István!

Póda Erzsébet  2013.8.22. 12:04

Az emberi lélek sötét és mély. Sokkal sötétebb és mélyebb tud lenni bármilyen fizikai kategóriánál.

Az István, a király szegedi bemutatójának tévés közvetítése után szinte azonnal elképesztő mennyiségben hömpölygött a mocskolódás és az emberi rosszindulat az internetes helyeken. Ocsmány, borzalmas, acsarkodó, visszataszító vélemények megdöbbentő tömege látott napvilágot.

Mivel nem vagyok hivatásos színházi vagy filmkritikus, nem recenziót írok, csupán a reakciók kapcsán ragadtam tollat.

Mert az előadás nem volt se polgárpukkasztó, se nemzetellenes, se magyargyűlölő. Egyszerűen más volt. De hát Alföldi Róbertről tudható, hogy másképpen láttatja velünk a dolgokat. Ami egyáltalán nem rossz, sőt: elgondolkodtatásra késztet, elmélkedésre, felülbírálatra, kritikára ösztönöz. Lehet vele egyetérteni, vagy egyet nem érteni. De az éremnek mindig két oldala van, a dolgoknak, jelenségeknek pedig több is. Alföldi most is újszerűen, érdekesen, másként mutatott be egy művet. A rendező magas szinten, a szereplők pedig jól teljesítettek – ami kívánni valót hagyott maga után, az énekhangok, és a tévés közvetítés esetében a hangulatromboló reklámbevágások. Persze, össze sem lehet a zenei élményt (az eredetit és a mostanit) hasonlítani, de ennek is megvan a magyarázata, varázsa. Egyébként azonban kevés negatívum vethető a társulat és a bemutató szemére. A szimbólumok is különbözőképpen érthetők, mint ahogy különbözőek vagyunk mindannyian, de „meggyalázásról, szörnyűségekről vagy gyalázatról” szó sem volt. (Aki a szegedi előadást elfogulatlanul újra megnézné, maga is láthatná.)
A világ más helyein bátran nyúlnak az újítás, a másképp látás, a felrázás eszközeivel a klasszikus darabokhoz. Ami néha a mű rovására megy, máskor azonban egészen érdekes élményt eredményez. Közben azonban senki nem ontja magából ilyen mértékben a szennyet. Senki se tüntet, se hazaárulózik. Ha kritizál is, teszi azt kulturáltan, hozzáértőként, esetleg laikusan csipkelődően vagy negatívan, de ép és egész véleményt alkotva. (Nagyon elgondolkodtató – sőt szinte riasztó! – a magyar mentalitás, ha ennyi szennyet képes magából kiontani egy színpadi bemutató kapcsán.)


Mint már olyan sokszor (most azonban a megdöbbentő reakciók miatt) újranéztem az 1983-as verziót. A 2013-as nem volt semmivel sem gyengébb. Annak idején az eredeti darab is sokakat felháborított a nyolcvanas években, de ilyen fokú mocskolódást nem váltott ki. Talán, mert akkoriban még nem volt divatban a szabad véleménynyilvánítás a különböző fórumokon. Egyszerű műkedvelőként nekem az a verzió is tetszett, és a mostani is. Egy mű (valljuk be, azért annyira nem is) különbözőképpen bemutatva.

Ami azóta óriásit változott: az emberek tudati-lelki (vagy mentálhigiénés?) állapota. Ezen kéne keseregni, ez ellen kéne tenni valamit, és nem betegesen mocskolódni, vagy az utcán tüntetni azért, mert valaki másként rendezett meg egy darabot. Amíg ugyanis ilyen alantas indulatok vezérlik a kisembert, nem lesz képes semmilyen magaslatokba sem emelkedni ez a magyar nemzet!

István/Koppány segíts!

Hozzászólások

@

Küldés