással kezdődik, amikor úgy érzi, hogy belső változáson megy át, és világosan látja az utat, amelyen haladni fog az élete. Ebben a lelkiállapotban feldereng számára az a tíz évvel korábbi emlék, amikor édesanyja szomorúan úgy dorgálta meg egy gyermekkori csíny után, hogy azt mondta neki: „Egyszer majd, ha megtanulnál gondolkozni…” Akkor a lányt szíven ütötte az a szó, hogy gondolkozni, és akaratlanul átformálta a lelkületét, a viselkedését, nagy változást hozott az életébe. A fiatal nevelőnő érzelmeiben és gondolkodásában a huszonharmadik születésnapján is ilyesfajta változást érez. Naplója elején egy vívódó párbeszédet ír le, amelyet önmagával folytat arról, hogy egyedül áll a világban, idegenek között. Az egyik énje boldogtalannak, bátortalannak érzi magát, aki siratja halott édesanyját és önmagát is. A másik énje azonban biztatja, hogy ne sajnálja magát, hiszen fiatal, erős, bátor, tanult nő, aki előtt ott az egész élet, melynek kimenetele – hogy szomorújáték vagy vígjáték lesz – csak önmagától függ.

A napló tanúsága szerint a nevelőnő nehezen talál munkát, pedig újsághirdetést is ad fel, illetve főbérlője, Garlatiné is segít neki helyet találni. Elkeseredésében segédtanítónői állás megszerzéséhez szükséges pártfogókat is felkeres: a háziurat (ahol az asszony kipenderíti), egy újságírót (aki inkább kihasználná a fiatal lány egyedüllétét) és egy országgyűlési képviselőt (a szobaasszony régebbi bérlőjét, aki ígérgetésnél többet nem tesz). Végül Pietro, a púpos szomszéd közbenjárásával Paula mégiscsak kap egy nevelőnői állást: egy grófné kislányára vigyáz, akikkel egy falusi kúriába költözik. A lány kalandos életét bonyolítja, és végül a nevelőnői állás elvesztéséhez vezet, hogy a grófné öccse szerelmével ostromolja őt. Paula a józan eszére hallgat, és nem ringatja el magát a kis gróf ígérgetésével, később sem, amikor új munkahelyére (egy idős asszony társalkodónője lesz egy időre) érkeznek a levelek Sándor gróftól.

A naplóregény további izgalmakkal szolgál az olvasónak, hiszen Paula később Z.-né és idősebb, miniszteri tanácsos férjének életét is megörökíti. Z.-né személyében egy izgága, gyermeki viselkedésű, másokkal játszadozó, elkényeztetett hölgyet ismerhetünk meg, aki jó napjain hóbortosan sziporkázik, rosszabb napjain pedig sajnálatraméltó férjét alázza meg mások előtt. Paula Z.-ék életét szemlélve elmerül az „emberszólásban” (mások kritizálásában), megél egy teljesen rossz hangulatú karácsonyt, és felfedezi, hogy Z.-né csalja az urát, miközben Paulára féltékeny. A regényben később a nevelőnő szemén keresztül látjuk R. báróné kicsapongó, nagy méreteket öltő társasági életét, ahol Sándor gróf is felbukkan. A báróné észreveszi Sándor gróf Paula iránti titkos szerelmét, és ezt egyfajta lépcsőfoknak tekinti, amely magasabb körökbe emelheti őt. A józan gondolkodású nevelőnő nem vesz részt a játékban, aminek köszönhetően elveszíti állását. Közben a lány akarata és tiltakozása ellenére a beszédes Szabó doktor pletykálkodásából egyre jobban megismeri a főúri és gazdag polgári családok viselt dolgait.

