Irán: vér, halál és lázadás

Sábitz Katalin  2008.10.23. 8:07

Ryszard Kapuscinski: A sahinsah című könyvének ismertetője.

„Kedves Jóisten, annyira szeretném, ha nem lennének rossz dolgok a világon”– kezdődik egy kisgyermek, Debbie, levelével a könyv ’Kártyák, arcok, virágmezők’ című része. A helyszín Perzsia, azaz Irán, ahol „meghal, aki nem tudja elolvasni (…): »Belépni tilos. Aknaveszély!«”. A lengyel riporter, Kapuscinski elment, hogy személyesen megismerkedjen ezzel a világgal.

„Drága Jóisten, mindig a megfelelő lelket teszed a megfelelő emberbe? És sohase szoktál tévedni?”– kérdezi Cindy. És ez már a következő rész, a ’Dagerrotip’, melyet fényképekből, jegyzetekből, újság- és könyvrészletekből, hangfelvételekből állított össze a szerző. Egy országról olvasunk, melyet a sah kormányzott, és ahol „a monarchia intézménye (…) olyan magától értetődő volt, mint a levegő, és senki se tudta elképzelni az életet nélküle.” Egy országról, melynek egyrészt kincse, másrészt ellensége a kőolaj, ami „felfuvalkodottá teszi az embert”, és ugyan „roppant erő, de vannak gyenge pontjai – nem pótolhatja a gondolkodást.”

A sah diktatúráját jól jellemzi, amikor Mahmud Ázari Londonból visszatér Teheránba, ahol találkozik régi barátaival és börtönből szabadultakkal: „néztem az arcukat, azt fürkésztem, milyen nyomokat hagy az ember arcán a félelem és a mérhetetlen szenvedés. (…) Óvatosan félrehúzódtak, mintha attól félnének, hogy a közeledésnek verés a vége.”

Egy éjjel aztán Mahmudot is megverték. Kapuscinski hátborzongatóan érzékelteti az ifjú pánikrohamát, amikor képzelt üldözői elől menekül. Aztán maga is ráébred, hogy pontosan ez az ördögi diktatúra kulcsa. „Iszonyattal gondoltam arra, hogy ezzel a félelemmel akaratlanul is részecskéje vagyok ennek az egész félelemre épülő rendszernek.”

„Drága Jóisten, miért nem hagyod itt nekünk a napot éjszakára, amikor a legnagyobb szükségünk lenne rá?”– kérdezi Barbara. A ’Holt láng’ című részben tanúi vagyunk, hogy a forradalom miként rombolja le a sah uralmát aki „elfelejtette, hogy olyan időket élünk, amikor a nép jogokat követel, és nem kegyelmet kér.” Az egyik legmegdöbbentőbb jelenet, amikor a katonák oszlatják a tüntető tömeget, de egy rokkant ott marad, mert tolókocsijának kereke beragad. Vergődését látva a katonák elhallgatnak pár pillanatra, végül mégis lelövik.

Akárhogy is, „a sah Nagy Civilizációja romokban hevert”.

Hozzászólások

@

Küldés