Tilly


Sábitz Katalin  2008.8.17. 14:28

Az élet olyan, mint az álom, és az álom olyan, mint az élet.

A gyerekeknek, akikkel Kathy álmában találkozott, felhőtlenül jó volt a kedve. Pedig ahogy lassan kiderült, ezeknek a gyerekeknek nincsen családja, nincsen otthona, legtöbbjüknek még neve sincsen. Ezek a gyerekek nem tudják, milyen testvérekkel játszva felnőni, milyen apu védelmező karjaiba bújni, és milyen érzés, amikor édesanya úgy néz rájuk, mint a földkerekség legtündéribb és legtökéletesebb teremtményeire. Nem tudják, mindez milyen, csupán vágynak rá, mindennél jobban vágynak az emberi szeretetre.
Mert szemernyit sem élvezhettek belőle, hiszen még esélyt sem kaptak rá, hogy beleszülessenek egy boldog, biztos családba, esélyt sem kaptak az életre. Nekik csak az álom marad.

Az el nem temetett fájdalom vezette el Kathyt Tillyhez, az örökmozgó, életvidám, pajkos kislányhoz, és Tilly vezette el Kathyt a megnyugváshoz, a megbocsátáshoz.

A kilenc éve őrzött keserű fájdalmat Kathy mindeddig nem tudta feldolgozni. Ám amikor férjével a temetőben megpillantották azt a titokzatos, törékeny hölgyet és a parányi sírhelyet, a történet kirakódarabjai végre kezdtek összeállni. A kép nagyon lassan tisztult ki, és Kathyval együtt az olvasó is csupán a könyv utolsó lapjain érti meg az összefüggéseket. És ahonnan a bonyodalom elindul, végül ott térnek nyugvópontra az események. Ez a hely pedig az a parányi sírhely, amelyen egyetlen évszám szerepel csupán, és egyetlen név: Tilly.

Frank Peretti olyan útra hívja a lelket, amelyből gazdagabban térünk vissza a hétköznapok szürkébb-színesebb mérföldköveihez, avagy sírköveihez. Olyan kövekhez, melyeket vagy el kell görgetnünk az útból, vagy át kell lépnünk és elfelejtenünk, vagy amelynél meg kell állnunk kicsit, hogy a fejünkben és a szívünkben, és a múltunkban és a jelenünkben is rendet tegyünk, mielőtt tovább indulnánk.

Mert bármi is ezek szerepe, az biztos, hogy nem véletlenül kerültek az utunkba – akár életünkben, akár álmunkban.

(Harmat Kiadó)



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Szlovákul szeretni

Huszár Ágnes

A rendkívül megkapó, egyszerűségében nagyszerű könyvborítón már akkor megakadt a szemem, amikor a kiadó még a megjelenés előtt a világhálón hirdette Durica Katarina legújabb regényét.

2016.6.10.    27


Hétköznapi hőseink

Tompa Orsolya

„Mindenkinek szüksége van egy képzelt világra, ami segít a nehéz időkben.” (Olvasmányélmény)

2016.4.13.    5


Mosolyogni tessék!

Fekete Krisztina

Avagy mindaz, amit Janikovszky Évától tanultam...

2015.4.1.  1    56


Mitől lesz isten az ember?

Póda Csanád

Recenzió a Pesti Magyar Színház Frankenstein című előadásáról.

2015.3.3.    24


Swing – az új magyar sikerfilm

Kiss Adrienn Éva

A legújabb magyar gyártású vígjáték három különböző generációjú nő történetét dolgozza fel.

2015.1.21.    10


És a hegyek visszhangozzák

Pénzes Tímea

A kabuli születésű író és orvos világsikerű regényeiért (Papírsárkányok, Ezeregy tündöklő nap) számos olvasó rajong.

2014.11.6.    5


Erlend Loe: Fvonk

Pénzes Tímea

Egy viszonylag vékony kötet, amely főként kétszemélyes párbeszédekből áll. Két férfi párbeszédéből. (Könyvrecenzió)

2014.9.16.   


100 magyar baka

Szilvási Krisztián

Már 100 év is eltelt azóta. Többségében békében, legalábbis az első világháborúhoz mérten, viszonylagos békében.

2014.8.14.   


Senko Karuza: Szigetlakók

Pénzes Tímea

A lapokról egy letűnőfélben levő életforma köszön vissza, ami sok turista számára jelenti a paradicsomot...

2014.7.17.   


Eldorádó – a poklon túl

Pénzes Tímea

A menekült tematika, legalábbis a hírek szintjén, jelen van mindennapjainkban, de szépirodalmi feldolgozása ritkaságszámba megy.

2014.6.5.    6


Stefano Benni: Gyorslábú Achille

Pénzes Tímea

Amikor hősünk, kéziratokkal a hóna alatt, kilépett az ajtón, a világ nem volt meg.

2014.4.25.    9


Bíró Szabolcs: Ragnarök

Szilvási Krisztián

A Világfa összes ágára esküszöm, hogy bár a viking történelem ismerete nem, de feléjük mutató szimpátiám itt csörgedezik az ereimben...

2014.4.14.