Paula kalandos élete során még K. őrnagy családjánál dolgozik, ahol „kislányokra” (elkényeztetett, butus húsz és tizennyolc éves lányokra) vigyáz, és alig van ideje a naplóírásra. A nevelőnő szépségére féltékeny háziasszony végül elbocsájtja Paulát, aki viszont Szabó doktoron keresztül ajánlatot kap István gróftól: barátnőjeként – természetesen diszkrét keretek között – tartaná el őt a férfi. A fiatal nő ezt hallva szó nélkül feláll, otthagyja a doktort, és naiv elképzeléseit a világról, hogy tisztességes módon, önállóan érvényesülhet és boldogulhat, teljesen sutba dobja. Paula végül megtalálja a napló elején feltett, nyugtalan kérdésre a választ, és a napló utolsó pár bejegyzéséből az olvasó is értesül arról, hogy a boldogság milyen formában jelenik meg a lány életében.

Herczeg Ferenc regénye nem csak egy nevelőnő útkeresését, észrevételeit és érzelmeit örökíti meg. A szerző a lány munkakeresésén, életén, nevelőnői tapasztalatain, a férfiakkal kialakuló kapcsolatán keresztül megjeleníti az átalakuló úri világot, miközben gunyorosan kritizálja a dzsentriket. Herczeg Ferenc maga is úriembernek készült, bár nem származott nemesi családból: jogot hallgatott, párbajozott (pár hónapot börtönben is töltött, miután megölte ellenfelét), vágyódott az urak közé, mégis népszerű íróként és az Új Idők című irodalmi hetilap főszerkesztőjeként vált ismertté a 19. és 20. század fordulóján. Az író életében említésre méltó tény, hogy német családban nevelkedett, majd az iskolában sajátította el a magyar nyelvet, és írói tevékenysége során mesterévé vált az elegánsan hűvös magyar elbeszélői stílusnak.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Szlovákul szeretni

Huszár Ágnes

A rendkívül megkapó, egyszerűségében nagyszerű könyvborítón már akkor megakadt a szemem, amikor a kiadó még a megjelenés előtt a világhálón hirdette Durica Katarina legújabb regényét.

2016.6.10.    27


Hétköznapi hőseink

Tompa Orsolya

„Mindenkinek szüksége van egy képzelt világra, ami segít a nehéz időkben.” (Olvasmányélmény)

2016.4.13.    5


Mosolyogni tessék!

Fekete Krisztina

Avagy mindaz, amit Janikovszky Évától tanultam...

2015.4.1.  1    56


Mitől lesz isten az ember?

Póda Csanád

Recenzió a Pesti Magyar Színház Frankenstein című előadásáról.

2015.3.3.    24


Swing – az új magyar sikerfilm

Kiss Adrienn Éva

A legújabb magyar gyártású vígjáték három különböző generációjú nő történetét dolgozza fel.

2015.1.21.    10


És a hegyek visszhangozzák

Pénzes Tímea

A kabuli születésű író és orvos világsikerű regényeiért (Papírsárkányok, Ezeregy tündöklő nap) számos olvasó rajong.

2014.11.6.    5


Erlend Loe: Fvonk

Pénzes Tímea

Egy viszonylag vékony kötet, amely főként kétszemélyes párbeszédekből áll. Két férfi párbeszédéből. (Könyvrecenzió)

2014.9.16.   


100 magyar baka

Szilvási Krisztián

Már 100 év is eltelt azóta. Többségében békében, legalábbis az első világháborúhoz mérten, viszonylagos békében.

2014.8.14.   


Senko Karuza: Szigetlakók

Pénzes Tímea

A lapokról egy letűnőfélben levő életforma köszön vissza, ami sok turista számára jelenti a paradicsomot...

2014.7.17.   


Eldorádó – a poklon túl

Pénzes Tímea

A menekült tematika, legalábbis a hírek szintjén, jelen van mindennapjainkban, de szépirodalmi feldolgozása ritkaságszámba megy.

2014.6.5.    6


Stefano Benni: Gyorslábú Achille

Pénzes Tímea

Amikor hősünk, kéziratokkal a hóna alatt, kilépett az ajtón, a világ nem volt meg.

2014.4.25.    9


Bíró Szabolcs: Ragnarök

Szilvási Krisztián

A Világfa összes ágára esküszöm, hogy bár a viking történelem ismerete nem, de feléjük mutató szimpátiám itt csörgedezik az ereimben...

2014.4.14.