Még egy könyv a fa alá

Puha Andrea  2007.12.12. 17:04

Bizonyára sok gyerek szeret komolyabb témájú könyveket olvasni.

Akik esetleg befelé fordulók, magányosak, és a fantáziájában élik ki magukat, akárcsak Lois Lowry hajdanán. Ezek után nem csoda, hogy könyveinek nagy része az élet mibenlétéről, az emberi kapcsolatokról fogalmaz meg kérdéseket a mai tizenévesek számára, sőt, még a felnőttek számára is.

Lois Lowry kemény feladatok elé álltja hősét a Számláld meg a csillagokat című regényében. Annemarie Johansen élete ugyanis sajátos elegye a hétköznapi otthoni és az iskolai életnek, az élelmiszerhiánynak, és a náci katonák állandó jelenlétének. A bátorságról a kislány úgy gondolja, az a mesebeli páncélos lovagok erénye, az ő életében nem sok szerepe lehet.

Amikor a német megszállók elkezdik a dániai zsidók összegyűjtését, Johansenék befogadják Annemarie legjobb barátnőjét, Ellen Rosent, s ettől kezdve, a külvilág felé, ő is a család tagja lesz. Ellennek és Annamarie-nak nagy lélekjelenlétre van szüksége, mikor a késő éjszaka a házba érkező náci tiszt az iránt érdeklődik, miért nem szőke Ellen is, mint a testvérei.
A könyv olvasói – Annemarie nézőpontjából – ismerhetik meg a dániai ellenállást, a bravúrt, ahogyan csaknem a teljes zsidó lakosságot, mintegy 7000 embert csónakokon, kis hajókon átmenekítik Svédországba. Lois Lowry története arra emlékeztet, hogy a háború és a terror idején is létezhet büszkeség és emberi tartás.

Az írónő Kirát, a Valahol messze című regény gyerekhősét sem kíméli. A lány élete ugyanis már a születésétől fogva harcok sorozata. Ha nem lenne édesanyja, aki saját édesapja hatalmát felhasználva megvédi kicsavarodott lábú gyermekét, a spártai módszereket valló közösség a mezőre rakta volna az akkor még kicsi Kirát, hogy a vadak felfalják. A tizenéves lánynak szembe kel néznie azzal, hogy a közösség nem tart rá igényt, felesleges tárgyként néz rá, pedig egész életében próbálja bizonyítani, hogy a hasznukra válik. Ennek ellenére kirekesztettként, a gúny és gorombaság céltáblájaként kell élnie. Minden nap szembesülnie kell a falubeliek gúnyos tekintetével, rosszindulatú megjegyzéseivel. Ám édesanyja mindvégig mellette áll.

Amikor azonban Kira édesanyja meghal, csak egyetlen barátja marad, és a tudás, amit édesanyjától kapott. Amit, igaz ugyan, hogy még tökéletesítenie kell, de végre a közösség javára használhat, amivel végre elérheti, hogy ne csupán megtűrjék, hanem el is fogadják az emberek. Csakhogy az élet nem olyan szép és egyszerű, ahogy azt gyermekként sokan elképzelik…

Lowry regénye igazán érdekes, ám meglehetősen kényes kérdéseket boncolgat. Vajon értékes tagja lehet-e a közösségnek egy testi fogyatékos ember? És vajon jó az, ha egy közösségben mindent egy bizonyos csoport irányít, akik megmondják, mi volt, mi van, sőt azt is, mi legyen? Akik saját elképzeléseik szerint alakítják a dolgokat, és elfogadhatatlannak tarják, ha valaki másként gondolkodik. Vagy másmilyen. Vagy aki sejti, vagy tudja, hogy valahol, messze létezik egy más, egy emberibb világ?

Lowry egy másik könyvében, a Nyáron történt-ben, a családról, az emberi létből eredő dolgokról, és az emberi kapcsolatokról ír. Belepillanthatunk a testvérek közt dúló harcokba, a beilleszkedés gondjaiba a tizenhárom éves Meg életén keresztül. Meg Chambers családja ugyanis vidékre költözik az édesapa munkája miatt, ahol a körülmények – új iskola, új barátok – egyre jobban feltüzelik Meg féltékenységét a nála sokkal okosabb, csinosabb, rendesebb nővére, Molly iránt. Mert Mollyra tapadnak a fiúk, rögtön új barátokat szerez, és kinevezik az iskolai szurkolócsapat kapitányává, s ráadásul közös szobába kell lakniuk, ahol szembetűnőbbé válik a kettejük közti különbség.
Persze, azért Meg is talál magának barátokat egy idős öregember személyében, aki szintén a lány szenvedélyének hódol: a fényképezésnek, s komoly kísérletezésbe fognak Meg laborjában. Egy ideig minden jól megy, míg Molly meg nem betegszik. A kislány először nem tudja, milyen súlyos is valójában a helyzet, és hogy mit kezdjen szülei megváltozott viselkedésével. Még szerencse, hogy ott vannak az új barátai, és a fényképezőgépe.

Az írónő könyvei nem csak szórakoztatnak, hanem tanítanak is. Nem csak gyerekeket, felnőtteket is. Karácsonyra tegyünk egy Lois Lowry könyvet a fa alá, hogy ha gyakorlatban nem is, de legalább a lapokon megismertessük gyerekeinkkel az élet fontos, elgondolkodtató dolgait.

Hozzászólások

@

Küldés