Por

Vég Erzsébet  2008.11.17. 13:36

Az új éved Kecskeméten, a Katona József Színházban, Spiró György: Prah című darabjával kezdődött

Szabad-e álmodoznunk? Ha megvalósul az álmunk, tudunk-e vele élni?
Ezek a fel nem tett kérdések egy szegény, magyar házaspár konyhájában várják a választ. A másfél órás, egyfelvonásos darab itt játszódik, mégis az egész világot behozza nekünk és bevisz minket, nézőket is oda, hogy a szereplőkkel együtt töprengjünk, örüljünk, bosszankodjunk, féljünk. E köré épül ugyanis a történet: a férfi lottózik, és most úgy tűnik, megnyerte a főnyereményt: 600 millió forintot. Már „csak” ki kell váltani.

Tragikomédiának nevezném a darabot, ami elénk tárta a mai magyar valóságot. Azt, hogy milyen is spórolva, sőt nélkülözve élni. És hiába lenne ebből a nyomorúságból kiút az a nagy összeg, úgy tűnik, a szereplők nem tudnak élni vele. A nő első döbbenete után egy kakaós (délszlávul prah = por, innen a cím) dobozba rejtik a szelvényt, majd tervezgetni kezdik, hogy mire fordítanák. Az ötletek közül csak néhány: lecserélni a függönyöket, megvenni egy egész szigetet, stb. Eközben szépen kirajzolódik előttünk a házaspár eddigi élete, létért való küzdelme. Aztán egy idő után előjönnek a félelmek is, hogy a sok pénz miatt a gyerekek majd lemészárolják őket vagy, hogy a férfi „kurvázni kezd”. Ennek a párnak van valamiféle múltja, de jövője aligha. A szemünk előtt hullik darabokra az a kapcsolat, ami talán soha nem is létezett igazán.

Kétségtelenül voltak kacagtató megjegyzések a másfél órás egyfelvonásosban, de a darab második fele körül már nagyon nem volt kedvem nevetni. Sőt, a vége felé, amikor a férfi még a nyertes szelvényt is hajlandó elégetni, csak maradhasson a nővel (aki éppen elzavarta őt a szelvénnyel együtt), már inkább sírtam volna.

Két döbbenetes következtetésre jutottam a darab végére: az egyik, hogy a nő annyira belefáradt és belefásult az eddigi életébe, hogy már örülni sem tud, sőt örökös félelmei miatt csak kritizál, soha nem dicsér és pláne nem mosolyog. A másik pedig, hogy mennyire félhet az a férfi az egyedül-léttől, aki a jövőt, a lehetőséget képes feláldozni egy nem létező házasság megmentésére.

A téma minden szomorúsága és nyomorúsága ellenére kitűnő előadást láttunk, és a két színész alakítását is csak felsőfokú jelzőkkel illetném.

Írta: Spiró György
Rendezte: Pinczés István
Nő: Csombor Teréz
Férfi: Sirkó László

Hozzászólások

@

Küldés